Ady
András - Cseke Gábor
lírai palávere:
Kávészünet
Akkor iszik kávét az ember, amikor éppen nem tehet mást. Ez a függőség (vö. pótcselekvés) átka. Szerencsére, nem kell hozzá egyéb, mint jó kávé. És némi kávészünetnyi idő... (Cseke Gábor)
Mi mindenre jó egy kávészünet? Hát kortyok tikk-takkja közben, mialatt a zacc a homokóra egyik bubijából átszivárog a másikba, minden megtörténhet: ami máskor sosem. Ez az idő, az időből kiszakított, a tökéletes autocentrizmus. (Ady András)
A váltóőr
kávét főz (vagy éppen szalonnát süt?...)
Fotó Bíró Károly
2019. június 22. (I.)
1. Cseke Gábor: Jöhet a szokásos fekete lötty...
Jöhet a
szokásos fekete lötty.
Cukor sem kell
bele.
Legyen keserű, mint a legkeservesebb
éjjel.
Mint a kinin. A legutálatosabb
orvosság.
Olyan keserű, mint az igazság.
Hogy
sose felejthessük el.
2. Ady András: Az igazság jobban szereti az állomásokat...
Az
igazság jobban szereti az állomásokat,
ahogyan
az istenek is, a tapasztalat szerint mindenik.
Minél
lepattantabb a hely, annál jobb... nézzék csak:
ott
éppen egy váltóőr a termoszból jót s rosszat kávézik,
s
évszázados mozdulattal lekapcsolja a bűnöket,
a
teljesen holt-vágányon, hol semmi sem működhet.
2019. június 23. (II.)
1. Cseke Gábor: Az állomások és az áldomások...
Az
állomások és az áldomások
elválaszthatatlan
jó barátok
minden jó vagy rossz, ott esik
meg,
életünket a frászok ott eszik meg...
2. Ady András: És vagy ezer év múlva ismét előjövünk...
És vagy
ezer év múlva ismét előjövünk,
holmi állomási
padok alól, a falak, az
ablakkeretek
repedéseiből, mint
boldog, tartósított kis
bogarak...
a természet s gyomra
addigra
többször is meg-, felfordul,
s
kiköp ismét minket:
helykereső
almamagokat.
Kocsárdon
lesz az is,
s kúszva, zizzenve keressük
ha
akkor lesz ilyen: a csatlakozásokat.
2019. június 24. (III.)
1. Ady András: Voltak idők, igen ám...
Voltak
idők, igen ám, mikor fiatalabb volt,
de
annyira az, hogy szinte csak szopizni akart:
egyre-megy,
emlőnek nézte a felhőt, a hegyet,
s annak a
patakban át-átkoppanó követ.
A nagy fityegés
időszaka egyszer csak,
s csakis egyszer véget
ért: emlékszik,
onnantól nem volt már
fiatalabb
a halálnál. Hozzávénült.
2.
Cseke Gábor: Hűvös a hajnal,
vacogva érkeznek a holtak
Hűvös a
hajnal, vacogva érkeznek a holtak.
Álmomba
lépnek. Mint akik mindig köröttem voltak.
Csak
én nem láttam meg őket. De lám, együtt
isszuk
mégis a kávét,
mely se nem forró, se nem
hideg.
És most mindenki átlép
a
múlton, elmondani azt, amit mostanig magában tartott.
Folyó
kanyarog köztünk. Meg-meg szakadó szavukat
figyelem.
Az
egyre távolodó partot.
2019. június 25. (IV.)
1. Ady András: Nagyon kérlek, hagyd a csuklást...
Nagyon
kérlek hagyd a csuklást,
vigyázz a botlásra,
jesszus... nehogy prüszkölj!
Haláli nektárt
viszel, feketét, grafitszürke pohárban.
Képzeld
csak: a koffein is lehet hűtővíz,
a
szürcsölés félcsendje, lyukas
csövön
szisszenő
gőz, a
korty
valami
core-hőt
nyugtathat,
ilyenkor
bármi be- és felrobbanhat!
Te
félisten-pincér, ez nem játék,
mi visszahull,
ha felrepül: radioaktiv csapadék.
2. Cseke Gábor: Azt a gombát még ma is látom...
Azt a
gombát még ma is látom
fejünk fölött
kivetülve az égen
jól beijedtünk anno de nem
eléggé
a sugár azóta is egyre sugárzik
de
tévedés hinni, hogy a bogár bogárzik,
hát
újra kellene tanulni az életet, de mikor, honnan és kitől
töpreng
magában a kivágott fa
amint épp kidől...
2019. június 26. (V.)
1. Cseke Gábor: Amikor elfogyott a gyufám
Amikor
elfogyott a gyufám egyszer régen
és azt
hittem kávé nélkül már nem is ember az ember
beugrott
az ötlet: de hiszen
hidegen is megfő a kávé
-
cáfé frappé -,
de jegem se volt ott, az erdő közepén,
ahol
éppen az éji homályban
tapogatózva araszoltam
a menedékház polcos szekrénye és
az asztal
között, hogy kiderüljön:
a kávé is
elfogyott,
és ettől teljesen magamhoz tértem.
2.
Ady András: Le akarok szállni,
vagy kiszállni, az isten se
tudja
Le
akarok szállni, vagy kiszállni, az isten se tudja
mozog
ez, vagy nem, suhanok én, valami
surran
velem, vagy csak a táj teszi:
a
csésze-kamerádok fülüktől
felakasztva, a
nechezol-
vérfoltos aragáz,
a
konyhaasztal
vinilinre
leölt
rajztehenekkel... ez a
tájam, bizony, de
enyém-bukolika!
Kitörve
eltörni, szilánkokká szállingózni,
a jövőt
épen bírni nem lehet: mai
elvtárs, holnapi
püspök,
nemzetárus
és
nemzetféltő,
szocreál és posztmodern...
tök
egyformán fogják a fülem!
2019. június 27. (VI.)
1. Cseke Gábor. Nagy elvi dumák idején
Nagy
elvi dumák idején
egy délelőtt mikor agyunkat
mosták
eszmék langyos vizével
hű
csinovnyikok
kávé is járt a szertartáshoz:
forró, fanyar, fűszeres
beleszürcsöltünk, ki
loppal, ki jobban
ma is szégyellem: én
belehabzsoltam
mintha soha se ittam volna
és
már-már kitört belőlem az üvöltés
hogy
hallgassanak el, elég, elég
- és
akkor minden elsötétült előttem
fejem az
asztalra koppant
a koffein majdnem
kiütött
már javában zengedeztek a mennyei
zenék...
2.
Ady András: Kérem, ismerem én a bort,
a sör barátom egészen a
sírig
Kérem,
ismerem én a bort, a sör barátom egészen a sírig,
de
mikor a kávé is bemutatkozott, vedelni kezdtem,
feledve
bort-bánatot. Semmi baj, egy-két
extraszisztolé
jött-ment, vérnyomást
adtam másnak is, nekem
annyi volt,
mígnem az első
tüntetéssel
szembementem:
idegtépett
hölgyek lobogtak
a "penny egyetem"
előtt, puskapor-fogott
harci lobogóvá váltak,
nyélközépig vérben:
kurvaság a kávéház, add
vissza emberink férfiságát,
ázzanak inkább
kocsmákban, nemzőképes sörben!
2019. június 28. (VII.)
1. Ady András: Ez az eső valami csoda...
Ez az
eső valami csoda... a csodát az!
Inkább
érződik rajta, hogy valamikor
halak
kommunikáltak vizével, felhők
csavarták tőle
szárazra magukat,
inkább érezhető, hogyan
lehetett
ez a lé egy párttitkári
piszoáré,
át-valódi-dugikávé-vodkázott
ideológia
glóriája sic transitálva...
de
lehet, hogy földrengés-tüzeknél
oltottak
vele, mikor a szétlapított
már-nem-pofázó-plebszet,
a kormos-
esettet locsolták a teljesebb
pirulásért.
Vagyis: ploaia asta e ceva,
venindă de unde
numai lacrimi de dragoni
provin, diamante
încălzit-aburinde din
străfunduri vechi de
tot, vin de unde numai
dracii ridicați la rang
de sfinți
se-ntorc...dacă se întorc.
2.
Cseke Gábor: A napellenző ponyván
most dobol az idő
A
napellenző ponyván most dobol az idő
majd
csöppenként alászáll éppen kihozott
gőzölgő
kávénkba
mintha megrendelésre
pedig
a kutya se hívta
de ő csak türemkedik
mint
aki hamarabb érkezett s övé a sorszám
a
sürgős ügyintézés
bókoló alázata
a
türelem
mondhatni belelóg a lába a
kávénkba
s mi ezt tűrjük mint annyi
mindent
a hívatlan esők mindig
pofátlanok
mint a nemfizető vendégek ("nu-ţi
vine să crezi, zău")
jönnek és
mennek
csöppre csöpp
nem
hiszek a szememnek
2019. június 29. (VIII.)
1. Cseke Gábor: Magazin lapján hirdetés
Magazin
lapján hirdetés:
"a
kávézaccot ne dobja el - jósolni lehet belőle,
de
ha nem hisz a jövendölésben,
a
kiskertjében használja fel,
savas lesz
tőle a virága földje,
szebb lesz a
virág színe és zöldje"
Tanulság:
a
kávé nem lustálkodik
s bár serkentése
elmúlik
ő még akkor is dolgozik!
2. Ady András: Jaj, dehogy lustizok!
Jaj,
dehogy lustizok! Ha tudná
bárki hány
éhenkórász poétát
szolgáltam, lökdöstem
életre,
mikor már megvolt neki a semmi,
a
nihil volt menyegzői gyűrűje,
a nix mellénye,
nádá gomblyukban
friss-vő-vénlegény
szalmavirágja...
hány csészével
ömlöttem
szomjas,
perisztaltika-mentes
gigába... lusta a
jófene, nézd
csak: itt az újabb... csak
ígérettel,
e csontra-hízott sztárjelölt, ez
a
pólyában már aranyat
szaró
sosem-volt-soselesz Livius
Andronicus
...csak ígérettel házasodik,
elveszi őt
valami nőstény-lassú halál, az
első,
a második, harmadik!
2019. június 30. (IX.)
1. Ady András: Tán csak akkor bánt így valamit
Tán csak
akkor bánt így valamit,
mikor letétért
éhezett egy 1300-as
reményében, mikor minden
második
hétvégén kocsival jutott a
strandra,
s micsoda non plus ultra: vissza is
azzal jött!
Csak akkor, mikor lekötözte
szárnyait,
hisz zavarták a sorban-állásba:
elvtárs,
csak nem hiszi, hogy a
materializmusban
takimuri jár az
angyaloknak!?
Akkor bánt meg, későn,
mindent,
mikor levetette a több réteg
kávét,
s talpig borkános-sörbe
öltözött:
minden másod-hétvégén, maga elől
szökve,
nagyon alacsony-röviden, részegen
körözött.
2. Cseke Gábor: A világítótorony teraszáról mindent látni
A
világítótorony teraszáról mindent látni.
Nem
csak azt, ami már megesett:
azt is, mi
vágyálom, képzelgés, tán illúzió...
Üljünk
hát ki a világítótorony teraszára,
az éjszaka
összepakolt dúlt-morcosan, s nyugatra, menekülve, el.
A reflektor
küklopsz-szeme lehunyva,
nem leskelődik
egen-földön rejtett zugokban éberen
szemtelenül
de
nem is mutatja az irányt, a biztos földet a lábunk alatt meglelni
ez most a mi dolgunk
csak
ébrednénk már fel
erre jó a kávé;
az
éjjeli virrasztás a toronyban
búcsúzó öregek
számvetése
kik minden tételt
jobbról-balról megforgatnak
türelmetlenül
végignézve
a távolodó világon
- mikor lesz már
vége? -
majd újabb este jön,
s
a fénycsóva közömbösen felkúszik az égre.
2019. július 1. (X.)
1.
Cseke Gábor: Űrhajó suhan fejünk felett
s az asztronauták
Űrhajó
suhan fejünk felett s az asztronauták
feltehetően
kávéznak s merően néznek ki a tök sötétbe
egyszer
valaki megkínált űrhajós-kávéval
nagyobbacska
barna korong volt
sztaniolba göngyölve,
kicsomagoltam
a pasztillát nyelvem alá téve
elszopogattam
s vártam a hatást mely nem is
késett:
egy csapásra hihetetlenül éber
lettem
de elmaradt a köztes élmény
a
szürcsölés a fokról fokra megvilágosodás
az
apránként adagolt eufória
az
űrhajóskávé egyből a magasba rántott magával
oda,
ahol az értelem már csak sercegve, sisteregve cikázik
2. Ady
András: De mennyire jó lenne
egy olyan ébredés
De
mennyire jó lenne egy olyan ébredés,
hogy
szinte felrántja valami az értelmet,
-
sebtében, s nadrággal tesz ilyet szerelmes
-
potens ifi, majd kilép a férj elől az
ablakpárkányra -
fel a koponyatetőig,
hadd legyen helye a fölös ideáknak,
eddig
ide-oda mászkáltak a testben, de most a
grupir-grupir
kaffé-ösztökére röpgyűlést
tartanak a
fejtetőben.
De jó lenne kozmonauta, vagy
asztronauta
lenni, Moszkvás, avagy
Washingtonos
változatban, egy pohár
fekete
csepparádé után úszni az
űrben
úszó valamiben,
s figyelni,
külső-belső
légüres térben mit tesz az értelem...
Kávém-kávém
mond meg nékem: késő-Gagarinnak,
vagy
kora-Lajkának érdemes lenni
ott, hol a fent,
lent nagy vax...
idő van csak, s az
is
fényévben?
2019. július 2. (XI.)
1. Ady András: Majd ha megöregszik
Majd ha
megöregszik, ami egyelőre
bármi és bármikor
lehet, az elsők,
akik nem fognak rá
figyelni,
nem veszik többé észre...
az
elsők a nők lesznek.
Ami,
elvileg, nem
lenne
különösebb
baj,
a hangsúly sosem a
mellmarkolás,
a gyerekgyártás,
a nőhasználat volt, nem... a
fontos
a figyelem, az elhitt jog és vélt
szabadság,
hogy figyelhette őket. Persze, ha
és csakis ha
viszontfigyelték.
A
rozzant férfiaknak
nem kell földön
heverniük,
nem szükséges a műcsípő,
tipegés-
társnak a bot, "tisztes őszes
halánték"
se, az sose volt, pláne nem
lesz ajándék...
csak diszkrét és egyre
erősödő földszag,
hant-duft szükséges,
havonta, évente
erősödően...
És
törökülésben ült, és előtte egy bögre
dögerős
fekete, gyomorsava volt, volt
kedve is de nem
itt, nem ekkor...
ahogy a zacchoz
közeledett
a kávészint, hogy a zaccho
az
ajka, a zacch a bögre
dőlésszöge,
zacc-zac-za-zzz...
egyre ilyen
vadságokon
filózott.
2. Cseke Gábor: Törökösen kérte s úgy itta
Törökösen
kérte s úgy itta, mohó lendülettel
lezúdítva
torkán a selymes ízű kávét
- pedig
ráért -,
de kíváncsi volt, mit
jövendölnek majd a zaccból
(bár tudta: csupa
heccből
ígérnek majd számára sikeres jövőt,
házasságot és szépen gyarapodó vagyont -
kerttel,
teli pincével, aktív kutyaóllal tetézve)
a
szépen kirajzolódó törésvonalakon végigsiklott a
tekintete,
sejtette, hogy azok majd
számításba kerülnek
a jós kezében
hitt
a vonalakban, mélység és magasság tekervényes
labirintusában
- minél nagyobb a cikornya, annál jobb
az
utókornak, mely könnyen eltéved a múltat követve
-
ha egyáltalán él benne a szándék,
s nem a
nyomokat készül eltörölni
visszafelé lépdelve
fokról fokra
áruló jelről jelre,
letarolni
végleg azt, ami volt...
2019. július 2. (XII.)
1. Cseke Gábor: A világkávé egyedi receptje
Még sose
kérdezték meg, mikor rendelni kellett,
milyen
is legyen az a kávé, amit kihoznak, ha már kérni
méltóztattam,
eladtak nekem valamit, amiről
úgy gondolták, hogy majd a kedvemre lesz;
de
honnan is tudhatták volna,
hogy az én kávém
akkor jó, ha mélyfekete
az éjszaka hűs
forróságába csomagolva
ha tűzrőlpattant és
körgalléros
se túl rövid se túl hosszú
egy
szóval legyen: "potrivit" (kellő, illő)
sűrűn
fanyar, mélyről illatozó,
fél órán át
élvezettel fogyasztható,
maradjon meg fél
napra szóló emléke
akár egy csóknak, legyen
makacs vágyálom
a holnapokhoz, elnyűhetetlen
lepkeháló,
vállvonogató kacérság is egyben,
és ne burkolózzon
tömény édességbe, ne
hízelegjen, ne mondja, hogy
csak engem szeret
- én szeressem!
2. Ady András: Lassan cigarettával írok
Lassan
cigarettával írok híg kávézaccba,
mi lesz a
versekkel így, mily prózainak
tűnik először a
gondolat, a tett,
a téveteg tovatervezés...
s
ha mégis, ha talán-tán
értékké válik a
hűlt
kávéhamu,
átmenteni
ezt
hogy lehet, mire
átjegyzetelném
papírra,
jön egy újabb adag
fekete-tinta,
mely feloldja!?
Node,
mi a problém?
Hallottam már hogy
nyüszített
kényszer-zenehangon zongorából
a
felvágunk-és-befűtünk-veled félelem,
hogy
kérte a kést a vekni penészedés és
szénnéégés
közt, s ott voltam mikor
a sültmagyar
szomszéd szeku-dalt
dalolt egyetlen péppévert
éj
után... să fiu al
dracului
dacă ritmul ăsta
bătând
de-mi
crapă țeasta,
nu-mi
place pân-aproape de moarte...
Méghogy ily próza gyilkol
bármi művészit...
Lassan
cigarettacsikkel vésem
a kódát, s a volta voltját.
2019. július 3. (XIII.)
1. Ady András: Kedves valaki
Kedves
valaki, megteheted, nézd csak:
kiszippantod
az utolsó keser-keserédes
kortyot, lassan
hátranyomod a széket,
kéz a zsebbe, asztalon
landol az apró,
az, mit mindig Kharónnak
tartogattál.
Megteheted, miért
ne?
Falubolondja lenni falu
nélkül;
pityókalével szoptatott
csecsemő,
amint robbanáshatárig
lakik;
lehetnél ég a pokolban, tanulmányi
úton,
s mire két egymást röhögve
cukkoló
vörös törpe közé ismét
visszakúsznál,
lent lenne a fent neve.
Hát
nem humánusabb? Kávézás után
- s ne
miatta! - halj meg szépen, s fizess!
Ha
leléptél, már úgyse tudja senki:
fityiszt
mutatsz a folyami hullahalásznak:
Nox-fia,
ma, engem, valahol úgy itthagysz!
2. Cseke Gábor: Hajnali fekete a bulváron
(a 78 esztendős Dan Culcernek, Párizsba)
vastagon
árad a reggeli fény
melengeti kényelmes
szandálba bújtatott
meztelen lábam, siettem
két hajnali vonat -
egy érkező s egy
induló -
között, átölelni régen nem
látott
barátomat ki az éjszakai utazástól
kábán pislog rám
az árnyékos hajnali bulvárra
kirakott bádogasztal
túlsó feléről:
"ce
mai faci? ce să fac, trăim şi noi cum putem..."
s
ez így igaz: a nap lassan asztalunkra tűz,
élünk,
ahogy lehet,
már lángol a kiürített hamutartó
hamis kristálya,
a jéghideg szódavíz,
csészékben
- vizavi -
a
két elfuserált hajnali fekete,
nézzük egymást
szavak nélkül
a kimondatlan s így
lehallgathatatlan
gondolatok paravánja
mögött
tudom amit ő tud és ő
tudja amit én tudok
de más ne tudja meg
s mi is csak
akkor lehetünk majd biztosak benne, amikor
egy léthén túli
bulváron ülünk ki még egyszer
vizavi
a napra
- ha
van ott nap és kávé,
egyáltalán...
2019. július 4. (XIV.)
1. Cseke Gábor: Törpék a vártán
Ó, ti
kettéfűrészelt óriásai a történelemnek,
mily
könnyedén megbújtok hajladozó bokrok tövén
a
bozótban vesszők árnyán a fűben
örökös lesben
mindig a vártán
nehogy felrúgjon titeket az
utókor hintaja előtti
díszfogat oda ne
csapjon közétek a kocsisok
ostora el ne érjen
célra tartó
mesteri köpésük ama bizonyos
flegma
("o
flegmă oareşcare, de dimensiuni regale cum scrie la carte")
Most
kellene ágálnotok igazán
a világ ellenében
mikor már leáldozóban a napotok
mely oly
csökötten hagyott titeket miránk
ti
csupasz hótt-vakarcs
elfuserált grandomán
jótevői az emberi nemnek,
annyi elvetélt
világmentő agyrémetek után
jó volna most ugye
egy józanító feketekávé?
2. Ady András: Keress magadnak istent
Keress
magadnak istent, s ha kaptál, keress még...
ez
akkor kifizetődő, ha nincs az az ember, az
a
sors mi a rahátból kirántana, s nincs az az
az
isten.
Keress magadnak magasságot,
értedmá?
Növögess kicsihuszár vagy tégy úgy,
mert
itten az árnyék a fontos, hogy az
mekkora,
hogy csenevész csemete-e,
vagy
szil-bazilombos.
...és
keress magadnak helyet is,
egyet hova nem jár
önmaga
elől bújva cigizni a halál,
hol
nem bukkanhatsz
egy újra ha lestrapált
a
régi, s ő is
lestrapál.
Törpicsek:
annyira kurvamindegy,
ki vagy, mi vagy, kit
érdekel...
ha már látszani akarsz,
tégy
úgy, mintha
nagy lennél,
légy
grandomán,
s ez mindent megold,
meg
ma, holnap, ezután!
A
harmadnapi feltámadás rosszul
dokumentált
fejlődéstörténetét
nem firtatta a Fiú, ma
nem
ez volt kávézás közben a
téma,
ma lazított,
s
fizice-lelkice
fennálló
matériahiányt
gyógyított.
2019. július 5. (XV.)
1. Ady András: Miért jelenik meg
Miért
jelenik meg a kávé minden
poétikus
pengeváltásunkban?
Mi szerepe, hivatása,
tart
valamit, s tartja a verseket,
eltartja?
Egyelőre csak
sejtés: próbáljon az
ember
verset írni
valami központi
motívum
nélkül,
s vissza-visszatér
a
középszer réme,
a félelem, hogy liftezel,
s
nincsen csak lefelé, zsíros
csobbanás a
vulkanikus őslevesbe,
hogy borotválkozol s
lassan kibukkan
az arckoponya, ki valamely
raptor-
ősöd csontra-szívott feje...
de
lehet verset létezni is, élni benne-vele
nehezebb,
elfeledni: ükapád
admirális volt, fiai
mélyvízi
tengerészek, s algasor
sarkán
hátrafelé fordulva,
torpedókkal nyilaztak le
akármilyen
rendszereket, hogy anyád otthon
várta
a fazék, etetőszék, esti misét-ki ne
hagyni
triangulumban, nem is kellett, nem is
tellett
neki a csoda...
S
te mit tehetsz? elmész szépen a Göcs és a
Pöcs
utca közti Bekecs térre, behunyod
szemed s
képzeled magad
a Vallée Village-ba,
Petite
Ceinture-re,
vagy a Rue de
Rivolira...
Sakkor-mivan? Képzelheted!
2. Cseke Gábor: Mindentudó mit-sem-tudó
Mindentudó
mit-sem-tudó vigyázza világunk tengelyét.
Ő
leskelődik egyre, megfigyel, rögzíti mindazt, mit a monitor
mutat,
néha olajat löttyint a tengely tövére,
ha csikorgást észlel füljárata mélyén,
-
úgy véli, ennyiből áll a dolga, hivatása,
kedvenc időtöltése,
ebben jó igazán, tölti
be szerepét, rangjához illően...
tengelyfölügyelő...
("inspector de axe")
még
kiejtve is fölemelő
érzés, hát még
gyakorolni
neki szentelni erőt, időt,
életet...
"Mindentudónak
lenni jó!"
hajtogatja a
mit-sem-tudó,
kiürült kávésibrikje mélyére
meredve
elernyedő arcvonásain látszik
hogyan
jön meg a kedve,
bezzeg,
a mi kávénk hol marad, talán még meg se főtt,
sőt,
az
se biztos, megfő-e valaha még,
elnézzük, hogy
billeg fölöttünk az ég
s már csak az
elmaradt, valaha tán elkészülő, megkívánt kávéra
gondolok
szüntelen,
hajtogatva magamban, hogy
a
rögeszmék halnak meg utoljára
s köztük a
vakremény
2019. július 6. (XVI.)
1. Cseke Gábor: Őrjáraton egy hajó gyomrában
Őrjáraton
egy hajó gyomrában - fura álom ez, úgy hajnal felé,
olyankor
valami lazább, kellemesebb, szívderítőbb szundi-kalandra
vágyik
az ember - de hát ez van,
a feketére
mázolt acélpadlót is be kell járni
valakinek
kongó
léptekkel, egy hajóra milliónyi veszély
leselkedik,
s míg alszik a legénység, álmomban
álmukat
őrzöm -
álmuk az álmomban, hogy is van
ez?
Félelmetes séta
az enyém, érzem, az acélfalakon túl harsogva
locsog
a tenger, zúdul a hullám újra és újra,
ahogy
előre araszol a vízbe hasítva
a hajó
útja,
őrszem vagyok, része egy gépezetnek
és
mert csak álmodom,
áldozata a
képzeletnek:
őrzöm az álmod vagy őrzöd az
álmom?
melyik az igaz, majd kitalálom
ha
eljön a reggel s vele az ébredés
-
friss kávé illata terjeng:
mesés!
2. Ady András: Még be sem fejeztem a kávémat
Még be
sem fejeztem a kávémat...
az acélbálna
gyomrában ez kegyelmi
idő, a hazagondolás, a
tengermélyi
télben nyárillat, akkuk és
kijelzők
sercegő zümmögése,
magasnyomású
gőzcsövek nyugtalan
álom-szuszogása,
parancsszavak vakkantása,
interfon ki-
be között ez szinte a biblikus
fogadkozó-
hagyatkozás, törzsek generációs
emlékezete,
listázás, hogy a
nemzetség-vénekből, fiatalokból
ki jön el, ha
hazaérkezel, ki fogad a parton
hol mindig
kissé idegen vagy,
de otthonos jövevény.
Még
megvolt a csésze-tartalom fele...
s félig
jutottam el ahhoz, hogy a
babakocsit majd
kissé másképp
tolom, kissé másként kacagok
a
kicsire miközben rovom a ritmikus,
szinte
rítus-köröket a kikötő körül,
mintha a
világon nem lenne más
táj csak mit
rádióárbocok adnak,
szürke félmerült
hajótestek lankásítnak,
hegy-völgye az öböl
olajos vize.
Még be se fejeztem a
kávémat,
mikor minden rámlobbant, a
bálna
szinte olvadni kezdett,
süllyedés
közben végtelen
mordulással
vesztette bordáit,
buborékfelhőbe
húzta egyre mélyebbre
olajvérét,
s a második robbanást aki
túlélte,
kapott egy tejjel firkált biankó
csekket
a mélyvízi kaszástól: ha
lánghoz
tartod (amiből van bőven)
majd
dátumra, órára pontosan
megtudod
feltámadás-mentes tengermélyi
halálod!
2019. július 8. (XVII.)
1. Ady András: Bekávézva és...
Bekávézva
és hemendegszezve, aznap reggel csak levitte sétálni
a
verset az utcára, értik, első
lépések
valahánya, végre
megláthatja más is,
végül
édesnek,
ígéretesnek
tartják
mások
is,
jaj de aranyos,
a
picike, jaj mekkora
híresség lesz ha
megnő,
mondjuk a négysorosból
hőseposz
kerekedik, juj de jó
lesz magának is, hírét
viszi-hozza,
költő lesz maga is, igaz kicsit
már most
az, de csak ígéret, apuka érti
ugye?
Poszt-kaffé gyomorbékével, akkor reggel
levitte és míg a
pici ingatag rímein
a
játszótéren
bukdácsolt,
magánhangzóival
fogódzott
a hintában, sikongva
csúszdázott...
apuci kiselőadást tartott
poétikából
ott a téren, a Coffe2Go és
Starbucks bódék közt.
Hogy honnan
kerekedett
a türelmetlen tömeg, mely
felfordult
unalmában nekiesett, mint egy
Kerenszkij-
agitátornak, aki nyugati fronton
harcra
kapacitálta a harc-unt tömeget...
nem
tudta, de látta még amint kitépett
bal
karjával elhúz három
sötét alak,
jobb
lábát cibálja öt másik,
látta mint emelik nap
felé, erezetét
vizsgálandó,
egyik
kikapart
szemét...
2.
Cseke Gábor: Nem létező kutyám
mely rám hasonlít
Nem
létező kutyám mely rám hasonlít
fürgén nem
lépdel oldalamon
és nem is szimatol minden
sarokban minden bokor
és fűcsomó alá
nem
feszíti a nemlétező pórázt
mely maga sem
feszül
és nem görnyed ívben dolgát végezendő
egy
platánfa árnyán
mert
amerre nem járunk, nincsenek is platánok
csak
nyeszlett, tetőtől talpig tetvektől hemzsegő
akácok
nem
létező kutyának nem füttyentek sosem
és azt
sem tudom, egyedül merre járok...
2019. július 9. (XVIII.)
1.
Cseke Gábor: Késik a reggel, késik a kávé
/mellékdal/
Eszkimóföldön,
északon,
ülni egy sarki teraszon,
míg
vár reánk egy kutyaszán
kétezer tizenkilenc
nyarán -
fölöttünk
fehér éjszaka,
ki mostanig nem ment haza,
azt
a kutya se keresi,
pláne, hogy ha nincs is
neki...
Késik a reggel, nincs mese,
késik
a kávé is vele,
ezek a sarkok ilyenek,
csak
várok és csak pihenek...
2. Ady András: Ne adja...
Ne adja
az isten, az egy, vagy egyik
sem, hogy
barátkozz velem, nekem
nagyon kellett
valamikor az ilyes,
de a káros szenvedélyeket
nem halmozom,
ilyesmi már rég nem kell, de
mit is
tennék bárkivel is, ki elkéri,
majd
leviszi a blokk elé a szívem,
s esőben a
csatorna alá állítja, ne
is verjen, inkább
cuppogjon ki nem
száradva, igen ez amolyan...
kecske és káposzta.
De mit kezdenék a
meghallgatással,
főleg ha a mostani
humán-készülék
apparát édesapja már
lehallgatott,
és a tyúkkarom ersatz
húslevesig
esett jegyzettömbjével, amint
ebédidőben
bedőlt a kitárt ajtón?
Mit
tennék a baráti, felebaráti szeretettel,
ha
menekültek menekültjeként utálod
a
menekülteket, kicsikereszt, mit tennék
a
kereszteddel, mely legtöbb a véredben
bazdmegeli
a szifiliszt, másra, miattad nem
jó, másra,
általad nem kell?
Ne adja se isten se ördög,
hogy barátkozz
velem! Mint - jövendő,
úgyis már az -
emberevőnek odatolom
eléd a húsom,
s mi eddig önvédelemből volt
keserű,
most csak a te kedvedért fincsi
pestis,
flekktífusz, kolera és ebola
együttes
hordozója.
Stând
la taclale cu un sine din dotare,
însuși
sinele, el însuși sorbi din
cafeaua
ancestrală, și se trezi cu o trezire-
tresăltare
a antilopei cu șenile...
din
miriști tunse de africi omnivore.
2019. július 10. (XIX.)
1. Ady András: Ne kávézz most
Ne
kávézz most, pont most ne,
ejsze lesz még
időd, talán, vagy az se...
de most nem
hozzád, érted
jönnek, volt pribékek,
csak
kicsit másképp bodorítva,
borotválva,
volt hóhérok,
kik rikkancsnak
álcázva,
bilincset hoznak a
hétvégi
mellékletben, fogd azért a
poharat,
még ne tedd le...
ha nem több, de
intelligensnek
tűnsz, ahogy egymással
felesel
a kenyérbélen átszűrt kék-szesz,
s
a Lacryma Christi, okosnak
tűnsz, tünékeny
máz ez, törékeny,
összetörsz te!
A
várban a flekk-akasztófák értői
úgyis
bevették már a harc előtti
felest, a
linotíp-kalodák széttett
lábakkal és nedvesen
várnak, s a
hatalom
markotányos-skriblersleppje
földhöz csapott
sasok beleiből-beleibe
jósol,
zászlóvirágzást, rúdfakadást.
Még ne
kávézz, az olyan kispolgári,
s most polgár
nem, csak csatlós,
vazallus, újságröghöz
kötött
jobbágy lehetsz, kit ha
hál-istennek
felfordul, mert helye van
és
szalagmunka-újratermelése más
sok
ezreknek... majd valami mellékletbe eltemetnek.
2. Cseke Gábor: Ha a vándor kávét kíván
Porkávénál
poros úton nincs jobb a világon
por a porral
összeillik
vizet áhít mind a kettő
s
ott vagyok én harmadiknak
csak vedelnénk
csak
vedelnék
dús oázis ha marasztal
kútja
vize halkan csobog
tüzem lángja enyhén
lobog
ibrik serceg és sustorog
fogy
a kávé nyelvünk forog
pereg a perc hull a
harmat
por is megtelepszik
csupa
öröm ha a vándor
porkávét
kavarhat
2019. július 11. (XX.)
1. Cseke Gábor: Kérdések az idő kútjából
Kávétól
ajzva a zagyva másnapos koponya
napraforgóként
igazul a szabott irányhoz,
tartáshoz,
sziporkázva viselkedik, mintha...
vigyorogj
csak, barátom,
hisz te vagy a minta
nem
csak a honban, de messzi
földön hová a szavad
elér,
ahol a gyűlölet-pofonok csattannak
és
az egymáshoz vert sok-sok tenyér
miközben
arra gondolsz, hogy te vagy
a só meg a
kenyér
hol van már az
a reggeli kávé,
mely így-úgy ráncba
szedett?
emlékét foszló köd fedi,
fakó...
kérdem a költővel az idő
kútjából
"hol van már a tavalyi hó?"
2. Ady András: Baromira dühös
Baromira
dühös lenne, bizonyára
megdühödne, meg
abbiza... láttak
már gyűlölködő kávét? Nem
feketedhet
tovább, nem is keseredhet,
legtöbb
egy légyhullával akarhat
mérgezni...
de milyen méreg az, hacsak
nem
járt még babkorában töriórára,
ahol
hallotta, hogy mindenféle
nedűnek -
hogy egy minimális
Juszupov-keveréknek
megfeleljen
bármi Raszputyin-gyanús esetben
-
csatlakoznia kell holmi sztrichnines
sütikhez...
á lá: orice
fel de bătutură, fie
vin, cafea sau
suc, tre' să
conțină pe puțin
atâtă
otravă, încât abia
servită,
licoarea să fie deja moartă
de tot.
De attól még a kezedre
ömölhet azon
forrón, csészéstől lábadra
eshet, rossz
padlóillesztésbe folyhat, az
alattad lakó
örök pártitkár plafonjában
hagyhat foltot...
s csak lesz valahol,
valamikor csatornád,
hol csákányolhatsz,
mígnem neked is
csákányolnak öröklakást.
A
kávé baromira meggyűlölne, ha
borral,
horribile dictu: vodkával
csalnád.
2019. július 12. (XXI.)
1. Ady András: Ezt még felhörpinteni
Ezt még
felhörpinteni, mert elvisznek,
és nem lesz az
a kenyérmorzsa, vérestakony-nyom,
min ha
elengednek, magadhoz bár, visszatalálsz.
De
nem engednek, ha felhörpinted, azzal
maradsz,
legalább azzal, míg megáll
veled-veletek a
keréksor, míg
a deszkák néhai
fenyőségük
idézik, s túlillatozzák
a
talpfabűzt, míg
valaki-valakik
végigöntenek
több
veder állott
betűt a kocsikon, isten,
micsoda
frissülés! Hisz napok
óta nem ittál szépet,
nem egy kortyot.
Itt még ősznek hívják a
telet,
hova megérkezel telek-tele
a
teljes úr, hörpintsd még
ki ezt a csészét,
idd a zacc
felét is, emeld állad,
nyeld...
ilyen mozdulatot ezután csak
akkor
teszel, ha a magasban,
a valakit,
a
valamiben
keresed... keresed...
2. Cseke Gábor: Körbe-körbe járt negyed kiló kávé
jól
leragasztva, gyárilag, érintetlenül, ahogy a pult alól
érkezett,
ügyeket kellett volna intéznünk
vele, hivatali lelkeket kenni vele, de nem, mert mi
egymásnak
vittük-hoztuk ajándékba, barátok közt, ha összeültünk
ragaszkodásunk
fejében, vittük a drága ajándékot a soros házi-
gazdának,
virág és itóka helyett, mindig ugyanazt a felbontatlan kávét,
az
eleven tabut, s a nyomaték végett
alá is
írtuk a doboz oldalán, mellé a látogatás idejét is feltüntetve,
s
gyűltek a dátumok és a szignók, s velük vánszorgott a történelem
velünk
és ellenünk, az osztrák gyártmányú gyarmatáru illata
lassan
odalett, díszes köntöse megkopott, gyűrött lett, de még mindig
élt
vele a márka s a remény, hogy egyszer majd szabadon felbonthatjuk
és közösen elszürcsöljük egy ünnepi
találkozáson, amikor
újra reggel lesz a
reggel, és este az este, és nyár a nyár, és zamatos a kávé
és
szabad a szó -
s mire ütött végre
az óra, addigra a kávészemek megkövesedtek,
főzetük csupa penész,
néztük a fakó löttyöt, a csészében lusta gyűrűket vető,
hősiesen
kiböjtölt múltat, a magunktól megvont
múlttá
tett jövőt
2019. július 13. (XXII.)
1. Ady András: Mi a bánatnak ne
Mi a
bánatnak ne lehetne a halál egy
kedves
viszonteladó a vonaton, najó...
legyen
ambuláns árus, állami
alkalmazott,
vonatkísérő,
legyen olyan
mint
az Odessza
felé robogás közben
a
néni a kávékkal, teával, kvasszal, pereckékkel!
Mit
is mondok... el sem lehetett képzelni
akkor
Síkszeredában olyan kávét, mint
amilyent az
akkor még jócskán szé-szé-
szé-ré Ukrajna
felé csiklandva, sikkanva
magát vágányon
riszáló vonaton felszolgáltak.
A felnőttek
hátrahajtott fejjel, szinte
megrágtak minden
kortyot, lenyelni
is sajnálták, és sajnálták
önmagukat is
mert egy csészényi csak az
élvezet.
Volt összesen vagy hat évem,
ebből
akkor csak azt értettem, hogy
minden
családtagom el fogom veszteni,
mindenki
valami fura és cseppet sem
kegyetlen, de azért
véget fog érni, dehogy
tolja arckoponyájukba
az orrcsontot, csak
megsimogatja őket a
végzet, s ez ellen semmit
sem tehetek...
felakadt-szemű
mámor-hörrenéssel
mondták a felnőttek, hogy
ez
a fekete haláli, hogy most
már
akár meg is lehet
halni...
s
mikor a nem remélt repetákkal
a vonatkísérő
ismét-ismét megjelent... hát nem haláli ez a nő?
2. Cseke Gábor: A kávé hírét...
Odafent,
avagy odalent
ismerik-e vajon a kávé
hírét?
Tűz itt is, ott is vígan ég,
a
főzés hát nem okozhat gondot,
kávétól illatos
a föld és az ég.
A mennyei trónus, akár
az üstkavaró széke
átható kávégőzben
áll,
nesztek, nektek is itt egy
kortyocska,
ha jól viselkedtek,
a
népség egyszerűen csak
inhalál.
Az
ördög tudja,
hol járnék jobban,
ezért,
amíg a szívem
dobban,
magam
kotyvasztom a főzetet,
kicselezve a tűz körül
ólálkodó
lángoló arcú végzetet.
2019. július 14. (XXIII.)
1. Ady András: A firenzei kávézókban
A
firenzei kávézókban biztos nem.
Lehetetlen,
hogy ezt emlegetnék
legyen az ristretto, vagy
doppio
alatt, közben, után,
képtelenség
emlékezni egy elűzött
Medicire,
ki mint visszahódította
egykori
birtokát csak hagyott valami
bölcset
hátra - s nem csak az öccsre,
ki tán
égetni, dúlva-erőszakolni
akart a régi-új
otthonban -, csak
hagyatkozott valamit,
mi megelőzte
korát: aki ír, azt öld meg, ne
vesd
börtönbe, mert még megírja
nyomorát!
Azóta sem, lehetetlen hogy
egyetlen
kávézóba is erről beszélnének, s
tán
ennek köszönhetem életem, képzeljék
csak:
kávézónak álcázott késdobáldában
írok verset
a jövendőbeli feleségnek,
és senkinek sem jut
eszébe, hogy mert
füzet és ceruza az
asztalon, milyen
jó lenne ha ezért kicsikét
leszúrna...
lám csak, legalább vérzik-e a
szokatlan
figura, ez a furán kilógó állat az
otthonos
állatkertben, ki mellső lábaival
valami
poétikára támaszkodik...
Egy
csíki ristretto és egy doppio között,
bár e
hármas csomagolás, a kulturális,
kulináris
terminusok teljes kontradikciója...
életben
maradtam, kihörpintettem kávém,
megházasodtam,
s most is együtt kuncogunk
a Medicieken:
bezártak ide ezek a balfaszok,
s azóta
nőttön-nő nem csak az írhatnékom,
de az
írhatnékem!
2. Cseke Gábor: Koffeinmérgezés
Túl
gyorsan s túl sokat. Vedeltél.
Verőér
gyorsul.
Szem kifordul. Pulzus van? Nincs.
Majd felpörög.
Az áldozat hörög. Az ég is
dörög.
S a darabokra-cafatokra szakadt
dinnye, mely eltörött,
görög - volt,
nincs.
Már csak lé, szutyok és dinnyevér.
(Az
a dinnye haza már sose ér.)
Ki
hóna alatt vitte s cipelte, lihegve,
mint egy
kiszuperált, kilövési listára került medve,
most
hanyatt fekszik a járdán, a kövön, az út porában.
Betette
neki az ajtót a hosszas kávészünet.
Ennyi
volt számára a szüret.
Hangokat hall, de
honnan?
Belső vagy külső ihletések
kopogtatnak
feslő tudatának kapuján?
Két
szó kellene még... Kettő... ideillő...
De
talán egy is megteszi.
Sehol egy szó...
Országomat egy szóért!
Nincs versvég,
amivel elfuthatnál a vakvilágba
(mint űzött
kutya a lopott csonttal!)
2016. július 17. (XXIV.)
1. Ady András: Nem lenne jó írni?
Nem
lenne jó írni még pár verset?
Kérdezte, s
kígyózó testén valami
éppen áthaladt, ilyen
jóllakottan
hogy lehet ilyet kérdezni:
bennem
a lázadás?!
Kávészünetben
vagyok, érted? Éhes
vagyok, de csak kávéra
futja, az is
olyan bedobós, s te két
szisszenés
között ezzel vegzálsz... verset,
most?
Nem lehetne mégis, írni még
valamit,
kérte, s mintha fürkészőn
villant
volna minden pikkelye, firtatón
hogy
tüdő és agy és gondok nélkül
hogyan élhetnék,
csak így csak híg kávék
(ön)tudatlan
peremén...tudod, egy
kicsikét bár, olyan pár
sorosat, s
éreztem lélegzetem ismét
kihagy,
elhagy jobban mondva, mert
épp
valamely lebenyem nyeli,
lenyeli.
Issszzzod azt a híg levet, látom, s
én
már neuronról-neuronra emésztem
minden
gondolatod, de azért mégis,
ha tudod is,
baromság így az egész,
magad még szükséges
becsapnod,
nem? Mármint hagyj valamit magad
után,
ha férfi sem leszel, ha már nem
leszel,
figyelsz rám?... pár rímelő
mondatot,
emlékezetes bon mot?
Az
utolsó kortynál bevillant, ennek
a mérföldes
rusnyaságnak a prehistorikus
rövid-atyja még
almával házalt, s Évát kínálgatta,
e
mocsadéknak, itt tudnia kellene: a legárvább,
boldogtalanabb
dolog ha valaki a világot-sejtené,
s arról
verselne.
2. Cseke Gábor: Az eltűnt karaván
Már egy
hete várják. Keresik. Nyomoznak utána - hol lehet?
Az
oázis, akár a méhkas. Zúg. Zsong. Percet se nyugszik.
Hogy
is tehetné?!
Nem jött meg a
kávészállítmány!
Nem jöttek meg a tevék,
elpárologtak a hajcsárok, nincs kalauz, akit ki lehetne faggatni,
mi
és hogyan történt.
Nihil, csupa nihil!
A
karaván eltűnt. Nyoma nincs. Híre még annyi sem.
De
a föld azért forog. A csillagok járnak.
A
tengerek mormognak. A hegyek kéklenek. A búzatáblák szőkülnek.
Csak
mi nem kávézhatunk.
A karaván hiánya,
akár a fekete lyuk.
Van is, meg nincs is.
Látjuk is, meg nem is.
Még egy kis türelmet
kérünk,
holnapra talán minden kiderül.
2016. július 18. (XXV.)
1. Ady András: Holnapra ki fog derülni
Holnapra
ki fog derülni mi lesz a sorsa
mindennek,
ennek a kis mindennek,
a 25 és még egyszer 25
mindnek, amit
ketten: ki alvó emeletek közt
egy éber-álom
blokkban, a reggeli konyhában
vers-szelés
közben, ébredve, élve-szenderülve
és
tetszhalottan a kávétól; ki pedig
ablakhoz
nyomott orral, külső kertbe vágyva,
belső
dudván fennakadva, önnön
hoz-visz
lábnyomait vélve minden más
pályában...
Holnaputánra
kiderül, volt-e koncept-elvárás,
mert ez nem
és nem egy posztszocialista,
de új-régi
lista-lusta verseny volt, itt dehogy
a
komondor-setét, örök-felfűtött propaganda-
traktor
vágott árkot ember-ember, jó és
nem jól,
ideo-komilfó és poema non grata
között, itt
ketten kétfelé leültek, benyakaltak
-
néha tök hiába - pár liter kávét, s miközben
biztos
hulltak valahol a csibe-angyalok,
halikra
korában zápult a világbéke, és
szögesdrót-vonalközön
száradt a szol-Nap...
ezek ketten rakatra
írták a Kávészünet-verseket.
Harmadnapra
minden kiderülhet, vagy nem...
feltámadás ez,
vagy francokat az?
Azaz:
dragi tovarăși de arme în
d-ale
scrisului cu sânge de drac, cu
lacrimă
de înger, dragi cetățeni
ai polisului
de cuvinte, voi ce v-ați
găsit deja printre
intestinele scrise
calea de scăpare,
căile de dinainte,
fiți cu îndulgență:
au
pornit doi să se'ntâlnească și-ntr-o
conștiență
voit de zile mari, s-au omis
în drum
oriunde.
2. Cseke Gábor: A látlelet bosszút áll
Minden,
mi megesett, lenyomozható.
Tagadhatatlan a
lábnyom, ha már lehullott a hó.
Végigmasírozva,
rendre, az életen,
kiderül, mily múlandóak a
napok idelenn.
De
hogyha holnap próbát teszünk
máshol rendezvén
be az életünk,
lehet, hogy eljutunk majd
ugyanoda,
hol a legkényelmesebb bútor -
a kaloda,
hol nincs
se kávé, se illat, se öröm, se más,
se lélek,
se girland, se végállomás
csak baktatni jó
út, valahová, mely titkokig vezet,
léptünket
visszafogni maga az élvezet,
leülni
egy nagy kőre, mely súlyos és süket,
s
álmodni, hogy mi elmúlt, csupán kávészünet.