Honvágy

Otthon ugyanígy hull az eső.
A szaporán koppanó
ismerős cseppek ismerős dallamai
ugyanúgy koppannak 
az ismeretlen háztetőn.
Érzem a falak ismerős szagát,
hallom a bútorok ismerős reccsenéseit
és ismerősek a számban tolongó ízek is.
De mire elfáradnak a felhők
és párás szemem kinyitom,
már csak egy nyirkos föld
idegen illatát szívom be csalódottan,
és egy megfoghatatlan,
végtelen bánat vesz körül.



Következő alkotás >