Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÉGHETETLEN [e-e-e] melléknév és határozószó, (régies, irodalmi nyelvben) véghetlen [e-e]
  • I. melléknév -ül (választékos) Végtelen (3–4). Véghetetlen fájdalom, nyugalom, öröm; véghetetlen puszta, tenger; véghetetlenül: roppant nagy mértékben. □ A bárdolatlan magyar véghetetlen pusztáinkon egészségesebb ítélettétellel van felruházva, mint … a … külföldi az ő kevély városaiban. (Kármán József) Ha a mi fényünk nem lobogna A véghetetlen éjen át, Azt gondolhatnák fönn az égben, Hogy elenyészett a világ. (Petőfi Sándor) Hideg tust vett, aztán lefeküdt, de véghetetlenül nyugtalan volt. (Móricz Zsigmond)
  • II. határozószó <Rendsz. melléknév előtt, annak nyomósítására:> véghetetlenül, végtelenül. Véghetetlen becsületes ember. □ Voltak pillanatok, melyekben magát véghetlen boldognak érzé. (Eötvös József)
  • véghetetlenség.