Jellemzés: Burgonya alakú, rozsdabarnás színű, kemény gomba. Felszíne pikkelyesen repedező, alul gyökerező, rövid tönkkel. Belseje szürkésfekete.

Termőtest: A pöfetegekhez hasonló gömbölyded vagy inkább burgonya, tojás alakú, 2-12 cm széles, 3-6 cm magas. Színe csak igen fiatalon fehér, hamar sárgásbarnás, rozsdabarnás esz. Felszíne táblásan berepedező, sűrűn álló barnás pikkelyekkel. Az idős gomba a tetején szabálytalanul felszakad. Alul igen rövid, összenyomott, gyökérszerű, a föld alatt szerteágazó fonalhálózatban folytatódó tönkszerű része van.

Hús: Kemény, a kéregben merev, szinte bőrszíjszerű. A belsejét a termőréteg tölti ki, amely eleinte fehéres, de igen hamar szürke, ibolyás árnyalatú, majd szürkésfeketés lesz, végül barnásfekete porrá hull szét. A gomba alsó, kehelyszerű része a szétporlás után is hosszú ideig megmarad. A spórapora barnásfekete. Spórái barnásfeketék, gömbölyűek, tüskések.

Szag és íz: Aromás, később kissé retekre emlékeztető, majd szúrós, undorító szagú és kissé csípős ízű.

Termőhely és idő: Nyári és őszi gomba, amely erdőben, erdőszélen, különösen bükkösben, tölgyesben és bokros, szárazabb helyeken, utak mentén igen gyakori, néha seregesen jön elő. Sokszor félig a föld alatt fejlődik, és csak alig emelkedik ki. Gyökérkapcsolt gomba. Száraz időben is gyakori.

Mérgezés: Fogyasztása után rosszullét, izzadás, hányás, ájulás vagy tudatzavar jelentkezik. Nálunk azonban mérgezést eddig még nem okozott. Szarvasgomba hamisítására felhasználják. Fűszeres íze miatt külföldön kis mennyiségben gombaporkeverékben használják is.

Hasonló fajok: Az áltrifla összetéveszthető esetleg a bimbós pöfeteggel, de megfeketedő belseje, kemény és táblásan repedező bőre jól megkülönbözteti. Inkább a nyári szarvasgomba helyett szedik néha. A nyári szarvasgomba azonban földben terem, felülete nem repedező, hanem egyenetlen, kiemelkedően rücskös, belseje pedig átmetszve márványozott.