Farsang paradoxona

Mindenütt csak arc nélküli emberek,
S álarcok sokasága néz vissza rád!
Színek orgiája, sápadt kósza fények,
Vágytól űzve kutatod, a farsang igazát!

Valós az érték? Bolondból lesz király?
Farsang lám milyen profánul egyszerű,
Vagy mégse? Lehetsz akár kecses sirály.
Valódat rejteni, nem könnyű. De időszerű!

Az egész élet olyan mint a farsang,
Ha felfeded mi benned van, veszítesz!
De ha szereped jól játszod, oly sokan,
Hozsannázva áldják majd nevedet!

De vigyázz! Az álarc mindig porba hullik!
Felfedi majd lényed igazi arcát.
A hazug vakolat oly gyorsan lemállik,
Eltakar, befed az évtizedes sár!

Akárhová nézel, csak álarcos emberek.
Szemükből sugárzik a szeretet hiány.
Hatalom, pénz, csillogás vezérli őket,
Élet-farsangtól, mit várhatsz ezután?