TEKINTÉLY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Az a tisztelet, megbecsülés, elismerés, amelyet vki vmely közösségben bizonyos képességeivel, eredményeivel, ill. magatartásával szerez, érdemel ki, v. amely helyzeténél fogva szokta megilletni. Apai, szülői tanári tekintély; vmely államférfi, törvényhozó, tudós tekintélye; vkinek gyarapodik, növekedik, hanyatlik, megfogyatkozik a tekintélye; vkinek nagy a tekintélye; nincs semmi tekintélye; nagy tekintélyben áll vki előtt; sokat veszít tekintélyéből; csorba esik a tekintélyén; tekintélynek örvend; tekintélyére hivatkozik; aláássa, elveszti, fenntartja a tekintélyét; tekintélyt ad, szerez neki vmi; tekintélyt → tart; félti, lejáratja, tönkreteszi a tekintélyét; → kikezdi vkinek a tekintélyét. A tanulók önkormányzatának nem szabad aláásnia a tanári tekintélyt. □ Kegyelmed nagyon fönn tudja tartani a hivatali tekintélyt mondta Kelemennek [Csáky László] némi duzzogással. (Jókai Mór) □ Olyannak éreztem magam, mint aki elvesztette tekintélyét. (Gelléri Andor Endre)
- 2. Vminek az a jellege tulajdonsága, hogy vmely közösség számára irányt mutat, vmely közösség követi, hozzá igazodik. A törvény tekintélye. Műve századokon át nagy tekintélynek örvendett.
- 3. Az élet vmely területén szükséges sajátos ismeretekben kiváló, ott magának már hírnevet, elismerést szerzett személy, akinek az idevágó véleményében, hozzáértésében meg lehet bízni. Irodalmi, katonai, művészi, pénzügyi tekintély; nagy tekintély a kártyában, a sportban, a szakmájában, a vívásban; tekintély számba megy. □ Ha gazdaságról, politikáról
van szó, előttem is tekintély vagy
soha sincs ellenvéleményem. (Szigligeti Ede) Tanácsot jött kérni a bárótól mint pénzügyi tekintélytől. (Jókai Mór)
- 4. (bizalmas, tréfás) Pocak. Tekintélyt eresztett. Amióta nem láttam, jó néhány kilóval megnőtt a tekintélye.
- Szóösszetétel(ek): 1. tekintélyadó; tekintélyelv; tekintélyérv; tekintélyféltés; tekintélytisztelő; tekintélyveszteség; tekintélyvesztett; 2. szaktekintély.