A szerzŐ
A nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. Már gyerekkoromban megmutatkozott érdeklődésem az irodalom iránt, ennek ellenére ezen versek legidősebbike is csak 2014-ből származik. Nem vagyok született, sem képzett tehetség, pusztán amatőrködöm.
Irodalmi példaképeim a világirodalmi klasszikusokon (Dante, Goethe) kívül Zola, a nagy ókori költők közül Horatius, Vergilius, a magyar
irodalomból Jókai és Petőfi.
Az irodalomról-művészetről vallott felfogásomban az irodalom társadalmi funkcióját, nevelő-jobbító feladatát tartom elsődlegesnek, de nem utasítom el a l'art pour l'art létjogosultságát sem.
Az irodalmat (és a teljes művészetet) elsősorban mint gondolatok, eszmék megvalósításának eszközét, terepét, lehetőségét látom.
Alkoss és alkotsz amit és ahogy és amiről tudsz.
Meg sose nézz kritikát, bírád-ő, amit írsz.
Írd meg a történelmeket, ámde a jóvá, vanná vagy ninccsé alakítsad
csúfnak uralmát is – s persze a mindenülést.
Büszkén, bátran hisz tintád az egész univerzum,
míg tollad legalább íme a puszta kezed.
MŰVEK
- A haladó
- Írói szózat
- Nemcsak messiás
- Az igazság van
- Jóvá
- A sétáló
- Lázadók himnusza
- Előre!
- Elmélkedő isten
- A béna kozmosz
- A vagyokba zárt vagy
- Ikrek
- Metamorfózis
- Mozog a föld
- Gondolatok a Peipsi-tónál
- Pillantás Nürnbergbe
- Önbizalmunk
- Világi
- Átok
- Mi (és ti)
- Ló, lovas
- Lakók
- Bevezető az emberiség eposzához
- Tovább
- Jambikus
- Bűnösök és emberek
- "Isten szava"
- Háború van
- Létezés
- Utolsó napokra
- Újoncozó
- Tavalyi óra
- A fej
- Telefon
- Század-os
- Nyitni
- P.D. sírjára
- Nándor tolla
- A falra
- Imádság (helyett)
- Az első ember eltöpreng
- Haldokló diktátor végszava
- Csillagszó
- Csönd van
- Az ágy
- Nem kell túlélni az Urat
- Johan Kehlen
- Formásan
- Színesen
- Egy nagy utazás