Báj

Fénybe merülten
vetve az ágya,
szép kegyelemből
áldásra várva.

Míg az idő sír,
olvad a tegnap,
csak szeretetből
arcára sápad.

Fonja az édes,
szavakba fűzi,
szófüzérekből
lelkedre tűzi.

Asszonyi szívem
küzd elgyötörten.
Mily erős jellem:
szép ez a kellem.