Előre megírt a sorsom? Ezt nem hihetem!
Ha belenyugszom, érzem elfog a rettegés.
Silány, akaratgyenge lenne az életem,
és osztályrészemül jutna a feledés.
’Megváltoztathatatlan az élet rögös útja
(kik dogmákban hisznek, szajkózzák ezt),
vezeklés az élet, nem jutsz majd pokolra,
ha imádkozva várod az égi kegyet!’
Feltámadás, vagy újjászületés ami hív?
Ki érti, ki tudja, hogy mi van odaát?!
A halál közelsége életvágyat épít,
de mindenki mondja a maga igazát.
Beletörődni abba, mi „változtathatatlan”
s félni a félelemtől, hogy tévedek - nem lehet!
Dimenziókon át kell nyomulnom, szakadatlan,
miközben szüntelen a távolba révedek?
Magamban eldönteni nem tudom. Minek,
ha szembe fordultam a világgal? Végre
higgyek neked, vagy csak úgy valakinek
hogy félelem nélkül nézzek tükröm szemébe?
S ha mégsem? Kihez fordulhatok bátran,
vágyva egy kéz érintés-melegére,
hátának támasztva elgyötört hátam…?
Újjászületés? Talán a Holnap reménye.
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?