Ajánlás

 

A szerző művész, elismert író, költő. Vitathatatlan tekintély az irodalmi életben.
E kötet a jól elkapott pillanat varázsánál lényegesen többet nyújt. Egy élet legszebb mozdulatai, izgalmas percei tárulkoznak fel az olvasó előtt. Olyan ez, mint egy költői vallomás, csak fénnyel, és árnyékkal, varázslatos nők portréival és férfiak eltérő jellemével, csípős poénokkal fűszerezett munka. Várhatóan az irodalom becses darabjaként emlegetjük majd.

A novelláskötet Béla úr különös kalandjával indul, amely vidámságával kedvet csinál az olvasónak ahhoz, hogy tovább lapozzon és elfelejtse a mindennapi gondjait. Utána egy nem kevésbé humoros, a privatizáció nagy nemzetrablásának zűrzavarában a sors úgy hozza, hogy két gazdag rivalizál egymással, Péter és Pál. A következő írásban a Mennyországba vezet az író, ahol harsonák tanácskozásra hívják a főangyalokat, a tizenkét apostolt, a Próféták Dicső Hadát, és a fő gonoszt, Lucifert. Az Úr úgy határoz, hogy a születendő gyermekek – mielőtt világra jönnének – megtekinthetik, hogy milyen élet vár rájuk a Földön, és csak akkor születhessenek meg, ha vállalják sorsukat. Vajon jól dönt az Úr? A választ megkapjuk, ha tovább olvassuk a sorokat.

Számos humoros írás után – az eddig vidám hangvétel – egyszer csak megváltozik. Szomorú lesz és a továbbiakban erkölcsi tanulságokat tartalmaz. Az író annyira azonosulni tud főhőseinek kínlódásaival, és saját keserű nézeteit oly gyakran adja szereplői szájába, hogy szinte vallomásnak tekinthető. A szereplők sokoldalú ábrázolása, árnyalt lélekrajza már a realista regények jellemzési módszerére emlékeztet. A vágyak derékba törését, a célok lehetetlenségét, a kiszolgáltatottság tétova reménytelenségét sugallja. Látomásszerűen idéz meg egy olyan világot, mely egykor volt, s amelynek lennie kellene. Egy olyan világot, amelyben az erény elnyeri jutalmát, a fondorkodó rosszindulat, a gonoszság pedig megkapja büntetését.

Vázlatos, de hű önarckép az írói munkásságáról, melynek lényege a hangnembeli sokszínűség, a hangulati, érzelmi, kedélybeli ellentétekbe való átlendülés líraisága, mely tud vadul és szelíden, szomorúan és vígan szólni. A szerző gondos recept szerint kever szövegeiben az irónia mellé szép adag érzelmességet, társadalomkritikát, hatásos magánéleti viharokat, miközben helyzetkomikumok garmadájával is szolgál.
Vannak olyan novellái, melyek lezáratlanul fejeződnek be, további ki nem mondott töprengésekre késztetve az olvasót.
Három pont hívja fel a figyelmet a nyitottságra. Talányszerűen befejezetlen, belső folytatást igénylő és éppen ezért a lélekben további hullámokat vet. Belevonja az olvasót, s őt is gondolkodásra ösztönzi.

A könyv legfőbb esztétikai elve az egyszerűség, de bravúros egyszerűség ez, mely tudatos művészi munka eredményeként jön létre, és az olvasóban azt az illúziót kelti, hogy ennél egyszerűbben, természetesebben aligha lehet szólni.

 

Ajánlom a kötetet azoknak az olvasóknak, akik élvezetes stílusban megírt, gondolatébresztő, tartalmas kikapcsolódásra vágynak.

 

                                                                                              Bogár Katalin újságíró
a Független Magyar Szalon ügyvezetője