Kívánságcsokor

Szerettem volna

Szerettem volna rád nem gondolni
és valami szépet írni rólad,
valami kedvest írni néked,
de hiányod ziháló mellemre nehezült,
odakinn tél volt, s benn tavasz hegedült,
és nem tudtam írni semmi szépet néked.

 

Három kívánság

Kisgyermekek gondtalan álmát
kívánom magamnak,
párnám alatt
öregek bölcsessége heverjen,
és ha felébrednék az éj közepén,
hát ne legyek egyedül.

 

Óhaj

Mindentől és mindenkitől távol,
lázasan tüzelő erőtlen testtel
szeretnék hervadtan heverni,
gyöngyöző homlokomon
egy hűsítő kedves tenyérrel,
amiről nem tudom,
csak érzem a félhomályban,
hogy kihez tartozik.

 

A kívánság

Az emlékezés kínlódó gátját
delejes vizek
parázsló hullámai szaggassák szét,
és hömpölyögve nyújtózkodjanak
a feledés tekervényes rétjén szelíden,
hogy a megénekelt rendet bezárhassam
egy kitépett szív rideg kamrájába.

 

Vágyakozás

Gondolataim az emlékedet üldözik,
és a vágy tengere
hiányod hajóját dobálja bennem.
Közben egy kívánság
kibontja nyíló szirmait:
jó volna most a közeledben lennem.


 

Következő alkotás >