A megoldás kulcsa

 

Tina már napok óta nyugtalan volt. Le akart menni a tóhoz, hogy megkérdezze az aranyhalat...

A Nagypapa visszatértével, most elég sok munka akadt, és Tinát is befogták, hogy segítsen. Amikor végre nem figyeltek rá, gyorsan kiszökött.

Futott a tóhoz lélekszakadva, mintha az élete függne tőle.

Zihálva, kifulladva nézte a vizet, hátha meglátja a halacskát.
Ahogy levegőhöz jutott, szólongatni kezdte az aranyhalat.

- Szépséges halacska, mikor teljesíted a kívánságomat?

Egyszer csak a víz bugyborékolni kezdett, és egy sárga fejecske bukkant föl.

- Nem áll hatalmamban visszahozni az anyukádat, ahogy te szeretnéd mondta a  hal. - Annyit azonban segíthetek, hogy Zoé a megoldás kulcsa.

- Zoé? A cicám?
- Igen.
- De hogyan?
- Keresd a jelet!
- Milyen jelet?
- A szeretet ősi jelét.
- Ezt nem értem.
- Meg fogod érteni.
- Mikor?
- Az csak rajtad múlik.

Tina lógó orral ballagott hazafelé. Ráadásul Nagyi is leteremtette, amiért nem szólt senkinek, hogy hová megy, és kivonta magát a munkák alól. Büntetésképpen neki kellett egyedül elmosogatnia vacsora után.

Ez most jól is jött Tinának, mert mosogatás közben nyugodtan gondolkodhatott a halacska üzenetén.

Vajon mi lehet a szeretet ősi jele?

Amíg így töprengett, rájött, hogy elég megkérdeznie Zoét. Hiszen neki biztosan tudnia kell!

Egyre gyorsabban sikálta az edényeket, hogy mielőbb elkészüljön.

 

Következő fejezet >