Farkas Erzsébet
Barát vagy ellenség
TARTALOM
Kedves Olvasó!
Mozaik versek
A barátaimnak
Maradj ember az embertelen világban
Szeretet a legfontosabb
Légy boldog minden nap
Játszik velünk az élet
Ez a világ nem kell
Fontos a szeretet
Barátomnak
Szeretetre vágyom
Boldogságra várva
Élj becsülettel
Az igazi ajándék
Fájdalmas az élet
Az élet értelme
Csalódások
Az élet olyan, mint a vihar
Nincs segítség
Álarc mögött
Alkonyat
Az élet röpke pillanat
Nem tudok már bízni
A föld fájdalmai
Könnyek nélkül
Globális problémák
Vándorlás egy hosszú úton
A Föld fájdalmai
Út a boldogság felé
Út a boldogság felé
Az idő múlása
Célok
Légy egyszerű
Állati versek
Sas madár
Az állatok szeretete
Gólya
Fura állat
Remény
Hajnal
De jó lenne
Vigyázz el ne merülj
Aggodalom
Barát vagy ellenség
Barát vagy ellenség?
Örülök, hogy kezében tartja ezt a könyvet, Talán már ön is volt már olyan helyzetben, amikor csalódott valakiben, és a bajban tudta meg, hogy ki az igazi barát. S talán elgondolkodott azon, hogy az élet, milyen törékeny, és a holnap olyan bizonytalan. Remélem, hogy verseim és a novellám elnyerik tetszését, és van néhány vers, amely az Ön érzését is tükrözi.
A versek egy része a szeretet fontosságáról szól, a csalódásokról, de pár vers érinti a világ helyzetét is.
A novella lényege is az, hogy a bajban ismerjük meg, hogy ki az igaz barát, de foglalkozik egy kicsit a környezetvédelemmel is.
Kívánom, hogy Önt soha ne érje csalódás, csak szeretet, amely mindennél többet ér.
Farkas
Erzsébet
A
barátaimnak üzenem
Beragyogják
az életem
A mindennapok
könnyebbek
Ragyogjon a Nap
nektek
Áldás együtt így az
élet
Testvéremként nézlek
téged
A fájdalom a bánat
tova tűnik
Idegtépő bajt
elűzik
Mert a barát segítő
keze
Nem enged le a sötét
mélybe
A segítséget én
megköszönöm
Kik látják
bánatom s az örömöm
Maradj ember az embertelen világban
Mindig
becsületes legyél
Az
életben csak jót tegyél
Rideg
világ, amiben él az ember
A világban
hangosan szól a fegyver
De
a te szíved telve legyen szeretettel
Jóság
legyen mindig a lelkedben
Ez
az érzés örökre elkísérjen
Még
ha sokszor meg is bántanak
Bánatos,
s szomorú minden nap
Ekkor
is az arcodon mosoly ragyogjon
Rémület
rád soha ne szálljon
Az
igazság kísérje utadat
Zengjen
a szíved vidám dalokat
Ez
segít elviselni a bánatot
Mely
jellemzi e gonosz világot
Betelt
a Föld sok fájdalommal
Ezért
tele van szomorú arcokkal
Rád
is hatással lehetnek a gazságok
Te
azért keresd az utat, az igazságot
Erős
s bátor legyél minden helyzetben
Látni
fogod a hatását a szívedben
Ez
mosolyt fakaszt az arcodra
Nem
lesz ember, aki ezt nem látja
Változtasd
meg ezeket a szíveket
Illatozzanak
a virágok teneked
Lomb
zöldüljön a tereken
Áldás
legyen a kezeden
Gomoly
felhőt fújja el a szél
Boldog
legyen minden, ami él
Aranyozzon
be téged a szeretet
Napfény
kísérje minden léptedet
Szeress
mindenkit a lelkedben
Ez a
legfontosabb az életben
Ragyog
az ég is feletted
Ezzel
szebb lesz az életed
Tekinteted
mosolyt sugározzon
Ettől
boldogság lesz az arcokon
Tetteid
a jóság vezérelje
Az ember
a baját elfelejtse
Letörölheti
arcáról a könnycseppet
Ez
hoz boldogságot teneked
Gyönyörű
lesz így az élet
Földünk
is napfényre ébred
Olyan
szép lesz a világunk
Neki
nyílik a virágunk
Tova
tűnjön a bánat a szomorúság
Olvadjon
le a szívekről a fagyosság
Süssön
mindenkire a napsugár
Az
életben múljon el, ami fáj
Borítsa
be öröm a szíveket
Bejárja
a földet a szeretet
Legyen
az életed boldog
Érjed el
álmaid és a célod
Gyengeség
s a bánat elkerüljön
Beragyogja
életed a napfény és az öröm
Olyan
utakon, járva, kelve
Lépted
soha ne lépd félve
Dobj le
magadról minden terhet
Oly
sok jó dolog érhet téged
Gazdag
légy az áldásokban
Mindent
érj el a valóságban
Ismerd
meg a jó utat
Ne lépjen
félre a te lábad
Drága
kincs a boldogság
Elérni
nehezebb, mint gondolnád
Ne
add fel, csak küzdjél tovább
Napfény
árad majd terád
Az életed
meglátod milyen szép lesz
Probléma
nem társul az életedhez
Játszik
velünk az élet
Álnokul
csalja tőrbe a lelked
Találj
kiutat e csapdából
Szívedet
védd meg a magánytól
Így
győzhetsz a bánat felett
Kitartás
kell, az erő veled
Veled
legyen mindig a hited
Ettől
megijed az ellenséged
Láthatod
majd győzelmedet
Ügyes
légy az öröm tied
Nem
tudja tőled senki elvenni
Kegyetlen
élet csapdájába nem kell beleesni
A
szeretettel mindent legyőzhetsz
Zord
időt is gyorsan elkergetsz
Édes
lesz így a jelen s jövő
Lelked
vidám és nem gyötrő
Ezzel
a világot is legyőzheted
Tánc
és vígság lesz életed
Ez
a világ nem kell nekem
Zárva
van már a szívem lelkem
Az
élet oly keserű énnekem
Vajon
szebb lesz valamikor az életem?
Igazság
és szeretet, ami hiányzik
Látom,
hogy semmi sem változik
Álmomban
oly kedvesek az emberek
Gyengédség
van és szeretet
Nem látni
szomorú bús arcokat
Ez az
álmom sokáig megmarad
Minden
percben rá gondolok
Keserves
a valóság s ettől sírok
Egyedül
vagyok a szobámban
Lelkem
csalódott sok barátban
Legyünk
végre egy új világban
Úgy érzed,
fáj már az élet?
Sokan becsapták már a szíved?
Gonosz egy hely
ahol élünk
Hol minden percben csak félünk
Sok a rossz, és kevés
a jó
De nyerhetsz, ha van vigasztaló
A felhők felett is mindig
süt a nap
A legjobb barátod mindig veled marad
Ezért nevess, ez
elűzi a sötétséget
Meglátod, sokan szeretnek téged
Nekem is az
a vigasztaló gondolat
Hogy van egy olyan barátom, mint te vagy
Kellene már
egy jó szó
Amely felemelő és vigasztaló
Ami meggyógyítja
sebzett szívemet
Hogy felemelve folytassam az életet
Mert
könnyezve sírok a fájdalomtól
Istenem emelj ki a sok bajomból
A
világban senkiben nem bízhatok
Ha elbotlom, kiben
kapaszkodhatok?
Nem vágyom az életben semmire
Se gazdagságra,
drága nyakékre
Csak egy dolog gyógyítaná szívemet
Ami ingyen
van, ez a szeretet
Éld meg a
pillanatokat
Mert az idő gyorsan elszalad
Lassíts le egy kis
időre
Hogy nyugalom költözzön a szívedbe
Ha nyom a ma
fájdalma
Várj türelemmel a holnapra
Ne engedd, hogy bánat
uralja életed
S nem veszed észre a körülötted lévő értéket
Biztos
te is szomjazol a szeretetre
Mert mindenki vágyik a figyelemre
De
az idő kereke lassan halad előre
Várni kell az igazi
gyöngyszemre
Mert sokan kerülhetnek az életedbe
S el is tűnnek
a sűrű ködbe
Vigyázz, mert csak az szeret igazán téged
Ki
jóban, rosszban együtt van veled
Éld
igazsággal a perceket
Mert a legfőbb érték a becsület
Ragaszkodj
mindig a helyes úthoz
Soha ne legyen közöd a hazugsághoz
Mert
az életed minden perce fel van véve
S örök nyomot hagy az
emlékedbe
És ha lepereg előtted az életed képei
Vajon érdemes
lesz végig nézni?
Mindig felelősséggel élted az életed?
Soha
nem adtad oda a becsületed?
Igazat mondtál akkor is, ha fájt?
S
mindig a szeretet motivált?
Mert csak azt lehet elismerni
Ki
őszinte szívvel tud szeretni
Aki nem bánt meg mást tetteivel
S
éli a napjait jó lelkiismerettel
Ha örömet
akarsz szerezni
Nem kell a pénzedet költeni
Mert az igazi
ajándék ingyen van
S nem az anyagi javakban
Nem kell rózsa,
drága ékszer
Sem a buksza teli pénzzel
Csak egy valami okozhat
örömet
A mosoly, és az önzetlen szeretet
Adj a szíved drága
kincseiből
De örömmel és nem érdekből
Áldozd fel a drága
idődet
Ez teszi boldoggá a szívemet
Oly
hírtelen jönnek a bajok
Az egyik percben él, a másikban már
halott
Erre a szív nem tud felkészülni
Csak vérezve sírni és
gyászolni
Ezért minden nap egy ajándék
Becsüld meg mindenki
életét
Éreztesd, hogy mennyire szereted
Addig, amíg ezt
megteheted
Mert ha ezt elmulasztod
Nem tudod már
bepótolnod
Szívedet mindig zaklatni fogja
Nem fog lelked
megnyugodni soha
A boldog
élet mindenki álma
Gazdagság, hírnév sok ember vágya
A pompa,
csillogás, anyagi bőség
S észre sem veszik, mindez semmiség
Az
igazi boldogság nem a pénzben rejlik
A pénz a hírnév nem ér
semmit
Lehet, hogy így sok barátod akad
A bajban csak a magány
marad
Minden pénznél fontosabb a szeretet
A világon ennél szebb
nem lehet
A cselekedetek mindennél fontosabbak
Mert ezek az
emberek szívében megmaradnak
Egyedül
sétálok az esőben
Nagy fájdalom van a lelkemben
Erős szél hasít
át a szívemen
Vihar veszi körül az életem
Nem vesz senki észre
körülöttem
Istenem miért hagytak el engem?
Minden, amiben
hittem csak délibáb
Mélyre húz ez a sok hazugság
Hol vannak a
bajban a barátok?
Elhagynak, mikor segítségre várok
S most itt
ragadtam a sárban egymagam
Magam küzdök e sötét viharban
Mikor
ragyognak rám a Napnak sugarai
Menjetek el bánatnak fellegei
A
hazugság sarából szeretnék kilépni
S az igazság útjára rátérni
Hol van a
barát, ha segítség kell?
Hol van a kéz, amely felemel?
Térdre
rogytam a fájdalom súlya alatt
Éjszakák és nappalok oly
hosszúak
Oly sokan mondják, hogy a barátod vagyok
De a bajban
mind ott hagyott
Nem számíthatok én senkire
Szívem csalódott
mindenkiben
Foglya lettem a magánynak
Szívem vágya, hogy
kiszabaduljak
A barátom a hold és a csillagok
Ők tudják,
mennyire egyedül vagyok
Nagyon
vigyázz a mosolygós arcokkal
Mert lehet, hogy a külső mást
takar
Elaltatnak a kedves szavak
S el hisszük, amit
mondanak
Így játszanak a naiv szívekkel
Félre vezetnek,
hazudnak, ha kell
Álarccal próbálják rejteni a valóságot
Sokan
nem veszik észre az igazságot
De egyszer lehull az álarc
Kiderül
milyen az igazi arc
Hamar megváltozik az álarc viselője
Kedvesség
helyett csalás tőr előre
Megtévesztő képmutatók
Eltitkolják a
valódi szándékot
De amikor kiderül az igazság
Többé már nem
győzhet a gazság
Este mikor
a hold ragyog az égen
Az elmém a szívemben kutat mélyen
Szörnyű
érzések törnek fel belőle
A bús magány a szívem megtépte
A
csendben hallom szívem énekét
Melyet oly sokan téptek szét
Minden
éjjel azt énekli
Miért nem szeret engem senki?
E megszakadt
szívem diktálja a sorokat
Ezért sokszor bánatos a gondolat
A
lelkem fázik, didereg az éjben
S nem tudja felmelegíteni senki sem
Az élet
olyan gyorsan illan el
Mint a földre hulló hópehely
Az ember is
olyan apró a világban
Mint a porszem a homokban
A hópelyhet
összetartják a kristályok
De az embert nem tartják a
barátok
Megfeszített erővel lépegetünk
Nem segít más csak a
hitünk
Az ember sok mindent el szeretne mondani
Hogy lesz-e rá
idő azt nem lehet tudni
Mert mindig történnek váratlan
események
Mely az életnek gyorsan vetnek véget
Nem bízok
már senkiben
Összetörték a szívem
Nehéz már újra felépíteni
Még
akkor is, ha jó szándék vezérli
A bizalom a jó kapcsolat
alapja
Visszaszerezni már senki nem tudja
Mert mindig ott lesz
a nyoma
A szív nem felejt el soha
Régen hittem a szép
szavaknak
A hamis, álnok gondolatnak
De amikor vérzik a szívem
a fájdalomtól
Nem várhatok semmit a barátoktól
Szeretném,
ha mindenki mosolyogna
Senki nem menne a háborúba
Könnyek
nélkül élni minden nap
Tudom, hogy ez álom csak
Mert az
emberben sok a gyűlölet
Békében élni itt nem lehet
Harcoktól
hangos az egész világ
Sírva él most oly sok család
Senkinek nem
jó a sok fájdalom
De az embert a bosszú vezérli és a hatalom
Pedig
egyformán fontos mindenki élete
Mindenki egymásnak testvére
Ezért
a fegyverek tűzben égjenek
Ne vért lássunk, hanem virágzó
réteket
Hatalmaskodjon a szeretet az ég alatt
Boldogság töltse
be az arcokat
Oly sok
minden fenyegeti bolygónkat
A felmelegedés megváltoztatja a
klímánkat
Még az évszakok is megváltoztak
Nincs nyoma ősznek és
tavasznak
Éhínség súlyt oly sok országot
Gyermekek sírnak s
halnak meg ott
Az ivóvíz is drága kincs
Mert élet e nélkül
nincs
Az embernek össze kellene fognia
S a megoldást együtt
megoldania
Hogy mindenki egészségesen élhessen
Ne legyen
probléma a földön sehol sem
A világon
sok a vándor
Menekülnek a harcoktól
Sok mérföld van már
mögöttük
De sehol sincsen most jövőjük
Nem fogadják őket
szeretettel
Az idegentől fél az ember
Sokat szenvednek ártatlan
gyermekek
Mi folyik körülöttük, semmit nem értenek
Miért kell
az embernek az otthonát elhagyni?
Jobb lenne békében, szépen
együtt élni
A harcoknak mikor lesz már vége?
Hisz mindenki
vágya a rég várt béke
A sötét
Univerzumban
Egy gyönyörű kékség felbukkan
Ha valaki már
fentről látta
Biztos, hogy mindenki csodálta
De lent a Föld
vörös a sok vértől
Sokan rettegnek a félelemtől
Az ember csak
romból, pusztít
S nem vesz figyelembe semmit
A Föld már üvölt,
lássák meg sebeit
Kifosztják a tengert, s felégetik erdeit
Az
embertől fél a föld, s a tenger állata
Eltűnt minden élő
bizalma
Mi lesz a csodálatos Földünkkel?
Ez már senkit nem
érdekel?
Halljuk meg Bolygónk sírását
Talán nem látjuk meg
szomorú halálát
Ha boldog
akarsz lenni
A jó úton kell menni
Hosszú az út, míg eléred
célod
Kitartás kell s teljesül az álmod
Sok akadályt kell
leküzdened
De ne add fel, s boldog lehet az életed
Mindig
legyen cél a szemed előtt
S adjál bele minden erőt
Mert lesz,
hogy gyengének érzed magad
Ha feladod nem lesz szép utad
Így
érheted csak el az álmaid
S teljesülnek a vágyaid
Míg fiatal
vagy minden olyan szép
Szebben ragyog rád a nap, derűsebb az
ég
Színesebbek előtted a célok és az álmok
Még nem értek
fájdalmak sem csalódások
Légy vidám, mosolyogj mindig
Most még
van, ki szeret és felvidít
Mert jönnek még szomorú, bús
napok
Sírva szól a hegedű, s gyászosak a dalok
Hamar elmúlik
minden, ami szép
Szíved sír a tegnapért
De a napokat
visszahozni nem lehet
Hiába fáj, élni kell az életet
Miért nem
lehet mindig fiatal az ember?
Örökké együtt lenni szeretettel
Nem
kellene félni a gyász fullánkjától
Nem vérezne szívünk a sok
fájdalomtól
Nem biztos,
hogy mindig eléred
Van mikor a lábad rossz útra téved
De nem
kell feladnod az álmaid
Visszatérhetsz a jó útra s elérheted
céljaid
Koncentrálj a szemed előtt levő célokra
S ha olykor nem
sikerül ne essél bánatba
Keresd az ösvényt mely az álmaidhoz
vezet
Élvezd az utazást, amely szebbé teszi életed
S ha már
elérted céljaid
Továbbra is legyenek álmaid
Mert álmok nélkül
nehéz élni
Csak szomorúság vár rád más semmi
Az ember az
életben sokat akar elérni
Élvezni minden jót a vágya csak ennyi
De
még sem boldogok az emberek
Mert a boldogság pénzért nem vehető
meg
Csak az lehet boldog a világban
Aki a belső értékeket
keresi a barátban
Ez békét teremt a lelkedben
Világosságot hoz
az elmédben
Boldog csak úgy leszel
Ha másokért is teszel
Így
gazdagítod az emberek életét
S sokan szeretnek majd ezért
A madarak
királya
Felemelkedik, s szárnyát kitárja
Szárnyal erdőn, hegyen
át
Éles szemével mindent meglát
Ő a szabadság jelképe
A
teremtés egyik szépsége
Jellemző rá az erő, s a kitartása
Mindenki
csodálja, aki látja
Szeretnék olyan lenni, mint a sas
madár
Szabadon szállni hol nincs határ
Észre venni apró
dolgokat
Mely a szívemnek örömet ad
Az állat
nem tud beszélni
De ha vérzik a szív azt ő megérzi
Vígasztal s
letörli a könnycseppet
Elfogad, még ha sok is a vétked
Az ember
csak a rosszat keresi
A fájdalmat nem veszi észre senki
Eltűnt
a szívekből az együttérzés
A szeretet s az őszinte törődés
Pedig
sok mindent legyőz a szeretet
Ez ad az életnek értelmet
Erőt ad
a bús, rossz napokban
E nélkül a szív is összeroppan
Ha a kék
égre felnézel
Csodás madár repül feletted el
Kitárja hosszú
szárnyait
Szélben szállva vitorlázik
Méltóságteljes a
megjelenése
Dicséretes az élete
Mindig hűséges párjához és
megvédi
Utódait gondozza s tanítja repülni
A családjáért
odaadná az életét
Sok ember számára lehet példakép
Messze
hangzik a kelepelésük
Így történik az üdvözlésük
A világ
legviccesebb állata
Nincs a földnek más ilyen faja
Csak egy
földrész az otthona
Nem más, mint a szép Ausztrália
Érdekes és
különleges a külseje
Látványa még a tudósokat is
meglepte
Tojásokat rak, de nem madár
Tolla sincs, a levegőbe
fel nem száll
Mintha több állat keveréke lenne
A farka hód s a
feje, mint a kacsa csőre
Fura teremtmény ez az állat
Ő a
kacsacsőrű emlős, talán már kitaláltad
Bíbor
vörösbe öltözött az ég alja
Újra véget ért egy hosszú éjszaka
A
nap sugara eloszlatja a sötétséget
Egy új nap ad a szívnek
reménységet
Talán egy új korszak kezdődik
S a régi már
elfelejtődik
Sokakban él a remény arra
Szebb világ vár rá a
mára
A napfény az egész földet bevilágítja
S ez lesz a
szabadság hajnala
És semmitől sem kell már félni
A béke az
egész földet beteríti
Mindig
félni kell az embernek
Hogy elveszít valakit, akit szeret
Ma
élünk, de a holnap eljön-e?
Oly bizonytalan az ember élete
De
jó lenne örökké szeretni
A bajtól nem kellene senkit félteni
Nem
lennének árva gyermekek
Kik elvesztették a szüleiket
Nem ontana
vért senki a világban
S nem lenne az ember talpig gyászban
Amikor
csak örömkönnyek hullanak
S elmúlnának a szívet ért fájdalmak
Ússzál az
élet tengerén
Hogy kiköthess az álmod szigetén
Fejed felett
sokszor csap össze a hullám
Imádkozz sokat, ha erőd már
fogytán
Sokan fogják gyengíteni az erőd
De ne add fel, a cél
legyen a szemed előtt
Kerüld ki a jéghegyet mely utadba
kerül
Vigyázz, hogy soha el ne merülj
Ha feladod a
küzdelmet
Nem fogod látni a győzelmet
Győzd le a hatalmas
hullámokat
Hogy elérjed az álmaidat
Az élet
csupa aggodalom
A félelem úrrá lesz nagyon
A rossz érzések
fogságba ejtenek
Megbénítják szívemet s a lelkemet
Nem tudni
mit hoz a holnap
Jó dolgot vagy éppen rosszat
Ez az érzés
mérgezi az életem
Mindig velem van szüntelen
Rossz így
félelemben élni
Szeretném az elmémből kitörölni
S remélni, hogy
szép lesz a jövő
És lesz hozzá elegendő erő
Gyönyörű napfényes délelőtt volt. Kizöldültek a fák, virágba borultak a bokrok.
Az erdő lakói összegyűltek s vártak a csodára. S egyszer csak furcsán éreztem magam. A bőrömön éreztem a nap melegét, és szagoltam a virágok illatát.
Megszülettem, egy őzcsalád tagjaként.
Mindenki örült és feszülten figyelték, hogy fel tudok-e állni. Nagyon nehéz volt, de a családom segítségével sikerült. A családban én voltam az egyetlen gida, a testvéreim már felnőttek, ezért nagyon vigyáztak rám. Az erdőben nagyon sok gyümölcs és bogyó volt, így gyorsan felerősödtem. Sokat játszottunk a testvéreimmel és a barátaimmal. Ugrándoztunk a fűben. De gyorsan meg kellett tanulnom, hogy nem mindenki barát. Vannak ellenségeink is, amitől a szüleim sokszor féltettek. Néha felbukkant egy-egy farkas és ilyenkor gyorsan odaszaladtunk a védelmező családhoz. Emberek is jártak arra kutyákkal, akik nagyon ugattak bennünket, ilyenkor mindig féltem, mert úgy tanítottak, hogy ők a legnagyobb ellenségek. Boldog vagyok, hogy van egy védelmező családom és a sok barátom, akikkel minden nap vidám és szép az élet.
Egy szép napsütéses reggelen elindultunk élelmet keresni. Egyre beljebb mentem az erdőbe és észre sem vettem, hogy mennyire eltávolodtam a barátaimtól. Egyszer csak egy szép rétre tévedtem. Eszembe jutottak a szüleim intelmei, hogy óvakodjak az ismeretlen helyektől, mert lehet, hogy ellenség vár rám. Féltem, de a kíváncsiság nagyobb volt ezért elindultam. Nem sokáig mentem, amikor hirtelen nagy árokba estem. Nagyon megijedtem. Kiabáltam, hátha meghallják a barátaim. De nem jött senki. Aztán eszembe jutott, lehet, hogy ez egy csapda és az ellenség kezébe kerülök. Ezért megpróbáltam kimászni, de nem sikerült. Este nagy hangzavarra figyeltem fel. Emberek voltak, azokkal a veszélyes kutyákkal. Odaértek hozzám. Rémület fogott el. Most itt a vég, gondoltam. Becsuktam a szemem. Éreztem, hogy megfognak és kiemelnek a gödörből. Vártam, hogy mikor marnak belém a kutyák. De nem bántottak. Hazavittek és betettek egy nagy helyre, ahol szalma volt. A gazda hozott gyümölcsöt meg vizet. Nem bíztam benne, de azért elfogadtam az ennivalót, mert nagyon megéheztem. Közben kint az udvaron folyamatosan ugattak a kutyák. Arra gondoltam, mi lenne, ha bejönnének, biztos széttépnének. Ezért örültem, hogy mindig rám zárták az ajtót. De nagyon szomorú is voltam, mert eszembe jutott a családom és a barátaim. Lehet, hogy soha többé nem látom őket? Az egyik este véletlenül nyitva hagyták az ajtót. Itt az ideje, hogy elmenjek innen. Minden csendes volt. Kinyitottam az ajtót, és láttam, hogy a kutyák alszanak. Féltem, hogy felébrednek, de sikerült átugranom a kerítésen. Olyan gyorsan szaladtam, ahogy csak tudtam. Mikor elértem az erdőt, akkor már tudtam, hogy megmenekültem. Az aggódó szüleim nagyon örültek, mikor megláttak. Azt megfogadtam, hogy soha többet nem leszek kíváncsi és mindig a közelben maradok.
Egy nap ismét emberek hangja ébresztette az erdő lakóit. Mint mindig, most is egy csomó szemetet hagytak maguk után. De ez a nap más volt, mint a többi. Az egyik bokor lángokban állt. Nemsokára füst borította el a környéket. Bekövetkezett, amitől mindig féltünk, amikor emberek jöttek. Mert mindig volt valami a kezükben, ami füstölt, és rendszerint a bokrokba dobták.
A tűz elkezdett egyre jobban terjedni. Tanácstalanok voltunk. Most mit csináljunk? Oda lesz az otthonunk, de talán az életünk is. Mindenki elkezdett futni, próbálta menteni az életét. Nagyon nagy felfordulás volt. Sokan keresték a családtagjaikat, mert a nagy rohanásban elvesztették egymást. Én sem látom a családomat. Félek, hogy a tűzbe vesztek. Annyira kerestem őket, hogy egyszer csak beszorult a lábam egy gödörbe. Bárhogy akartam kihúzni, nem ment. Pánik lett úrrá rajtam. Láttam a barátaimat, akik mellettem szaladtak el. Kértem őket, hogy segítsenek, de ők meg sem álltak, futottak tovább. Nagyon csalódott voltam. Ők a barátaim, akikkel mindig játszottam? Azt hittem, hogy összetartozunk jóban, rosszban. Bíztam bennük és most cserben hagynak. Sírtam, de nem a tűz okozta fájdalomtól, hanem a szívem fájt a csalódástól. Közben a tűz egyre jobban terjedt. Éreztem a forró, perzselő levegőt. A füsttől már alig kaptam levegőt. Aztán megint emberek hangjára figyeltem fel. Vizet kezdtek szórni a tűzre. De én már feladtam mindent. Úgy éreztem, hogy barátok nélkül nincs értelme az életemnek. Aztán megláttam egy felém jövő árnyat. Nem tudtam, mi az, de ahogy közeledett, észrevettem, hogy az egyik kutya, amelyik mindig megugatott, amikor náluk voltam, akitől a legjobban féltem. Odajött hozzám és kivette a lábam a gödörből, majd a testével védve kivitt a lángokból. Odavitt a gazdájához, akit szintén az ellenségemnek hittem. Hazavittek. A kutyák, akiktől rettegtem, a sebeimet nyalták, hogy jobban gyógyuljak. Össze voltam zavarodva. Akit barátnak hittem, az ellenség, és akiktől mindig féltem, ők a barátaim. Nehezen fogtam ezt fel. És aztán eszembe jutott a családom. Vajon mi történt velük? Félek, hogy elvesztettem őket. Az aggodalom arra indított, hogy visszamenjek az erdőbe. Már nem tartottak zárva, ezért elindultam. Odaérve láttam, hogy az erdő egy része leégett. De az otthonunk megmaradt. És egyszer csak megpillantottam a családom. Odaszaladtam hozzájuk. Sírtam örömömben és ők is sírtak, mert ők is azt hitték rólam, hogy bent égtem a tűzben. Elmeséltem nekik, hogyan éltem túl a tüzet. Hogy az ellenség nem ellenség, hanem jó barát, akik megmentették az életem. És én már hozzájuk tartozom. Mert inkább élek az udvarban az igaz barátokkal szeretetben, mint az erdőben a barátnak hitt ellenség között. Így hát elbúcsúztam szüleimtől. De mindig meglátogatom őket, mert ők örökké a családtagjaim maradnak.