Jókai Mór
Vadon virágai
"Leült a mohos sziklapartra, gyönyörű fejét könyökére hajtá, s tekintetével a messze láthatáron, hol ég és tenger összeolvadnak, merengett; olyan volt e vadon puszta helyen, mint fehér hableány a mesék világából, ki kétes csillagfénynél a lábai alatt zúgó tengerben gyönyörködik, s hallgatja a doradok aeoli zengzetét."
2017-10-31
Megtekinthető verziók
HTMLZIP verziók
ZIP URL: https://mek.oszk.hu/17400/17454 URN: http://nbn.urn.hu/N2L?urn:nbn:hu-144274Látogatások: 3 423