---

Tartalom

Előszó
Surján László: A nemzeti összetartozás: tény és feladat
2010. évi XLV. törvény a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről

VALAHOL UTAT VESZTETTÜNK
Tamási Orosz János: "....gunyhó,.... az mindég kő...."
Surján László: Vájlok Sándor a szlovák-magyar kapcsolatokról
Kós Károly: Levél a balázsfalvi gyűlésről
Surján László: Magyarul a cseh nemzetgyűlésben
Magyar problémák
Surján László: Dunaszerda-HELYRE KELL TENNI
Makkai Béla: Irányjelek a nacionalizmusok hullámverésében

EURÓPA: REMÉNY ÉS CSALÓDÁS
Surján László: A Himnusz parazsa
Wodianer-Nemessuri Zoltán: Az Európai Unió és előzménye, az Osztrák-Magyar Monarchia
Wodianer-Nemessuri Zoltán: A Magyar Páneurópa Unió 25 éves évfordulója
Wodianer-Nemessuri Zoltán: Csehek Magyarországon
Wodianer-Nemessuri Zoltán: Jelentés Mostarból
Molnár Imre: Gondolatok napjaink szlovák-magyar kapcsolatrendszerének erőteréről

A TÉNYEK TALAJÁN
Matuska Márton: A békülés útja a szembenézés
  Csurogi példa
  A telepítések
Goda Márton Áron: Magyar szlovákságismeret
  Bevezetés
  Recenzió
  Összefoglalás
Käfer István: A budai király igazsága
Surján László: Bozgortalanító
Székely András Bertalan: A muravidéki lámpás
Székely András Bertalan: A magyarörmények ismertebbé tételéért
  Múlt...
  ... közelmúlt és jelen
Surján László: Nemzet és lélekmérgező tévhitek
Marosz Diána: Magyarként ma Szlovákiában
  Te szlovákul tanulsz? Minek?
  Minek jöttél ide magyarosítani?
  Anya, beszélj halkabban!
  Jancsi
  Hang a víz fölött
  Hülyemagyar – butatót

SZIVÁRVÁNYOS ÉGBOLT
Surján László: Egy sors száraz emlőjén...
Stefan Hríb: Magyarok, szlovákok és a megbékélés
Surján László: Baráti szavak Stefan Hríbnek
Szvorák Katalin: Üzenet két felelősségteljes értelmiséginek
Kiss Gy. Csaba: Mítoszok, nemzetek, szlovákok, magyarok
  Parlando: Hogyan beszélnek a nemzeti mítoszok?
  Allegro: Tu zíjú národy! Itt nemzetek élnek!
  Crescendo: Miért hiányzik Németh László?
  Moderato: Imagines Nationum
Batta György, Istenes József, Molnár Imre: Esterházy János Zarándokközpont a zoboralji Alsóbodokon
  Esterházy János mártírságának emlékhelye
  Az alsóbodoki Esterházy-emlékhely leírása
  A magyarság és Közép-Európa mártírja
Goda Márton Áron: Barátok a Kárpátokon innen és túl
Anton Hykisch: Csöndesen és közelebb
Surján László: Mécsfényévekre, közeledőben

---

Előszó

Lassan tíz éve keresem annak lehetőségét, hogy Közép-Európában őszinte és tartós megbékélés jöjjön létre. Ennek szükségességét korábban is sokan felismerték, de áttörés nem történt. Ma is a fortélyos félelem irányít bennünket.

A Megbékélés ösvényein cím tudatosan hajaz a cserkészet alapítójára, Lord Robert Baden-Powellre. Ő "A boldogulás ösvényein" címmel foglalta össze a cserkészpedagógia lényegét. Idézek híres utolsó üzenetéből: "Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, amit tőletek telt." A jó tanácsot nemcsak egyénekre, hanem közösségekre, nemzedékekre is alkalmazhatjuk. Közép-Európa népei a maguk boldogságát csak együtt érhetik el. Csak összefogva lehetünk eredményesek abban a nehéz munkában, amivel a mai nemzedékek az életet a Kárpát-medencében jobbá, szebbé tesszük.

Trianon legnagyobb átka a magyarok számára nem maga a területvesztés, hanem a nemzet szétszakítottsága. Trianonban az anyaországiak területet, de a határon túlra kerültek hazát veszítettek. 1920 után azonnal megindult a "szétfejlődés". Más bajokkal, másképp kellett megküzdeni a határon túl és innen. A rövid életű revízió még élesebben megmutatta ezt, az anyaországiak ("anyások") gőgje fájdalmas visszatetszést váltott ki a "hazatértekből". A szétfejlődés ezt követően évtizedekig tartott. 84 évvel Trianon után elpattant a húr: máig sem tudni, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazást végzetes butaság vagy tudatos provokáció kényszerítette ki. Eredménytelensége, azaz az anyaországiak közönye újabb és talán még nehezebben gyógyuló sebet ejtett a határontúliakon, nem is beszélve arról, hogy akadt olyan politikai párt, amelyik tudatosan ellenük fordult. A határon túlra kényszerült magyarság addig nem érezheti magát biztonságban, sőt fogalmazhatunk úgy is: nem érezheti magát otthon a szülőföldjén, amíg a Kárpát-medencében élő nemzetek között nem rendeződnek a kapcsolatok. Ezért elválaszthatatlan a nemzetpolitika a szomszédságpolitikától. Így lesz része a magyar nemzet határmódosítás nélküli egyesítése a Kárpát- medencei megbékélésnek.

A megbékélésnek több szintje van. Részben állami, kormányközi feladat. Ezen a téren pillanatnyilag jól állunk. Ez a szint azonban nem lóghat a levegőben. Szükséges egy társadalmi megközelítés is, amire sajnos még nem vagyunk készek. Nem készít fel a közoktatás, kevés a témával foglalkozó ismeretterjesztés, és sok a tévképzet. Hosszú út áll előttünk, hogy (majd) mindannyian megbocsássunk és bocsánatot kérjünk.

A valódi megbékélésig végig kell mennünk a hosszú ösvényen. Nehéz és fájdalmas út lesz. Mégis vállalkoznunk kell rá, mert természetellenes, ha egy nemzet darabokra hullik. Járni kell rajta, mert Európa mai helyzetében csak a szomszédainkkal együtt tudjuk érdekeinket érvényesíteni és értékeinket megvédeni. Közép-Európa mára az európai értékek menedéke lett. Az itt élők közötti megbékélés tehát nemcsak önérdek, hanem történelmi felelősség is. Mindez keresztény kötelesség is. "Aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát." (Jn I. 4,20)

Ez a könyv a megbékélés szöveggyűjteménye. Teljességre nem törekszik. Több ilyen kötetet lehetne, s talán kellene is összeállítani. De ez az első kiadvány is segít, hogy gondolkodásunk megszabaduljon az öröklött sémáktól, hogy szembe tudjunk nézni a múlt hibáival, hogy jobban megértsünk másokat, s megerősödjék bennünk a magyar s a közép-európai öntudat.

Surján László

---