FR/ATM-ALAPÚ UNIVERSITAS GERINCHÁLÓZAT SZEGEDEN

Borús András, borus@cc.u-szeged.hu
JATE Számítóközpont

Jánosi János, jean@dmi.szote.u-szeged.hu
SZOTE Orvosi Informatikai Intézet

Sára Attila, sara@cc.u-szeged.hu
JATE Számítóközpont

Abstract

In 1996, four institutes of the Szeged University Association built a city backbone network. The project was sponsored by FEFA. Technically, the network containing one ATM and nineteen Frame Relay end-points is based on ATM-Frame Relay PVC Service Interworking. The FR/ATM service is provided by the local PTT, DÉLTÁV Co. The authors give a survey of the preliminaries of the project and the details of the implementation, as well as summarize the experiences, and outline future development plans.

Bevezetés

1995-ben négy szegedi felsőoktatási intézmény, a József Attila Tudományegyetem (JATE), a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (JGYTF), a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élel-mi-szer-i-pari Főiskolai Kar (SZÉF) és a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem (SZOTE) sikeres FEFA pályázatot nyújtott be Universitas számítógépes gerinchálózat létesítésére. Az elő-a-dásban ismertetjük az 1996 végén lezárult projekt előzményeit, a megvalósítás részleteit, valamint össze-gezzük az eddig felgyűlt tapasztalatokat, és kitérünk a továbbfejlesztési elkép-ze-lé-sekre.

I. Előzmények

A. Hálózati helyzet 1995-ben

Az Universitas, illetve a tagintézmények hálózatainak közös jellemzői:

Az azonos problémák mellett legalább annyira fontosak voltak az eltérések:

Eredetileg egy saját tulajdonú optikai kábelre alapozott városi gerinchálózat kiépítésében gondolkodtunk, amelyhez egy olyan partnert kerestünk, aki szintén privát gerinchálózatot kívánt építeni, s ehhez rendelkezett tőkével, jogosultságokkal és megfelelő al- vagy felépítményekkel. Ezt a partnert a helyi áramszolgáltató vállalatban (DÉMÁSZ Rt.) véltük megtalálni. Alternatív megoldásként a városban távközlési szolgáltatási koncesszióval rendelkező DÉLTÁV Rt. időközben beindított felügyelt bérelt vonali szolgáltatása merült fel.

B. Két alternatíva

1. Optikai magánhálózat

A kijelölt nyomvonalon a DÉMÁSZ oszlopain vezettük volna az optikai kábelt. Ott, ahol a két partner nyomvonala közös volt, az együttes igény adta meg a kábel érszámát. A gazdaságosság és a távolságok miatt homogén, monomodusú kábelt terveztünk annak ellenére, hogy ily módon az aktív eszközök interfészeinek ára várhatóan magasabb lett volna. Az Universitas forrásátadás útján járult volna hozzá a létesítés költségeihez.

Az elképzelt hálózati technológia FDDI vagy ATM volt.

Előnyök

Hátrányok

2. DÉLTÁV FR/ATM-rendszeren alapuló logikai magánhálózat

A kiválasztott telephelyekre a szolgáltató megfelelő sávszélességű Frame Relay vagy szükség esetén ATM végpontokat tervezett, melyeket az elképzelés szerint a központ kapcsolt össze, illetve választott el a szolgáltatásokat igénybe vevő más ügyfelek hasonló hálózataitól. Az Universitas for-rásátadás útján járult hozzá a létesítés költségeihez.

Előnyök

Hátrány

C. Döntés

Az Universitas az 1. alternatíva hátrányait és a 2. alternatíva előnyeit figyelembe véve a DÉLTÁV ajánlata mellett döntött.

II. Megvalósítás

A döntést követően megtörténhetett a pályázati keret felosztása a következő három célra:

Lényeges körülménynek tekinthető, hogy a megpályázott összeg 60 %-ának elnyerése után is az eredeti célkitűzések megvalósítására törekedtünk, ami nem ment bizonyos kompromisszumok nélkül.

A. DÉLNET rendszer

A DÉLTÁV kezdetben egy felügyelt bérelt vonali szolgáltatásra alkalmas rendszerre írt ki pályázatot. Ebből fejlődött ki - részben a kivitelező, az OPTOTRANS Rt., részben a felhasználó, az Universitas igényeinek hatására - a jelenlegi, nyilvános Frame Relay szolgáltatást és ATM-Frame Relay PVC Service Interworking-et is nyújtó rendszer (lásd az 1. ábrát). A hálózat technológiájának is-mertetése [1]-ben található. Így ahelyett, hogy felesleges ismétlésekbe bocsájtkoznánk, inkább a rendszer néhány, az Universitas számára fontos jellemzőjét emeljük ki.

A két fő cél a hálózat magjának és az Internetnek minél nagyobb sávszélességen történő elérése volt. Ezért meg kellett oldani, hogy a JATE Számítóközpontban lévő eszköz fogadni tudjon huszonegy olyan PVC-t, melyekhez összességében több, mint 20 Mbps sávszélesség tartozott. Az ATM-Frame Relay PVC Service Interworking segítségével e feladat egy ATM interfésszel meg-old-ható úgy, hogy a trönk kapacitása középtávon kimeríthetetlen.

A DÉLTÁV belátván, hogy az Universitas ebből a pályázatból már nem tud "valódi" ATM végpontokat is finanszírozni, hajlandó volt néhány fontosabb telephelyet menedzseletlen optikai kábellel összekötni. A továbblépés lehetőségét az biztosítja, hogy a jelenlegi saját Ethernet vég-pon-tokat DÉLTÁV-os ATM előfizetői végpontokká upgrade-olhatjuk.

A 2. ábrából látható, hogy az egyes tagintézmények miként gazdálkodtak PVC készletükkel, melyeket logikailag pont-pont kapcsolatok kiépítésére használtak fel. A JATE Számítóközpontba vezető utakon elsősorban a route-olt intézményközi (TCP/IP) forgalmat bonyolítják le, az intézmé-nyeken belüli virtuális áramkörök többnyire a bridge-elt belső (IPX, DECnet, SNA) forgalom továbbítására szolgálnak, míg a duális kapcsolatok a kétfajta megoldás együttes alkalmazását teszik lehetővé. A Honvéd téri végpont - az Ady téri közvetlen kapcsolat révén (lásd a 3. ábrát) - a JATE-s FR végpontok számára biztosít az ATM-trönköt kikerülő alternatív utat a JATE SZK felé.

B. Aktív eszközök és belső gerinc

A FR végpontok esetén az ún. access router kategória tökéletes megoldást kínált. Mivel egy korábbi megállapodás szerint az intézmények között forgalom protokollja a route-olt IP, ezért ter-mészetes követelmény volt az IP routing (többre pedig nem is volt pénz). Végül is az döntött a Cisco javára, hogy a már routerként működő eszközök zöme is ilyen típusú volt. Így egyrészt volt már üzemeltetési tapasztalat, másrészt a változó hosszúságú IP subnet mask-os környezetben az EIGRP dinamikus belső routing protokollt használhattuk.

A JATE Számítóközpontban üzemelő ún. central router ATM interfészéről már korábban szóltunk. A további hat Ethernet és egy FDDI interfésszel, valamint a DÉLTÁV által biztosított, illetve az általunk kiépített optikai kábelek segítségével megoldottuk az intézmények hálózati for-galmának route-olt szétválasztását és kicserélését, valamint az Internethez való hozzáférést.

III. Tapasztalatok

Általában véve megállapítható, hogy a II. részben ismertetett koncepció, illetve műszaki terv bevált, jól működik. A beruházás elérte célját, növekedett a hálózat sávszélessége, megbízhatósága, új épületek kapcsolódtak be az Universitas hálózatba. Akit a rendszer előnyeinek szakszerű is-mertetése érdekel, annak ismét csak [1]-et tudjuk a figyelmébe ajánlani. Mi inkább az eddig össze-gyűlt problémák, a még megoldásra váró feladatok közül emelünk ki néhányat, mert úgy véljük, ezekből is sokat lehet tanulni.

A DÉLTÁV szolgáltatásának színvonala jónak tekinthető. Különösen vonatkozik ez az ATM-trönkre, amióta a szállító megtalálta azt az IOS verziót, amellyel a router ATM interfésze megfe-lelően képes együttműködni az ATM switch-csel. Ezen kívül a rendelkezésre állás feltételeit is úgy igyekeztünk megállapítani, hogy a DÉLTÁV-nak ne érje meg a trönk esetleges kiesése.

Más a helyzet a FR végpontokkal, bár részben ezek esetén sem technikai, hanem szervezési problémákról volt szó. Előfordult néhányszor, hogy a DÉLTÁV vezetékes részlege kihúzta a háló-za-tos részleg alól a "talajt".

Egyelőre megoldásra vár a kettős PVC-kapcsolatokra tervezett bridging/routing beüze-me-lésének feladata.

Az 1920 kbps-os végpontokban működő, ún. IP routing konfigurációjú Cisco routerek memória gondokkal küszködnek. Ha nem akarunk lemondani az EIGRP hasznalatáról, további hangolásra vagy memóriabővítésre lesz szükség.

A central routert egy több, mint 5 km hosszú monomodusú optikai szegmens köti össze az újszegedi épületben levő routerrel. A pont-pont halfduplex Ethernet kapcsolat működése nem meg-felelő, bár kielégítő. Még nem sikerült eldönteni, hogy koncepcionális tévedésről vagy csak a kom-ponensek nem megfelelő megválasztásáról van-e szó. Mindenesetre, a routerek hosszúnak látják a kábelt.

Anyagi erőforrások hiányában nem megoldott a routerek központi, grafikus felületén történő menedzsmentje, amihez a repeaterek és bridge-ek esetén már hozzászoktunk. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben a hálózat fejlődik, a menedzselhetőség szintje csökken.

IV. Tervek

A III. rész alapján terveink között első helyen kell szerepeljen a hálózatfejlesztés jelen előadásban ismertetett szakaszának lezárása. Ez egyaránt jelenti az imént ismertetett problémák megoldását, valamint a még be nem üzemelt végpontok használatba vételét.

Egy újabb pályázati forrásból megvalósíthatónak tűnik - lényegében a fent említett optikai gerincre támaszkodva - egy nagy sebességű, ATM-alapú belső gerinchálózat, amelyben közvetlenül a JATE, a SZOTE és a JGYTF érdekelt. A beruházás megvalósulása esetén az épületekben levő Ethernet LAN-ok felhasználói - elképzelésünk szerint - nagyságrendi sávszélesség növekedést fognak tapasztalni, nem beszélve a közvetlen Fast Ethernet és ATM kapcsolódási lehetőségekről. A projekt jelenleg tendereztetési szakaszban van.

Középtávú terveink között szerepel a távolabb eső épületek bekötése a DÉLTÁV ATM szol-gáltatásának segítségével. Ehhez azonban egyrészt az optikai végpontot fogadó eszközöket kell lecserélni, másrészt a LAN-okat kell legkésőbb ezzel egy időben olyan szintre fejleszteni, hogy on-nan ki lehessen használni az ATM-gerinc előnyeit. Mivel így együttesen már igen költséges beru-házásról lenne szó, a megvalósítás várhatóan nem egyszerre fog megtörténni.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak Lengyel Györgynek (DÉLTÁV Rt.) értékes szakmai segítségéért, Felföldi Zoltánnak (JATE SZK) az ábrák gondos elkészítéséért.

Hivatkozás

[1] Hegedűs Péter: ATM üzleti alkalmazásban, OPTOTRANS-DÉLTÁV együttműködés, Magyar Távközlés, 1996. 12. 17-19. o.