Kötöny vére

Jövendölte egykor ama táltos-pásztor,
Áldozat lesz majd a rönkhöz kötött sátor.
Radnai Hágónál felvett Isten kereszt,
Áldása, mi megvéd, s az időn átereszt.

Regélt az éjszaka; születik Kunország.
Halálodon kelnek véres farkas hordák.
Kun hercegek viszik, különös híredet,
fogadalom által magyar hont védened.

Ismeretlen élet világa még távol,
Lovad, kisvártatva, zabla alá táncol.
Járom alá kerül majd a szabad jószág,
Konok kun véredet iga alá vonják.

De hiába iga, zabla és a járom,
Kumánia népe, jobbágysorban álom.
Lelke szabadsága a porba nem ragad,
Pusztákon szárnyalva, mindig továbbhalad.

Egy távoli csillagfény életén ragyog,
Kun vérerekben fájó varázsként sajog.
Csillagos éjszakán kel fel a lila gyász,
Karakas igéz, múltad él s gyötör a láz.

Szabadságnak ára az a puha jászol.
Lelked nem nyugodhat, a pusztába vágyol.
Lóra pattanj akkor, ősöd szellemére
Kun Miatyánk vigyáz, s rajta Kötöny vére.

Magyarázat:
Radnai Hágó - A kunok 1239-ben Húsvét napján itt kértek bebocsátást Magyarországra és itt vették fel a keresztséget.
Kumánia - Kunország (ma Kisújszállás fürdője viseli a nevét)
Karakas - fekete szemöldök
Kötöny - Kun fejedelem