Mindenütt csak arc nélküli emberek,
S álarcok sokasága néz vissza rád!
Színek orgiája, sápadt kósza fények,
Vágytól űzve kutatod, a farsang igazát!
Valós az érték? Bolondból lesz király?
Farsang lám milyen profánul egyszerű,
Vagy mégse? Lehetsz akár kecses sirály.
Valódat rejteni, nem könnyű. De időszerű!
Az egész élet olyan mint a farsang,
Ha felfeded mi benned van, veszítesz!
De ha szereped jól játszod, oly sokan,
Hozsannázva áldják majd nevedet!
De vigyázz! Az álarc mindig porba hullik!
Felfedi majd lényed igazi arcát.
A hazug vakolat oly gyorsan lemállik,
Eltakar, befed az évtizedes sár!
Akárhová nézel, csak álarcos emberek.
Szemükből sugárzik a szeretet hiány.
Hatalom, pénz, csillogás vezérli őket,
Élet-farsangtól, mit várhatsz ezután?
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?