Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Erkölcsi kérdésekben tanúsított olyan, többé-kevésbé állandó magatartás, ill. készség, amely az illetőt megkülönbözteti másoktól; karakter. Erős, férfias, gyenge, határozott, ingadozó jellem; → római jellem; a jellem nevelése. A jellemet az életkörülmények és a környezet is formálják. Megbízható jelleme van. Jellemének vannak hibái. □ Ma már a jellemünk egy kissé megfinnyásodott. Ma úgy gondolkozunk, hogy a tehetség is úrrá tesz. (Ambrus Zoltán) || a. (lélektan) Vmely személy lelkialkatának sajátos természete, tevékenységének állandó iránya, amely viselkedését, erkölcsi magatartását meghatározza. A jellem állásfoglalásaink és magatartásunk törvényszerűsége.
2. <Erkölcsi tekintetben> az átlagot felülmúló, derekas viselkedésű, elveihez következetesen ragaszkodó személy; karakter. Erős, igazi, kiforrott, kommunista jellem. Ez aztán jellem! Nem jellem. □ Ha valaki áruba bocsátja az egyetlent, amije van, a férfiasságát, megengedem , hogy az ilyen úr nem valami nagy jellem. (Ambrus Zoltán)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Jellemrajz (1a). □ Klió, te készítsd legdicsőbb lapod! | Évezredek során mit összejegyzél Honfi-erény magasztos érdemét. S arany betűkkel érctáblába metszél; | Abból alkosd Széchenyi jellemét. (Arany János)
4. Azoknak a lelki sajátságoknak összessége, amelyek vmely nemzet, nép kultúrájának sajátszerűségében fejeződnek ki, s amelyek együttesen az illető nemzetet, népet másoktól megkülönböztetik. Nemzeti jellem; népünk jelleme; az európai népek jelleme.
5. (irodalomtudomány, film, színház) <Elbeszélő és drámai irodalmi műben> olyan szereplő, akinek magatartásából ennek indítékaira is következtethetünk. Jellemet → alakít. □ A regényírónak joga van munkájába passzív jellemeket is vegyíteni. (Kemény Zsigmond)
6. (minősítő jelzővel) (régies, irodalmi nyelvben) Vminek minőségileg meghatározott volta; jelleg. □ A főbíró lakhelyének épp az vala legkitűnőbb jelleme, hogy benne egyenes úton senki sem járhatott. (Eötvös József) Igyekezett a társalgásnak szelídebb jellemet kölcsönözni. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Vmely tárgy v. jelenség lényeges vonásainak, különleges ismertetőjeleinek összessége; jelleg (1), jellegzetesség. □ E méltóságos, de sötét homloknak jellemét kiegészítette a sűrű két szemöld. (Kemény Zsigmond)