UCCSE [e] ige, mondatszó és főnév, (
régies) ugyse, (
ritka) úgyse, (
elavult) uccseg, uccsegen [e-ë v. e-e] (
népies)
- I. ige (ragozhatatlan, formális) <Főleg néhány formálissá vált állandósult szókapcsolatban; az igei jelentéstartalom háttérbe szorulásával; néhány alannyal v. az engem (függő beszédben: őt v. őtet, téged) tárggyal kapcs.:> Engem uccse; (ritka) Isten-Krisztus uccse; Isten-szent uccse; Isten-Szűz Mária uccse; Isten-Szentháromság uccse; Istók uccse; Mária uccse; Szent uccse; Teremt uccse! <Alkalmilag vmely pogány isten v. ritkább szent nevét is használják alanyként.>
<Az állandósult szókapcsolat használatos:>
- 1. <Állítás v. tagadás nyomósítására, rendsz. annak sugalmazására, hogy a beszélő igazat mondott.> □ Hányadik már a pohár?
csak Ötödik? | Teremt ugyse! becsülettel működik. (Petőfi Sándor) Nyalka huszár, honnan oly vágtatva? | S hogy tettél szert vezeték lovadra? | Engem uccse, gyönyörű egy állat: | Adok érte jó forintot százat. (Arany János) Pozdorjává legyek
ha az nem Cserepes Gáspár uram, a törvénybíránk, élete párjával
Istók ugyse ők! (Mikszáth Kálmán) Nem igaz a te!
De Isten szent uccse igaz, felelte a szekeres. (Gárdonyi Géza)
- 2. <Ígéret, fogadkozás nyomósítására.> Isten-Szűz Mária uccse elmegyek!
- 3. <Fenyegetés nyomósítására.> Istók uccse megpofozlak! □ Déméter uccse, egy napig se éljek, Ha ki nem eszlek az országbul is. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- II. mondatszó <Állítás, ill. tagadás nyomósítására, annak sugalmazására, hogy a beszélő igazat mondott, helyesen beszélt:> szavamra mondom, istenemre mondom. □ Nem értem mind, de úgyse! jól beszél. (Vörösmarty Mihály) Nem, uccsegen! én is csak oly selejtes Vagyok. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Nem ette tán meg?
Uccseg! elkapá. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- III. főnév uccsét, uccséje Az uccse szó mint bizonygatás, fogadkozás jele, ill. az uccse szóval v. az uccse szót tartalmazó állandósult szókapcsolattal való bizonygatás, fogadkozás. Uccsével fogadkozott.
- Szóösszetétel(ek): istenuccse; teremtuccse.