Czuczor Gergely: A magyar nyelv szótára


prevnext
MÁLYVARÓZSA
MÁLYVASZÍN
MÁLYVASZÍNŰ
MAMA
MÁMA
MAMALIGA
MAMELUK
MÁMI
MAMLASZ
MAMMON
MAMMUT
MAMMUTBIRTOK
MAMMUTJÖVEDELEM
MÁMOR
MÁMORÍT
MÁMORÍTÓ
MÁMOROS
MAMUSZ
MANAPSÁG
MANCS
MAMALIGAMÁMI
MAMELUK [ë] főnév -ot, -ja
  • 1. (történettudomány) A mamelukok: a középkorban Dél-Oroszországból származó rabszolgák mint egyes mohamedán fejedelmeknek, kül. az egyiptomi szultánoknak a testőrei, később dinasztiaalapítók, majd a török uralom alatt Egyiptom vezető rétege. || a. (történettudomány) Napóleonnak ezek közül származó vmelyik testőre.
  • 2. (történettudomány, gúnyos) Az 1867. évi kiegyezés alapján álló kormányokat minden körülmények közt támogató képviselő, vakon engedelmeskedő kormánypárti politikus. Mameluk maradt egész közéleti pályafutása alatt. □ Az elnöki csengettyű szívrepesztő hangon hítta be a mamelukokat a mellékhelyiségekből. (Mikszáth Kálmán) Tagja a szabadelvű pártnak, régi, hűséges mameluk. (Ady Endre)
  • 3. (régies, rosszalló) A felsőbbség v. vmely magas állású, nagy hatalmú személy előtt hajbókoló személy. □ Homlódy … bevonult meggyarapodott udvarával, alázatos hízelgőivel, hozzáragadt mamelukjaival. (Mikszáth Kálmán)
  • 4. jelzői használat(ban) (régies, gúnyos) A mamelukok (2) közé v. hozzájuk tartozó, belőlük álló. Mameluk képviselő; mameluk tábor; mameluk újság. □ A Debreceni Ellenőr, a helybeli mameluk lap. (Ady Endre) || a. (régies, gúnyos) jelzői használat(ban) A mamelukokra (2–3) jellemző. Mameluk magatartás, szellem.
  • mamelukos; mamelukság.