HALÓDIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. <Ember betegség v. öregség következtében> lassan halála felé közeledik; életereje fogyóban, kiapadóban van. Régen halódik már. □ Csupa gyászt és feketét látok, Amint halódva széttekintek. (Ady Endre) || a. (népies, régies) Haldoklik. □ Mind leborúl, s keserűn a földet rágva halódik. (Vörösmarty Mihály) Ott halódott mellettem a padon
(Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Vmi az elmúlás, a pusztulás felé közeledik. Halódik az erdő, az ősz, a természet; halódnak a fák; halódik a régi rend, a kapitalizmus. □ Danol a szél, halódik a határ. (Juhász Gyula)
- halódás; halódó.