Őszi capriccio

Reggelente a tükörben:
arcom nem fér a bőrében.

Mosolyom tűnő tavasza,
mélyülő ráncaim szava.

Munka riasztó reggele,
szemem karikákkal tele.

Induló van, induló van!
Sietősen zsúfolt buszban,

buszablakban újra látom:
arcom gyűrött, úgy sajnálom.

Ezt a képet elfelejtem,
szaladok az őszi szélben.

Huzatos a metró útja
muzsikál a szívem búja.

Az életben ugyan mi jó?
Újabb tükör: metróajtó.

Negyvenen túl, közel ötven
az élet szép, úgy döntöttem.

Arcom fényét nem hagyhatom,
a koromat letagadom.

Szarkalábas szemem körbe,
vettem krémet,“érett bőrre”.