Gyógyír

Kertünk fölött kábán köröznek a varjak,
készülődnek ők is, és készülődök én,
hogy szívünkbe sajgó sebeket vakarjak,
fájó emlékeket a télvíz küszöbén.

Kampósan görbülő körmeim növesztem,
s látom nagy szemedben a villogó vágyat,
hogy áldás legyen a veszted és a vesztem,
a diófa alatt vess ma nekünk ágyat.

Szőnyegünk az avar, pokrócunk a moha,
szobánk a világ és bámul reánk a hold,
fénye ilyen fehér még nem volt tán soha,
függönyünkön pedig ezer csillag a rojt.

Szellő cirógatja hajunk minden reggel,
álmunkba lányaink szép mosolya repít,
és ha felébredünk, szívünkön egy heggel,
őszinte mosolyuk meggyógyít és segít.



Következő alkotás >