Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VISZONT határozószó, igekötő, kötőszó és mondatszó
  • I. határozószó (rendsz. kiemelő hangsúllyal)
  • 1. <Kölcsönösség, viszonosság kifejezésére:> viszonzásul, hasonlóképpen. [Minden jót kívánok.] – Én is viszont. □ Látván sok számtalan vele tött javaidot, Kiért viszont téged nem szolgált, jól tött urot, Háládatlanságát látván, hamis voltát, Ugyan utálja magát. (Balassi Bálint) Szépen köszöntet [a norvég király] s jót kiván viszont. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. <Párbeszédben, közlés v. kérdés után, a választ bevezető v. kísérő megjegyzésben:> viszonzásul, feleletül, válaszul <a másik beszélő szavaira>. □ Nagy macher [= kópé] maga! – mondta [a tanító], a fiakeres stílusában akarva beszélni. – Nahát milyen az új káplán? – kérdezte viszont a bérkocsis. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (ritka) Kölcsönösen. □ Telegdi, állj meg! Óránk érkezett, Hogy számot adjunk és vegyünk viszont. (Vörösmarty Mihály)
  • 3. (elavult) Ismét, megint, újra. □ Akarna nagy sokszor viszont te hozzád térni, De bűnei miatt nem mér [= mer] elődben jönni. (Balassi Bálint) Szeretném tudni: elzárkózásom hosszú évei alatt mi történt a világgal? Mondják, viszont egy Báthori uralkodik Erdélyben. (Kemény Zsigmond) Zokogásban tör ki; s leborul egy szék karjára … Viszont felemelkedik, letörli könnyeit, s az utcára néző ablakhoz áll. (Petelei István)
  • II. igekötő (ritka)
  • A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a viszont- igekötős címszavakat, főleg az igéket.>
  • B. <Önállósítva, viszont- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott közlés nyomósításaként, a szóban forgó igével egyértékű.> [Viszontláttad az osztálytársaidat?] – Viszont [= igen, viszontláttam], húsz év óta először.
  • III. kötőszó (rendsz. mellékhangsúllyal, a második tagmondat, ill. mondat élén v. belsejében, a második sorrendi helyen)
  • A. <Tagmondatok, mondatok kapcsolására.> 1. (gyak. de kötőszóval együtt is) <Főleg két szempontból történő szembeállítás, meglepő ellentét kifejezésére:> ellenben; pedig. Minden idejét és tudását a vállalat fellendítésére fordította; a vállalat viszont nem törődött vele. □ Barbara betette az ablakot, Eleonóra viszont a kerevetre dőlt. (Kemény Zsigmond) Birit ő [a 12 éves fiú] verni szokta … Viszont Birinek a bátyja a tizennégy éves Lukács, őt szokta ütni, rúgni. (Gárdonyi Géza) Erzsi Bora miatt indult föl ellene [= Takács Gyuri ellen] …, Dani viszont a felesége miatt bőszült föl. (Móricz Zsigmond) || a. <A megelőző mondat v. tagmondat megfordítottját jelentő m, tagmondat bevezetésére, gyak. annak kiemelésére, hogy az előző tagmondat v. mondat lényeges szavainak mondatrészértékét felcseréli a beszélő v. író, v. hasonló értelmű körülírással él:> (de) ezzel szemben; és megfordítva, és ellenkezőleg. □ Vannak grófnék, akik soha de soha se lehetnek mágnásasszonyok, viszont vannak mágnásasszonyok, akiknek a férje nem volt gróf vagy báró. (Ambrus Zoltán)
  • 2. <Tagmondatok, terjedelmesebb mondatok, hosszabb szövegrészek egyszeres szembeállításában:> ellenben; de, azonban. □ Hanem mit szólnának hozzá a taljánok, ha egyszerűen macskának neveznék a horgonyt vagy horgonynak a macskát? Viszont nem volna semmi kifogásom, ha levélkulcsnak nevezné el a miniszter a számfejtő ákombákomjait, de így igazán hülyeség. (Mikszáth Kálmán) A haját lenyírták, viszont nem borotválkozhatott. (Herczeg Ferenc)
  • 3. (ritka) (De) viszont: <megengedő értelmű mondat után:> az előzményekben foglaltak ellenére. Ha sokat szenvedett is, viszont sikerei is voltak. □ Mondhatom, hogy príma földek, bár egy kis szikes van benne, de viszont az első évi termést ingyen kapja. (Móricz Zsigmond)
  • 4. (ritka) A gondolatmenet vmely részletéhez fűzött megjegyzés, kérdés, kitérés kapcsoló szavaként: (de) hát … (meg) … □ [Misi] szégyelte, hogy olyan ügyetlen szamár volt, hogy elveszítette a kalapját, s nem akarta, hogy kinevessék, mert biztosan kinevették volna … Mint Böszörményit a kése miatt … A Böszörményi késével viszont mi történt! … hát amint a többiek a kályha körül ülnek, ő pedig egyedül dolgozik a sötétben, a kezébe akad a Böszörményi kése. (Móricz Zsigmond)
  • B. (kissé régies) <Párhuzamos mondatrészek szembeállításában:> <két szempontú szembeállítás kötőszavaként:> pedig, meg. □ Húsz láncsást csak azért tartott [Döbrögi], hogy tíze napestig, Tíze viszont éjjel mindég őrt álljon az udvar környékén. (Fazekas Mihály)
  • IV. mondatszó (rendsz. és v. vagy kötőszó után, vele állandósult szókapcsolatot alkotva) <Vmely közlés után, az előbbihez képest fordított értelmű közlés helyettesítésére:> megfordítva <az előző tagmondat v. mondat lényeges szavainak mondatrészértékét>; ellenkezőleg. □ Felelő szavaink, sok esetben minden alakváltozás nélkül, csupán hangnyomás által kérdővé lesznek és viszont. (Arany János) Hogy melyik vezérli, vitapont: Szerelem-é a sorsot, vagy viszont. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • Szóösszetétel(ek): viszontajándék; viszontbiztosítás; viszontbiztosító; viszonteladás; viszontlátogatás; viszontleszámítolás; viszontszámla; viszontszolgáltatás; viszontüdvözlet.