JEL [e] főnév -t v. (-et) [e], -ek, -e [e, e]
I. Olyan, szándékosan létrehozott, jól érzékelhető jelenség, amellyel bizonyos esetben közölni akarunk vmit vkivel.
- 1. Vmely cselekvésre, magatartásra felhívó mozdulat, cselekvés v. szándékosan létrehozott jelenség. → Adott jelre; jelre vár; jelt → ad (vmire); kacsintással, kézmozdulattal, lámpával, tükörrel, zászlóval ad jelt; trombitával jelt fúvat. Az ágyúzás volt a jel. Adott jelre minden oldalról egyszerre támadtak. □ Jel fuvaték, s egyszerre kitört a gyilkos erőszak. (Vörösmarty Mihály) Felesége egy asztalkendőt rázott ki az erkélyen, azzal vádolták, hogy jeleket adott. (Kosztolányi Dezső) A naplójában is meg fogja írni, hogy két pusztai ember hogy ad jelt egymásnak. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan tárgy, amelyet szembe ötlő, előre megbeszélt helyre tesznek vmely tény közlésére. Az erdőben fára erősített papírdarab volt a jel arra, hogy merre mentek a fiúk. Jelet tett az ablakba.
- 2. Olyan, a közszokásban kialakult cselekvés, amely elhatározást, szándékot fejez ki; jelképes cselekvés. A kesztyűdobás a párbajra hívás jele volt. □ Vérszín a cseh tolla, fölcseréli vele: A bajra hivásnak volt e dolog jele. (Arany János) || a. Vmely érzést, érzelmet kifejező cselekedet, főleg kedveskedő, tiszteletadó mozdulat, magatartás v. ajándék. Barátsága, hálája, szeretete, szerelme, tisztelete jeléül. A megbánásnak semmi jelét sem mutatta. Kegyelete jeléül koszorút helyezett a ravatalra. □ Tiszteletemnek e csekély Jelét végye kedvesen. (Csokonai Vitéz Mihály) Palojtay István uram
ezt a szép rózsát küldi. Azzal bízott meg, hogy engesztelés jeléül tűzzem be a hajába. (Mikszáth Kálmán) || b. <Felkiáltás, mozdulat, arcjáték vmely érzelem egyéni, szabad kifejezéseként.> □ Felhajtotta a poharat egészen. Héha! kiáltott fel, jeléül, hogy nagyszerű bor. (Mikszáth Kálmán) || c. A mindennapi életben v. vmely munkaterületen kialakult mozdulat, taglejtés, arcjáték vmely érzelem, gondolat v. akarati megnyilvánulás kifejezésére. Beleegyezése, tetszése, nem tetszése jelét adja. Csak a fejét rázta tagadása jeléül. □ Jó lesz
kérni őket: Adják jelét, hogy a játszó személyek Beszéde és játéka tetszik-e? (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- 3. (népies, régies) Életjel (2). Jelt ad magáról. □ Az asszony bizonyosan elveszett, különben valami jelt csak adott volna magáról. (Vas Gereben)
II. Olyan érzékelhető jelenség, tárgy, dolog, amellyel vmely tapasztalatunkat v. gondolatunkat ábrázoljuk v. helyettesítjük.
- 1. (régies) Az a tárgy v. kép, amellyel vmely eszmét, elvont fogalmat érzékelhető alakban fejezünk ki; jelkép. A horgony a remény jele. □ Szent Márk dicső terén
árva honára gondolt, | s döngött csizmája a márványon s lelke tombolt, | látván sok harci jelt ős ívek oldalán. (Babits Mihály)
- 2. Vmely dolgot, fogalmat, gondolatot jelölő, kifejező írott, rajzolt v. nyomtatott, képszerű v. vonalas ábra v. egyéb jelkép. A betű a hang jele. || a. (földrajz, katonaság) Egyezményes jelek: <nemzetközi megegyezés alapján> megállapított alakú képecskék, rajzok, amelyeket a föld felszínén látható tárgyaknak (pl. épületeknek, utaknak, vizeknek, jellemző növényeknek) térképen való feltüntetésére alkalmaznak. || b. (mennyiségtan) Számokkal végzendő műveletre v. vmely szám viszonylagos voltára utaló, írásos v. nyomtatott egyezményes jelölés. Az összeadás jele +, a kivonásé , a szorzásé × v. ˇ, az osztásé :; a gyökvonásé . A pozitív számok jele +, a negatívoké ; az imaginárius szám jele i; az egyenlőség jele =. || c. (vegyi ipar) Az elemek nemzetközi nevének rövidítéseként haszn. betű, betűk kapcsolata v. kémiai képlet, vegyjel. H a hidrogén, H2O a víz jele. || d. Gyorsírási jel: az élőbeszéd folyamatos és gyors lejegyzésére v. bármilyen írás, feljegyzés gyors rögzítésére haszn. vonal v. írásjel, amely gyak. egész szót v. szócsoportot jelöl. A gyorsírási jeleket tanítja, tanulja. Gyorsírási jelekkel fogja leírni az előadás egész szövegét. Ezeken a gyorsírási jeleken nem lehet eligazodni.
- 3. (nyelvtudomány) Jel v. nyelvi jel: a nyelvbeli kifejezésnek vmely egysége (pl. szó, szókapcsolat, mondat) a jelölt tartalomhoz viszonyítva. A nyelv jelek rendszere.
- 4. (ritka, költői) Sírkő, emlékoszlop, emlékjel. □ De hős Kevét nagy sokaság |
Egy domb alá temette el. | És a halomtetőre jelt Magas kősziklából emelt. (Arany János)
III. <Személyeken, tárgyakon, dolgokon> olyan vonás, amelynek alapján azok a hasonlóktól könnyen megkülönböztethetők; ismertetőjel; jegy.
- 1. <Személyen, állaton> örökölt v. szerzett, állandó jellegű, kisebb kiterjedésű, feltűnő színeződés v. egyéb elváltozás bőrön, ill. a szőrzeten; jegy.
- 2. (népies) <Állaton, főleg baromfi lábán v. nagyobb állat fülén, farkán> megkülönböztetésre v. a felismerés megkönnyítésére való vágás, csonkítás; jegy. Megismertem a csibéimet a jelről. || a. (népies) Ugyanerre a célra alkalmazott égetés v. bélyeg <az állat bőrén, nyakán, fülén>. || b. (történettudomány) Vmely személyre, főleg rabszolgára, elítéltre, büntetettre sütött bélyeg; jegy. Vállára izzó vassal jelet égettek.
- 3. Megkülönböztetés, könnyebb felismerhetőség végett vmely tárgyra alkalmazott betű(k) v. egyéb megjelölés. Jelet varr a fehérneműbe. || a. Gyári jel: a gyárra utaló, ábraszerű megjelölés <vmely készítményen, pl. edényen, dísztárgyon>; gyári jegy.
- 4. (nyelvtudomány) <A képzővel és a raggal szemben> az a toldalék (2), amely a szónak sem jelentését, sem mondatbeli szerepét nem változtatja meg, hanem főleg a szó fogalmi tartalmát módosítja vmely meghatározott irányban. A többes szám, a középfok, a felsőfok jele; a felszólító mód, a feltételes mód jele.
IV. Olyan jelenség, esemény, helyzet, amelyből következtetni lehet vmi meglevőre, múltbelire vagy bekövetkezőre.
- 1. Olyan jelenség, esemény, helyzet, amelyből következtetni lehet vmire, vminek a meglétére. A gazdaság, a jólét jele; a forradalom, a kormányválság jelei; az elmezavar aggasztó jelei; a tüdővész világos jelei. Ez annak a jele, hogy
Ha a jelek nem csalnak, mérgezés történt. □ Két közember [= közlegény] letérdelt lábamhoz, s végig tapogatta
minden ruhámat
; jele, hogy valakinél kés vagy plajbász találtatott. (Kazinczy Ferenc) A francia hadseregben itt-ott a bomlás jelei mutatkoztak. (Kuncz Aladár) || a. Olyan érzékelhető jelenség, amely vkinek a figyelmét felkelti, vkit vigyázatra, óvatosságra int. Minden jelre figyel. □ Csend volt körös-körül, semmi gyanús jel sehonnan. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Olyan megnyilatkozás, cselekvés, érzékelhető jelenség, amelyet bizonyos lelkiállapot, lelki tulajdonság, hajlam következményének szokás tartani. □ A
nép dühös indúlatja kanóccal Adta jelét bosszújának. (Fazekas Mihály) Vitézi hajlamának adá nem egy jelét. (Arany János)
- 3. Adat, nyom, amely vmi után megmarad, amelyből vminek a megtörténtére lehet következtetni. Minden jel v. a jelek szerint úgy történt a dolog, hogy
A jelekből ítélve a másik gyerek a hibás. □ Jókora csoport keletkezett köröttük
Akadtak
, akik gyanakodtak. Bűntények áruló jeleit szokás a Dunába vetni. (Kosztolányi Dezső)
- 4. Olyan jelenség, esemény, összefüggés, amelyből következtetni lehet vminek a bekövetkezésére. Jó v. rossz jelnek tekint, vesz vmit. A jelek arra mutatnak, hogy jó termésünk lesz. □ De im jó jel gyanánt ha nem csak képzelet Galambcsoport szállong az őrtorony felett. (Arany János) [A jövő] az eddiginél még szebb is lehet, ha a jelek nem csalnak. (Tolnai Lajos) || a. (mitológia, vallásügy, irodalmi nyelvben) Természetfölöttinek vélt, különleges, szokatlan jelenség, amelyből vmi különös jövő eseményre következtetnek. Égi jel; jelek és csodák történnek; jeleket és csodákat tesz. □ Lehelnek kürtje nem búgott föl, | Az Égen sem voltak jelek,
Aludt váróan a sereg. (Ady Endre)
- 5. Olyan tárgy, építmény, amely vmely jelentős eseményre, a múltra emlékeztet. □ És álljon a domb, a multak jele
(Arany János)
- Szóösszetétel(ek): 1. jeladó; jelfogó; jelírás; jelmutató; jelváltás; 2. bűnjel; egyenlőségjel; életjel; előjel; elválasztójel; emlékjel; felkiáltójel; feloldójel; fényjel; füstjel; gondolatjel; gyökjel; határjel; hiányjel; hívójel; idézőjel; írásjel; ismertetőjel; ismétlőjel; kérdőjel; kötőjel; mesterjel; mínuszjel; morzejel; olvasójel; pluszjel; rejtjel; rendjel; sípjel; szintjel; szünetjel; tanújel; térképjel; törtjel; trombitajel; választójel; vegyjel; vészjel; vízjel; zárjel; zárójel; zászlójel.
- jelű.