Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Szente B. Levente

Az ezüsthajú tündérleány [Hangoskönyv]

TARTALOM, UTÓSZÓ


Tartalom


Az ezüsthajú tündérleány
A csihányból lett királyfi
Az okos székely asszony
A disznótök
A madarak királya
A lusta ember álma
Picurka
Az énekes szamár
Lusta Peti
Pusztuljka
Amit az Isten rendelt
A kisegér
Az okos szegény ember
A kis gömböc
Kacor király meséje



Utószó

A kötetben szereplő népmeséket 1998. július 21. és 1999. január 18. között gyűjtöttem.

A gyűjtés anyaga nem tudományos munka. A tájszólásos "ő" hangot, mint pl. "mönt, hogy, embör" kiigazítottam, úgy mint: "ment, hegy, ember". Mivel a meséket többen mondották el, egységesítettem azokat, meghagyva ugyanakkor a mesemondók mondatszerkesztéseinek azon sajátos ízét, mely mind a székelykeresztúri, mind a környékbeli falvakra jellemző. A mesék jó része ismert, de közlésüket azért tartjuk fontosnak, mert így a jövőben ráláthatunk erre a néprajzilag eléggé feltérképezetlen tájra, nyomon tudjuk követni a mesék "útjait".

Az alábbiakban közlöm a mesemondók nevét, életkorát és lakhelyét, valamint az általuk elmondott mesék címét: Győrfi Margit Jenőné (70 éves, Székelykeresztúr): Az ezüsthajú tündérleány, A csihányból lett királyfi, A disznótök, A madarak királya, A lusta ember álma, Picurka, Lusta Peti, A kisegér, Az okos szegény ember, A kis gömböc, Kacor király meséje; Konrád Csilla (18 éves, Kiskadács): Az okos székely asszony, Pusztuljka, Amit az Isten rendelt; Bara Attila (24 éves, Székelykeresztúr): Az énekes szamár.


×