Szirének éneke

Fénytündérek játszottak a vízen,
Szirének énekeltek szép dalokat
A perc fürdött a végtelen időben
Előre vetítve  a holnapodat.

Két szép fehér hattyú, partközelben
Élelmet koldul, mint a szegények
Néhány apró felhő, ott fenn a légben
Lenn, kifosztott, haldokló remények.

Talán a belső zene, mi visszaránt
Felejtsd el egy percre, mindazt ami bánt
Állj meg vándor! Hisz az élet csodás.

Életutad végén már nem szokás
A gyorsuló idővel vitatkozni
Csupán, csak térdet és fejet hajtani.