SHARED CATALOGUING IN HUNGARY

 

Vajda Erik, vajdaei@omk.omikk.hu
Hungarian National Shared Cataloguing Association

Abstract

The rationale of shared cataloguing. Structural variants: (a) a single central database (and downloaded local catalogues if desired), (b) a central database (created by uploading), and related databases of participants (created by cataloguing and downloading), (c) decentralised (virtual) shared catalogue. The history of shared cataloguing in Hungary: OSZKÁR, the shared cataloguing system of science, technology and related libraries; regional and subject oriented shared cataloguing in the academic environment. The Hungarian National Shared Cataloguing Project (HUNCAT; in Hungarian: Magyar ORSZÁGOS Közös Katalógus - MOKKA ), shared cataloguing in heterogeneous software environment. Favourable conditions and difficulties / dilemmas. The planned structure of the system. HUNCAT and the Hungarian union catalogues.

 

OSZTOTT (KÖZÖS) KATALOGIZÁLÁS MAGYARORSZÁGON

 Vajda Erik, vajdaei@omk.omikk.hu
Magyar Országos Közös Katalógus Egyesület

Kivonat

A közös (osztott) katalogizálás indokai. Szerkezeti változatok: (a) egyetlen központi adatbázis (és letöltött helyi katalógusok - ha kívánják), (b) egy központi (feltöltéssel létrejövő) központi adatbázis és a résztvevők (katalogizálással és letöltéssel létrejövő), kapcsolódó adatbázisai, (d) decentralizált (virtuális) közös katalógus. A közös katalogizálás története Magyarországon: OSZKÁR a műszaki és rokon területi könyvtárak közös katalógusa; regionális és funkcionális közös katalogizálás az egyetemi környezetben. A Magyar Országos Közös Katalógus projekt (MOKKA) - közös katalogizálás heterogén szoftver-környezetben. Kedvező feltételek és nehézségek / dilemmák. A MOKKA és a hazai központi katalógusok (lelőhely-jegyzékek).

  

1 A közös (osztott) katalogizálás fogalma, értelme és létrejötte

Elnézést kell kérnem azért, hogy némi terminológiával kezdem. Készen kaptam a címet, amibe így került bele az "osztott" jelző. Igaz, a közös katalogizálás hazai hőskorában (1989-90-ben), sőt - a kezdetek nyomán szinte "tegnapig" - így magyarítottuk az angol "shared cataloguing"-ot. Mivel azonban a "shared" nem "osztott"-at, széttagoltat, hanem, munkamegosztásban végzettet, az erőforrások egyesítésén alapulót jelent (1), és valóban erről van is szó, a Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) projekt indulásakor a résztvevő könyvtárak a "közös katalogizálás / közös katalógus" elnevezés mellett döntöttek. Ezért aztán ebben az előadásban következetese közös katalogizálásról beszélek.

A közös katalogizálás lényege az, hogy a benne résztvevő könyvtárak ugyanazt a dokumentumot csak egyszer katalogizálják (mégpedig az a könyvtár amelyik elsőként katalogizálja, a többiek pedig az így létrehozott katalógus-rekordot (tételt) veszik át. Ennek eredményeként olyan adatbázis jön létre (vagy olyan - hálózatban összekapcsolt adatbázisok jönnek létre), amely(ek)ben ugyanarról a dokumentumról ugyanaz vagy ugyanolyan rekord áll rendelkezésre és emellett a rekord(ok)ból megállapítható, hogy melyik könyvtár(ak)ban található a leírt dokumentum. Ennek az az értelme - mint majd látni fogják, nem fontossági sorrendben -, hogy

Mindennek fő nyertese nyilvánvalóan az olvasó, akinek a számára az általa használt könyvtár katalógusa "kitágul", ellátása sokat javul. Az olvasó számára előny az is, hogy nem kell könyvtáranként eltérő bibliográfiai leírási stílusokhoz (a szabvány változatokat enged meg) és besorolási adatokhoz (hozzáférési pontokhoz alkalmazkodnia. Mindemellett a közös katalogizálás nyilván előnyös a résztvevő könyvtáraknak is, mind a munka mennyisége, mind az eredmény minősége szempontjából.

A közös katalogizálás őse - ha nem számítjuk a lelőhely-jegyzékeket, az un. központi katalógusokat, amelyek valójában a közös katalogizáláshoz hasonlóak annyiban, hogy sokan hozzák létre és mindenki által használhatóak, de el is térnek tőle, mert nem befolyásolják az egyes könyvtárak katalogizálási munkáját - a Kongresszusi Könyvtár (Library of Congress, Egyesült Államok ) Nemzeti Állománygyarapítási és Katalogizálási Programja (National Program for Acquisition and Cataloguing - NPAC) volt, amely azonban nem volt valójában közös katalogizálási program, hanem - több más, későbbi programhoz hasonlóan - az óriási gyűjtemény katalogizálásával létrejövő katalógustételeket osztotta el az igénylők között, előbb katalóguscédulák formában, utóbb géppel olvasható formában is. Tehát: sokan használtak egy tételt de azt mindig egyetlen könyvtár hozta létre. A voltaképpeni "igazi" kezdet azonban az online közös katalogizálás kezdete volt az OCLC-nél (akkori nevén Ohio College Library Center - ma már betűszava a neve is). Az OCLC - úgy tudom - máig is a világ legnagyobb közös katalogizálási rendszere. Itt már kialakult a fent vázolt általános munkamenet: egy dokumentumot csak egyszer katalogizálnak a résztvevők. Hogy ez miképpen érhető el a gyakorlatban, az a közös katalogizálás modelljétől függ.

2. A közös katalogizálás modelljei

Nem lenne érthető a hazai fejlődés, ha nem tekintenénk át röviden a közös katalogizálás lehetséges modelljeit, amelyek ma párhuzamosan léteznek (2)

2.1 A centralizált modell

E több rendszerben - legalább is egyes résztvevő könyvtárakat illetően - ma is élő modell lényege az, hogy minden résztvevő könyvtár egyetlen közös (központi) adatbázisban katalogizál, olymódon, hogy ha a katalogizálni kívánt dokumentum rekordját megtalálja a közös adatbázisban, akkor csak a könyvtár kódját, vagy állományadatait kapcsolja a meglévő rekordhoz, ha pedig nem találja meg, létrehozza a megfelelő rekordot (természetesen szintén kódjával, ill. állományadataival ellátva). A modell eredeti változatának alkalmazása esetén a résztvevő könyvtár saját adatbázist egyáltalán nem épít - a központi adatbázist - amelyben kereshet az ő kódjával ellátott rekordokra korlátozva is - használja saját katalógusaként, állomány-fájljaként, adott esetben még integrált rendszerének céljaira is. A rekordot létrehozó könyvtár és a központi adatbázis kezelője a rekord "társtulajdonosai", akiknek módosítási jogosultságuk van. Mindettől kisebb nagyobb eltérések lehetségesek, különösen eleinte a résztvevő könyvtárak katalóguscédulákat kaptak az általuk bevitt, valamint a megtalált és kódjukkal ellátott rekordokról.

2.2 A centralizált modell - letöltéssel

Abban különbözik az előbbitől, hogy saját rendszerük céljára egyes könyvtárak (sőt általában minden résztvevő könyvtár) online, vagy kötegelt üzemmódban letöltheti és letölti azokat a rekordokat, amelyeket az adott időszakban ő hozott létre a központi adatbázisban, vagy amelyekhez hozzáírta lelőhely-kódját, vagy állományadatait. Egyes rendszerek ezt vegyesen alkalmazzák a 2.1 alatti modellel. Ez jellemző a német együttműködési rendszerekre (Verbundsystem) (3), de sok más rendszerre is.

2.3 A "félig decentralizált" modell - letöltéssel és feltöltéssel

Itt is van központi adatbázis és tartalma is - elvben - olyan mint a 2.1 és 2.2 alatti modelleknél. A különbség azonban mégis lényeges: ha a katalogizálni kívánó könyvtár nem találta meg a dokumentumot könyvet a központi adatbázisban (tehát nem talált letölthető rekordot), nem ott hozza létre a dokumentum katalógus-rekordját, hanem saját rendszerében, majd a létrehozott rekordot feltölti a központi adatbázisba, természetesen lelőhely-kódjával, vagy állományadataival együtt. Közös szabályok alkalmazása esetén ez elvben nem vezet heterogenitásra, de az egységesített besorolási adatok közös kezelésének hiánya miatt arra vezethet, hogy ugyanaz a "hozzáférési pont" különböző esetekben eltérő formában jelenik meg a központi adatbázisban.

2.4 A decentralizált modell - virtuális közös adatbázis

Itt már igen lényeges a változás. Addig minden marad a régiben, hogy a katalogizálni kívánt dokumentumot keresni kell. Csakhogy nem a központi adatbázisban, mert nincs központi adatbázis. Ehelyett a keresés közös keresőfelület használatával és virtuálisan egyszerre (lánc-kereséssel) történik a hálózaton az összes résztvevő adatbázisában, tehát a virtuális közös adatbázisban. Ha valakinél megtalálja a keresett dokumentum rekordját a katalogizálni kívánó könyvtár, letölti (lemásolja) saját adatbázisába a megfelelő rekordot. Ez már a közös katalogizálás határesete, valójában csak az azonos szabályok és az azonos, vagy közelítőleg (a könyvtárak döntésétől függően) azonos besorolási / hozzáférési adatok (authority adatok) alkalmazása különbözteti meg a KÖZELKAT-hoz hasonló, közös keresőfelületet alkalmazó, de közös katalogizálásnak nem nevezhető megoldásoktól.

2.5 A decentralizált modell + utólagosan készülő központi adatbázis

Katalogizálási tekintetben minden ugyanúgy történik mint a 2.4 alatti decentralizált modell esetében, de a résztvevők adatbázisainak kezdő állományát és, meghatározott időközönként, mindenkori növekményét megfelelő programmal egy központi adatbázisba viszik be, kötegelt üzemmódban. Ezek után csak "abszolút naprakészségre törekvés" esetén van szükség az említett lánckeresésre, egyébként elég a központi adatbázisban keresni. A központi adatbázis és a tulajdonos-könyvtár rekordjai között olyan kapcsolat jön létre, amely lehetővé teszi a központi katalógusban végzett keresés eredménye alapján a tulajdonos könyvtár(ak) állományadatainak megjelenítését. A rekordok feltöltése során duplumellenőrzésre kerül sor és ha az illető bibliográfiai rekord már megvolt a központi adatbázisban, csak az említett kapcsolat jön létre, magát a bibliográfiai rekordot nem kettőzik meg a központi adatbázisban.

Nem célunk és nem feladatunk ebben az előadásban állást foglalni az említett modellek egyike, vagy másika mellett. Mégis úgy véljük, hogy a relatív optimumnak ma a harmadikként említett, centralizált, letöltéses-feltöltéses modell, holnap pedig a decentralizált, de utólagosan készülő - és a besorolási adatok szerkesztésének alávetett - központi adatbázist (katalógust) alkalmazó modell tekinthető.

3. A közös katalogizálás hazai története

Bár - manuálisan épített, cédulákból álló - központi katalógusok már korábban is voltak Magyarországon, ezek aligha tekinthetők a közös katalogizálás közvetlen előfutárainak. Annál inkább így kell felfogni a 80-as évek második felében létrejött, majd napjainkig igen nagy fejlődésen átment Nemzeti Periodika Adatbázist, (4) a hazai könyvárakban található külföldi időszaki kiadványok központi katalógusát, hiszen az a könyvtárak (növekvő mértékben géppel olvasható) adatbevitelére, tehát decentralizált inputra épül, maga a központi adatbázis pedig online elérhető és abból - adott feltételekkel katalógus-rekordokat lehet letölteni.

Az első, valóban közös katalogizálási vállalkozás a Magyar Műszaki Könyvtárak Osztott Katalogizálási rendszere, rövid nevén az OSZKÁR volt. Fejlesztése 1990-ben indult, az Unesco, majd az OMFB és az IIF támogatásával. Az eredeti elképzelés szerint - bár későbbi letöltési lehetőségekről már korán szó volt - a klasszikus centralizált modell valósult volna meg, tehát egyetlen adatbázis szolgált volna közös katalógusként és a résztvevők katalógusaiként. Az OSZKÁR központi könyvtára az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) keretében működő Országos Műszaki Könyvtár (OMK) lett, és máig is az. A rendszer egy elavult operációs rendszerrel működő, elavult IBM nagygépen (nem volt más) kezdte meg működését, a DABIS cég BIS szoftverére alapozva. 1992-ben a rendszer - értsd: az OMIKK katalogizálási rendszere és OPAC- ja - olyan "indulásra kész" állapotban volt, hogy fogadni tudta volna a résztvevő - akkoriban hat, ma nyolc - könyvtár adatait, továbbá elkészültek a rendszer szabályozó dokumentumai (adatelem-specifikáció, katalogizálási szabályzat, az OSZKÁR tezaurusz, stb.) Erre az időre azonban több résztvevő könyvtár már beszerezte integrált rendszerének szoftverét, vagy mérlegelte ezt. A tervezett megoldás ezért megbukott, mert a résztvevők saját adatbázist kívántak építeni - ha másképp nem - letöltéssel -- továbbá a BIS és az ALEPH közötti kommunikáció megoldhatatlan volt.

Ennek hatására az OMIKK is - az OMFB támogatásával végrehajtott hardver- és operációs rendszer-csere mellett- 1993-1994-ben áttért az ALEPH használatára (ezt ajánlva a többieknek is). Egyidejűleg - az ALEPH terjesztőjétől megrendelt megfelelő fejlesztések mellett - a modell tekintetében a centralizált, letöltéses-fejlesztéses modellt, vagy a decentralizált, virtuálisközös adatbázisra épülő modellt ajánlotta a résztvevőknek. Az OSZKÁR tanácsa az utóbbi mellett foglalt állást. Ennek gyakorlati megoldása - technikai és szervezési nehézségek miatt, valamint az OSZKÁR tagkönyvtárainak körében bekövetkezett változások miatt, 1997 végéig húzódott. Ma az OSZKÁR - kisebb-nagyobb zökkenőkkel - működik. Feltételezhetően e működés néhány hónapon belül teljesebbé és zökkenőmentésebbé válik. Még említésre érdemes, hogy az OSZKÁR tanácsa mérlegeli az utólagosan készülő központi adatbázis (katalógus) létrehozását.

A többi magyar közös katalogizálási kezdeményezés felsőoktatási intézmények részvételével, elsősorban regionális jelleggel (Debrecenben, Szegeden és Budapesten - a Képzőművészeti és Iparművészeti Főiskolák részvéttelével alakult ki). Ezek az együttműködések ma még inkább rekordcserét, mint közös katalogizálást jelentenek, a helyenként tervezett közös katalógusok még nem jöttek létre, feltételeik azonban (elsősorban a szoftverek azonossága és a formátumok hasonlósága folytán adottak. Végül - bár itt nem közös katalogizálásról van szó, meg kell említenünk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár katalógus-rekord szolgáltatási tevékenységét és a Magyar Nemzeti Bibliográfia rekordjainak online és CD-ROM-os hozzáférhetővé tételét.

A Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA)

Az OSZKÁR - nem szólva a vontatott megindulásról - csak könyvtárak kisebb részére terjedt ki. A katalogizálás helyzete Magyarországon, mind a katalogizálási adatok elérhetősége, mind a katalógusok heterogenitása, mind pedig a sok felesleges munka miatt messze elmaradt a nemzetközi színvonaltól. Ehhez járult még a lelőhely-nyílvántartás, a Könyvek Központi Katalógusának manuális volta, nehéz elérhetősége és nem mindenben kielégítő színvonala. Mindez időszerűvé tette minél szélesebb körű közös katalogizálás megindítását - amint azt a felsőoktatási könyvtárak fejlesztésével kapcsolatos, világbanki hitelt megcélzó projekt nemzetközi szakértők által végzett vizsgálatai is megalapozták.

Dr. Mader Béla, a József Attila Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának igazgatója volt az, aki mindezekre figyelemmel, és esetleges kedvező pályázati lehetőségekre is figyelemmel kezdeményezte tizenöt magyar nagy könyvtár közös katalogizálási rendszerének létrehozását. A megkeresett könyvtárak pozitívan reagáltak és a mellékletben felsorolt tizenöt könyvtár közösen pályázato(ka)t nyújtott be a Magyarországi Soros Alapítványhoz, az Open Society Institutehoz és a Nemzeti Kulturális alaphoz, továbbá kérte M Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatását is. A pályázat már összefoglalta a létrehozandó rendszer főbb elveit. A sikeres pályázatok nyomán a résztvevő könyvtárak létrehozták a Magyar Országos Közös Katalógus Egyesületet (melynek - akárcsak a létrehozandó rendszernek - rövid neve MOKKA).

A MOKKA létrehozásának feltételei, adottságai részben igen előnyösek, részben problematikusak. A kedvező feltételek

 Nem csekélyek azonban a gátló tényezők sem, nevezetesen

Mindezen kedvező lehetőségek kihasználására törekszik a MOKKA közgyűlése, elnöksége és az előkészületekben főszerepet játszó katalogizálási és informatikai szakbizottságai. Az idő sürget, hiszen a tervek szerint a MOKKA működése ez év végével megindul. Egyes elvi és gyakorlati kérdések már tisztázódta - jóllehet csak a MOKKA közgyűlésének döntésével vállnak véglegessé. Ilyenek:

a MOKKA modellje - centralizált adatbázis, rekordok feltöltésével és letöltésével, rekord-kapcsolattal a tulajdonos-könyvtárak és a központi adatbázis rekordjai között, az állományadatok megállapíthatósága érdekében,

A további részletek kimunkálása folyik. Ezek eldőlte és az alkalmazói szoftver kiválasztása után a MOKKA tagjai tájékoztatni fogják a szakmai közvéleményt a további szakmai, technikai, működési és gazdasági részletekről és a további tervekről.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy a MOKKA "megindulása után" hogy néz majd ki a szervezeti fejlődés, a többi hazai könyvtár részvételi lehetősége. Erről még nincs és nem is lehet döntés, még kevésbé a feltételekről. Annyi azonban nyilvánvalónak látszik, hogy a MOKKA nem lesz zárt, és hogy a "kívülálló" könyvtárak kétféle lehetőséget kapnak: a MOKKA teljes jogú tagjaivá válnak, akik a MOKKÁT aktívan használják, tehát rekordokat vesznek át és rekordokkal gyarapítják a rendszert. A könyvtárak másik részének a MOKKA lehetőséget biztosít majd a MOKKA-rekordok átvételére, anélkül, hogy e könyvtárak MOKKA-rekordokat hoznának létre.

Befejezésül még két téma. Az egyik az, hogy : mi a hasonlóság és a különbség a hálózaton különféle katalógusok lekérdezését lehetővé tevő KÖZELKAT projekt és a MOKKA között. A hasonlóság nyilvánvaló, a célok - amelyeket korábban felsoroltunk - gyakorlatilag azonosak. A legfontosabb különbség az, hogy a MOKKA esetében a katalogizálás és a hozzáférési pontok létrehozása közös szabályokon alapul. Ez a MOKKA adatbázisát egyetlen, konzisztens katalógussá teszi.

A másik kérdés a MOKKA adatbázisának viszonya az Országos Széchényi Könyvtárban fenntartott központi katalógusokhoz. Személyes véleményem az, hogy a MOKKA központi adatbázisa idővel kiváltja a (külföldi) könyvek központi katalógusát, vagy legalább is annak alapjául szolgál majd. A MOKKÁban katalogizált időszaki kiadványok és az NPA szimbiózisáról nincsenek konkrét elképzelések.

Hivatkozások:

(1) EVANS, Glyn T.: Shared cataloging. In: Encyclopedia of library and information science. Vol. 27. /Ed.: Kent, A., Lancour, H., Daily, J.E. - New York, Basel: Decker, 1979. p. 299-308.

(2) VAJDA Erik: A műszaki szakterületen tervezett osztott katalogizálás jelenlegi helyzete, a fejlődés irányai és a megvalósítás feltételrendszere. Fejlesztési tanulmány. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 41. k. 1994. 3/4.sz. 99-108.p.

(3) Informationen zu den regionalen und überregionalen Verbundsystemen der Bundesrepublik Deutschland. 2. Auflage. - Berlin: Deutsches Bibliotheksinstitut, 1993. 102p.

(4) BERKE Barnabásné - TÓSZEGI Zsuzsanna: A Nemzeti Periodika Adatbázis eredményei - tervek a továbbfejlesztésre = Könyvtári Figyelő. 35. k. 1989. 2.sz. 135-150.p.

  

Függelék

A Magyar Országos Közös Katalógus Egyesület (MOKKA) tagjai

 

Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtár,

Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtár és Tájékoztatási Központ,

Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár,

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár,

Gödöllői Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtár,

Janus Pannonius Tudományegyetem Könyvtára,

József Attila Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár,

Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Központi Könyvtár,

Kossuth Lajos Tudományegyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtára,

Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára

Országgyűlési Könyvtár,

Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár,

Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum,

Országos Széchényi Könyvtár,

Semmelweis Orvostudományi Egyetem Központi Könyvtár