megvilágosodás, illumináció
A keresztény szellemiség lexikona
forrás: Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár


   
   
    A fény az ember ôsi tapasztalata, s amennyire a vallástörténetben visszafelé látunk, mindenütt központi vallásos jelkép. A fény az a rendkívüli jelenség, amely a kisugárzás által önmagát teszi láthatóvá, s csak így észlelhetô. A fény az, amit látunk, s ugyanakkor általa látunk minden egyebet, ami látásunk tárgya. A hajnalhasadást (a teremtéskor) elôször a láthatáron, keleten (oriens) észleljük, és szó szerint az orientációt, a tájékozódást teszi lehetôvé.
    A görög, s fôként a plátói filozófia a fény, a megvilágosodás, az igazság és a látott alak összefüggését állítja. ,,A dolgokkal való gyakori találkozásból és az együttlétbôl mint valami kirobbanó szikra hirtelen világosság támad, ami aztán a lélekben tovább él'' -- írja Platón a híres hetedik levélben. ,,A lélek szeme'' -- hála a lét megelôzô kisugárzásának -- ennek világosságában lát. ,,Ha nem volna a szem napszerű, hogyan láthatná a nap világosságát?'' (Goethe).
    A Szentírásban is a hallás mellett a hit fényében látás az Istennel való találkozásnak, önmagunk megismerésének és a világ átalakításának gyakori hasonlata. ,,A Te fényedben látjuk a világosságot'' zsoltárvers (36,10) lett a stílusmeghatározó vezérfonala a középkor és a reformáció elôtti idôk monasztikus, misztikus és skolasztikus hagyományainak (egészen a felvilágosodásig, amely szekularizáltan fedezte fel az értelem fényét és ezzel árnyékba akarta kényszeríteni vagy meg akarta szüntetni a hit fényét).
    ,,Igen, Te vagy világosságom, Uram, Istenem, Te megvilágítod sötétségemet'' (Zsolt 18,29). ,,Az Úr parancsai egyenesek, felderítik a szívet, útmutatása érthetô, megvilágítja a szemet'' (Zsolt 19,9). A megvilágosodás eszerint a parancsolatok megtartásával függ össze és bizonyos magatartást feltételez és ennek köszönheti magát a megvilágosodást. Ennek felel meg az ószövetségi képes beszéd Isten arcának sugárzásáról (pl. Szám 6,22-27; Zsolt 27,8), amit az Újszövetség is átvesz (pl. 2Kor 4,6), s az ôsélményre emlékeztet, a gyermekkorra, amikor a szülôi arc mosolyogva ragyog a gyermek fölött és fényt ad neki.
    A történelmi Jézussal való húsvét elôtti és utáni találkozások elvezették a tanítványokat arra a bizonyosságra, hogy Ô valóban a világosság, mely mindenkit megvilágosít (Jn 1,9; 8,12; vö. Lk 2,32; Mt 4,14). A történelem végén a beteljesüléskor minden megvilágosul és világossá lesz (Jel 21,23; 22,5).
    Már az ôsegyházban összekötötték a megvilágosodást a keresztséggel, amelyben megnyílik a szív szeme és megtisztul, hogy Isten igazságát Krisztusban és az Egyházban megismerje és élni tudja. Késôbb a teológia annak misztériumát, hogy emberek rá tudnak találni a Szentháromság hitére, megvilágosodásnak nevezi: a hit nem csupán az ige külsô vagy belsô hallásából ered, hanem abból és annak meglátásából is, amit Isten belsôleg és közvetlenül megvilágít, ezért az magának a Szentléleknek a műve. Az Ô megvilágosítása nélkül nem lehetséges a hit, sem mint értelmes bizalom, sem mint meghatározott hitigazságok elfogadása.
    Ennek megfelelôen a megvilágosodás a misztikában központi jelenség és fogalom. Mint áttörô és egyesítô élmény a vallásos út pszichodinamikájában és teodramatikájában minden vallásra jellemzô a megvilágosítás (egészen a mai újvallásokig). A megvilágosodás a sajátosan keresztény misztikában -- mint találkozás-misztikában -- sajátos alakot ölt: mindig krisztusformájú, éppen ezért még a legspekulatívabb egységmagyarázatban (mint Eckhart mesternél) is dialógusra alapul (ami példaszerűen Avilai Szent Teréz életében és műveiben mutatkozik meg).
    A megvilágosodás tiszta ajándék, ezért manipulatív módon, például kábítószerrel nem érhetô el. Keresztény módon elsôdlegesen nem a magunk bensejében megy végbe, hanem mások, a szegények és idegenek látásában (a misztikus Seuse Henrik az életét megváltoztató megvilágosodást egy ronggyal játszadozó kutyában kapta). A keresztény ember szemei az Ige hallgatásakor, a kenyértörésben és a szegények szolgálatában nyílnak ki elôször, és úgy ragyog fel neki Isten. A személyes találkozásban megnyilatkozó isteni fény olyan hatalmas és vakító, hogy sötétségrôl kell beszélni: de itt a sötétség nem a helytelen életet vagy Jób Istentôl való távolságát, hanem Isten fényének vakító teljességét jelenti. A megvilágosodás mindig valódi tapasztalat és egyben tapasztalhatatlanság, és csak a húsvét éjszakáján támad fény.
    A keresztény megvilágosodás konkrét formája mindig Krisztusra, a világra és a felebarátra irányul, és a belôle fakadó szolgálatban rejlik sötétsége. Másként kifejezve ugyanezt: a legszélsôségesebb elragadtatás és a befelé fordulás, a felfokozott megváltásélmény és a mindennapiság, a magával ragadó istenszeretet és a józan jelenlét a világban együtt hullámzanak a valóban megvilágosodott keresztény egzisztenciában.
    Gotthard Fuchs
    --> belátás, eksztázis, fény, fölemelkedés, gondolkodás, hit, igazság, látomás, megismerés, misztika, szolgálat