Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Hajdúk: a) (történettudomány) Martalócokból, szegénylegényekből lett gyalogos katonák, akiket Bocskai a XVII. század elején a mai Hajdúságban letelepített. Bocskai hajdúi; a hajdúk kiváltságai. □ A szép daliás huszárok, a válogatott hajdúk rendes csatákat harcoltak künn Magyarországon. (Jókai Mór) A hajdúk úgy learatják az országot, elpusztítják s égetik, hogy ordasok ligetjévé teszik. (Móra Ferenc); b) ezeknek javarészt még ősi városaikban, falvaikban lakó leszármazottai. A böszörményi, a nánási hajdúk. □ Szép, napos, harmatos hajnalon, lóháton kocogtak fölfelé, haza a hajdúk. (Móricz Zsigmond) || a. A hajdúk közé tartozó személy, főleg férfi. Büszke volt rá, hogy a nagyapja még szabad hajdú volt.
2. (1945 előtt) Magasabb rangú városi és megyei tisztviselők mellett szolgálatot teljesítő egyenruhás altiszt, gyakran a városi v. megyei rendelkezések végrehajtó közege. Megyei, városi hajdú; főispáni, polgármesteri hajdú. □ Jön a hajdu: Ágnes asszony, A tömlöcbe gyere mostan. (Arany János) A városházi hajdú megigazította az ülést, s a kocsis a lovak közé vágott. (Babits Mihály)
3. jelzői használat(ban) (ritka) A hajdúk (1) közé tartozó, velük kapcs. Hajdú emlékek, ezred.
Szóláshasonlat(ok): (tréfás) annyit ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez: egyáltalában nem ért hozzá, fogalma sincs róla.