INTÉZMÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (hivatalos, sajtónyelvi) A gazdasági, kulturális, szociális élet v. az államigazgatás céljaira létesített és bizonyos személyi kerettel rendelkező társadalmi v. állami szervezet. → Jóléti intézmények; kulturális intézmény; → szociális intézmények; az iskolák mint közoktatásügyi intézmények. □ [Eötvös regényét] tanulmányozni kell mindenkinek, ki eleven képzetet akar nyerni
a megyei intézményről. (Péterfy Jenő) Intézményeket | ismertem meg (inkább csak nevüket), | várost, vidéket. (Szabó Lőrinc) || a. (politika, 1945 után) Vmely társadalmi formában a felépítményhez tartozó berendezések vmelyike. A kapitalista rend politikai intézményei.
- 2. (választékos) A társadalmi fejlődés során kialakult rendszer, forma, szokás. A házasság intézménye. □ A Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
- 3. (ritka, bizalmas, tréfás) <Jó tulajdonságit, értékelést kifejező jelzővel:> dolog, tárgy, találmány. Kitűnő intézmény a jó puha ágy. □ A tarisznya
nevezetes intézmény. (Eötvös Károly)
- Szóösszetétel(ek): 1. intézményalapítás; 2. közintézmény; kultúrintézmény.