Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BOLDOG melléknév és főnév
  • I. melléknév -an v. (ritk.) -ul, -abb
  • 1. Sorsával, állapotával, körülményeivel teljesen megelégedett, s ennek érzésétől áthatott <személy, csoport, közösség>. Boldog ember, gyermek; boldog anya, apa; boldog menyasszony, vőlegény; boldogok → szigete; (bizalmas) legyen boldog vele: bánom is én, legyen az övé; nem irigylem tőle. □ Barátom! a bölcs boldog mindenütt. (Berzsenyi Dániel) Föl, gyermekek, tanulásra, … Ti lesztek majd e rab ország Megváltott és boldog népe. (Ady Endre) Senki hát halandó embert … ne nevezzen boldognak, míg élete | kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
  • 2. Ilyen lelkiállapotra valló. Boldog mosoly, tekintet; → élj boldogul v. boldogan; boldogan dalol, játszik, kacag. □ A Mester arcán boldog égi fény. (Juhász Gyula)
  • 3. A teljes megelégedettségnek megnyugtató érzésével, derűs örömével eltöltő, boldogító. Boldog családi élet; boldog jövő; boldog szerelem; boldog új évet; (választékos, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Boldogabb hazába költözött: meghalt. Boldog egyetértésben élnek. □ Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők usztak át az égen. (Petőfi Sándor)
  • 4. (vallásügy) A római katolikus egyház által üdvözültnek nyilvánított, különös tiszteletben részesített, de a szentek közé nem iktatott, meghalt <személy>. Árpádházi Margitot boldoggá, majd szentté avatták. || a. (vallásügy) Olyan <személy>, aki megismerte és ismeri egy magasabb rendűnek tartott élet örömeit. Boldogok a békességre igyekezők. □ Nem vagy-é te boldog szellem, Megidvezült, megdicsőült. (Arany János)
  • 5. (választékos) Boldog emlékű v. emlékezetű: meghalt, elhunyt, néhai, rendsz. hozzánk közel álló <személy>, akiről szeretettel, tisztelettel beszélünk. □ Ez a kastély más köntösben élt, mikor még a boldog emlékezetű grófnő uralkodott. (Tolnai Lajos)
  • 6. (ritka, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Boldog állapotban levő: másállapotban, áldott állapotban levő <nő>. □ Kiváltságos helyzete van, mint a boldog állapotban levő asszonynak. (Mikszáth Kálmán)
  • 7. (átvitt értelemben, tréfás) Vminek a boldogabb v. (régies) boldog vége: vmely ütő szerszám vastagabb, ütésre alkalmasabb vége. A bot boldogabb vége. □ A furkós botot a boldog végével lefelé fordítva, … a két legény … sarkantyúba kapta a lovát s vágtatva rohant egymás felé. Ez a pusztai párbaj. (Jókai Mór)
  • 8. Boldog ég!, Boldog Isten!: <felkiáltásban:> nagy, hatalmas ég, I. □ Boldog Isten! | Még hajamba nem volt fésü. (Arany János)
  • 9. (elavult) Gazdag. □ És szegénynek és boldognak Udvar és ház nyitva voltak. (Vörösmarty Mihály)
  • II. főnév (csak többes számban) (A) boldogok: (vallásügy) boldog (4) személyek, lelkek. A szentek és boldogok tisztelete.