Születés misztériuma...

Egyszer csak véget ért egykedvű magányod,
Kuckód, mi védett, elhagyott, kitárult
Körülötted a világ! S micsoda fények!
Kézbe vettek ismeretlen, maszkos emberek.

Tudtad, hogy így lesz, magad akartad,
Azt, mi most megtörtént, már előre tudtad,
De halványul a tudás az előkészületről,
Csak homályos az emlék erről az egészről!

Érted, mikor mondják: három kiló hatvan,
Nézzétek, milyen gyönyörű haja van!
Egészséges és gyönyörű kisgyermek,
Anyuka, apuka rá büszkék lehetnek!

Válaszolsz is erre, de senki nem érti.
Folyamatosan sírsz. Jó a tüdeje néki!
Azután enni is kapsz, a meleg puha halmon
Megnyugszol. A dobbanást újra és újra hallod!

Elmondanád mindazt, mit magaddal hoztál,
Melyre felkészülve olyan büszke voltál,
De a beszélgetést nem érti meg senki,
Nézd, de szépen gügyög, mondja majd mindenki!

Szép lassan felejted korábbi életed,
A gondos nevelés majd másfelé vezet!
De addig még tudod, nagy út van hátra,
Támaszkodnod kell majd anyára, apára!

Érzed, hogy szeretnek, már nem is hiányzik
Az, ahonnan jöttél, az a másik létsík!
Tudod, már jártál itt, az élet nem mostoha,
Ez már a születés misztériuma!