Ez a szerelem, ez a fájdalom

Mikor felesleges a beszéd és a szó,
a csend lerakódik, mint tetőre a hó
és mindketten érzik, hogy mit gondol a társ,
a szíveket átjárja egy kellemes nyárs
és nincs szükség a szóra, mert a szó kevés,
értelmet kap minden kis apró pihegés,
motyognak az ujjak és mesélget a szem:
Lám, ez a szerelem, lám, ez a szerelem.

Mikor felesleges a beszéd és a szó,
mert a válasz késik, mint elsüllyedt hajó,
kárba veszett bájos, kedves, cifra szavak,
nem ülepedtek le, benned visszhangzanak,
nem találtak forró, befogadó keblet,
szíved üregében a bánatod több lett,
szomorú a nap is, keserű a dalom:
Ó, ez a fájdalom, ó, ez a fájdalom!


 

Következő alkotás >