Fénytündérek játszottak a vízen,
Szirének énekeltek szép dalokat
A perc fürdött a végtelen időben
Előre vetítve a holnapodat.
Két szép fehér hattyú, partközelben
Élelmet koldul, mint a szegények
Néhány apró felhő, ott fenn a légben
Lenn, kifosztott, haldokló remények.
Talán a belső zene, mi visszaránt
Felejtsd el egy percre, mindazt ami bánt
Állj meg vándor! Hisz az élet csodás.
Életutad végén már nem szokás
A gyorsuló idővel vitatkozni
Csupán, csak térdet és fejet hajtani.
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?