GYÓNIK ige -ok, -sz; -t; -nék, -nál, -na; -j v. -jál, -jon; (
ritka) gyón
1. tárgyatlan (
vallásügy) <Katolikus v. görögkeleti személy> megszabott formaságok között négyszemközt megvallja bűneit a papnak, ill. ezzel van elfoglalva.
Hetenként gyónik és áldozik. Éppen most gyónik. □ Kiválaszta [egy társat]
, ki előtt kész gyónni. Fiatal ember volt, nem idősb mint Toldi. (Arany János) Templomba jártam, gyóntam, áldoztam rendesen. (Kaffka Margit) || a. tárgyas (
ritka,
vallásügy)
Gyónik(ik) vmit: <katolikus v. görögkeleti személy> azzal van elfoglalva, hogy vmely bűnét v. bűneit megszabott formaságok között a papnak négyszemközt megvallja. □ Leirnom, mit gyónt, nem volna erányos [= célirányos]. (Arany János) || b. tárgyatlan (
vallásügy) <Evangélikus személy> úrvacsora vétele előtt a gyülekezetben bűneit közös formula szerint nyilvánosan megvallja.
- 2. tárgyatlan (ritka, bizalmas) Saját személyére vonatkozó, egyik v. mindkét félre kellemetlen titkot elmond vkinek, feltár vki előtt. □ Barátom szólt
gyónni akarok önnek, az én ügyeim bomladozók. (Vas Gereben) || a. tárgyas (ritka, bizalmas) Meggyón (1). Ezt akartam neked gyónni.
- Igekötős igék: meggyónik.
- gyónatlan.