Őszi capriccio
Reggelente a tükörben:
arcom nem fér a bőrében.
Mosolyom tűnő tavasza,
mélyülő ráncaim szava.
Munka riasztó reggele,
szemem karikákkal tele.
Induló van, induló van!
Sietősen zsúfolt buszban,
buszablakban újra látom:
arcom gyűrött, úgy sajnálom.
Ezt a képet elfelejtem,
szaladok az őszi szélben.
Huzatos a metró útja
muzsikál a szívem búja.
Az életben ugyan mi jó?
Újabb tükör: metróajtó.
Negyvenen túl, közel ötven
az élet szép, úgy döntöttem.
Arcom fényét nem hagyhatom,
a koromat letagadom.
Szarkalábas szemem körbe,
vettem krémet,“érett bőrre”.