ELLENSÉGESKEDIK [e-e-ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (főként többes számban)
<Ország(rész), nép, nagyobb közösség> ellenséges, háborús viszonyban áll, fegyveres viszályban van egy másikkal.
A két nép a múltban sokat ellenségeskedett. || a. <Személy, csoport, társadalmi réteg, nép, ország> vkivel, vmely közösséggel ellenséges viszonyban áll v. él, ellene, kárára tör; gyűlölködik, viszálykodik.
Folytonosan ellenségeskednek.