TUS [4] főnév -t, -ok, -a v. (
népies) -sa
- 1. A fegyvernek fából való része; puskaagy, puskatus. A puska tusával ütötte ellenfelét.
- 2. (népies) A bot vastagabbik vége.
- 3. (tájszó) Tő, csutka.
- 4. (tájszó) A kéve alsó része, töve.
- Szóösszetétel(ek): puskatus.