Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vmely mozgásnak egy meghatározott ponthoz viszonyított haladása, útja, útvonala. Adott irány; → átlós irány; ellentétes, ferde, függőleges, kijelölt irány; helyes, helytelen, jó, rossz irány; déli, északi, keleti, nyugati irány; az óramutató járásának az iránya; vmivel egy irányban; a → szélrózsa minden irányába(n) v. irányából; keleti irányban halad; irányt → ad; → eltalálja az irányt; eltéveszti az irányt; → elveszt vmely irányt; → kijelöli az irányt; → kitűzi az irányt; irányt → szab; → tartja az irányt; irányt → vált; irányt → változtat; irányt → vesz vmerre; vmilyen irányt → vesz. Ebből az irányból fúj a szél. A hang irányába rohan. □ És megindul, ki a térre És irányát vészi jobbra. (Arany János) Éppen ellenkező irányba megy, mint ahova készül. (Móricz Zsigmond)
2. Az a meghatározott hely, tárgy, kijelölt, kitűzött pont a terepen, a természetben, amely felé vmely mozgás halad. Irány a gémes kút, a jegenye; irány a szomszéd falu, a hegycsúcs; a gyárkémény, a híd, a torony irányában.
3. (átvitt értelemben) Vmely cselekvésnek, folyamatnak a célja, ill. a cél által meghatározott menete. Vki v. vmi új irányt ad az életének. Rossz irányban halad az élete. || a. (átvitt értelemben) Vmely cél elérésére való törekvés. Irányt → vesz vmire. □ Mi most irányotok? Meg akartok-e kacajjal ölni, vagy vélitek, hogy az vigasztal engem? (Vörösmarty Mihály) Sokban hívságos elme kérkedik, Irányt még jóra, szépre is az ád. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Vmely cél eléréséhez vezető út, mód, eljárás. A hibák kijavítására irányt mutatott. Megszabta a munkálatok irányát.
4. (átvitt értelemben) Beszédnek, gondolatnak rendsz. az előzőhöz viszonyítva változott, új menete, tárgya. Gondolatai más irányba kanyarodtak. Új irányt adott a beszélgetésnek. □ Koczur ráért megfigyelni, hogy minő irányt vesz a társalgás. (Jókai Mór) A gondolatok más irányt vettek. (Tolnai Lajos)
5. (átvitt értelemben) Vmely jellegzetes közéleti v. művészi felfogás v. annak érvényesülése érdekében kifejtett (szervezett, csoportos) törekvés. → Deákos irány; → magyaros irány; irodalmi, művészeti irányok; reakciós, romantikus, szabadelvű irány.
6. (átvitt értelemben) Szempont, tekintet, vonatkozás. Ebben az irányban még nincsenek tapasztalataink. Minden irányban megőrzi a cselekvés szabadságát. Semmilyen irányban nem tett kötelező ígéretet. □ Wesselényivel gyalog utazta át Európát, hogy minden irányban megismerkedjenek a népek erkölcseivel. (Vas Gereben)
7. (személyragos alakban, -ban határozóraggal) (átvitt értelemben) Irányomban, irányodban, irányában, irányunkban, irányotokban, irányunkban: irántam stb. (2). Megértést tanúsít vkinek az irányában; megváltozik a hangja valakinek az irányában. □ Jól esik az engedelmesség egy hölgy irányában. (Vas Gereben)