AGYAGFALVI HEGYI ISTVÁN

Kolozsvár
Telefon
Levél Amerikába
Várak, várromok...
Libák
Tükrös, piros szív
Hej, te Zsuzsi!



Agyagfalvi Hegyi István

(Sz. Betfalva, 1886 - mh. Budapesten, 1975) költő, író. Kolozsvárott jogot hallgatott, majd állami szolgálatba lépett. Már 16 éves korában díjat nyert verseivel. Szerzői estje volt több alkalommal a rádióban, három történelmi hangjátékát is előadták. 1932-től a Petőfi Társaság és a Fráter Loránd Társaság tagja, később titkára. A Magyarság szépirodalmi munkatársa volt. Főbb művei: A hazáért... (költemények, Kolozsvár, 1906); Vándor falu (novellák, Szeged, 1923); A véres kardot körülhordozom! (versek, 1925-1926, Bp., 1926); Szegénység (novellák, Szeged, 1925); Fecskék a porban (elbeszélések, Szeged, 1932); Ősi vártán (versek, 1932-1935, Bp., [1936]; Isten csákánya alatt (versek, 1929-1931, Bp., 193?). Válogatásunk alapja a szerző Árny és ezüst. Versek 1927-1929 c. kötete. Előszeretettel írt nótaszövegeket, számos ilyen stílusban írt versét megzenésítették.

 

KOLOZSVÁR

Fátyolfüggöny, - az Idő szőtte
sok éven át, avult is most már, -
itt leng a lelkem ablakán
s azon át ködlik rám Kolozsvár...

Mily messziség: húsz hosszú évnyi!
(s hozzá nem is fényévek voltak!)
Árnyévek, sötét utonállók,
be sok kincsemtől megraboltak!

Kolozsvár! Sétatér... a kis tó!
(Büszke, hófehér gondolái,
a hattyúk, sűrűn idejárnak
álmaim taván csónakázni!)

Én is oly gyakran arra járok
mostanság s hosszan elbolyongok,
házsongárti virágzó fák közt
körülzsongnak kékfényű dongók...

Emlékek tán, s e fehér csokrok
mind egy-egy menyasszonyi álom?
Majális utca, kis tanyám
még őrzitek-é ifjúságom?

A függöny sürül egyre jobban,
vagy tán az ablak harmatos már?
(Nem csoda, dért sír már az ősz...)
Meglátlak-é ismét, Kolozsvár?


TELEFON

Ma megint csengett lelkem telefonja.
- Halló, ki az? - Halló, itt a Remény!
- Remény, te vagy? A hangod muzsikáját
szomjas szívvel be soká lestem én! -

- Halló!... halló!... - már megint nem felel!
Elszállt a hang, az ezüstös, csodás!
Visszateszem a kagylót s felsóhajtok:
nem engem hívott! Téves kapcsolás!


LEVÉL AMERIKÁBA

Magyar testvérem, túl az óceánon,
a préri síkján, vagy a bánya mélyén:
visszahoz-e úgy néhanap az álom?
Látod-e még a hármas hegy keresztjét,
s jársz-e olykor a négy folyó vidékén?...

Belekondul-e lázas álmaidba
egy fehér torony búgó nagyharangja?
A búzavirág hív-é néha vissza?
S a gyárszirénák szörnyű kórusán át
szívedbe sír-e a tilinkó hangja?...

Tudom: sötét a bánya, mint a börtön,
s ekéd nyomán a bánat varja lépked!
Pipacs nem kacag ott a búzaföldön,
s mint komor felhők, szállanak keresztül
fejed fölött a hónapok s az évek...

És átkísér az árnyék, a világon,
nem futhatsz el már sohasem, előle!
Csak egy helyre: a Duna-Tisza tájon
egy napsütéses, rigófüttytől zengő
akácvirágos, régi temetőbe!


VÁRAK, VÁRROMOK...

Negyvenkettő, negyvenhárom...
minden évem újabb várrom!

Mennyi várat építettem,
s mind itt maradt építetlen!

Vérem vertem be a mészbe,
nem épült fel soha, mégse!

Egy-egy remény volt a tégla,
mind ott van az omladékba,

szerbe-félbe, szétesőbe,
elveszve a porfelhőbe...

Nem is látom, hány a várrom:
negyvenkettő, negyvenhárom?


LIBÁK

Libák mennek át a réten,
a tó felé nagy serényen.

Lépegetnek libasorba,
egy sincs, aki tolakodna.

Oly nyugodt, ki a sort zárja,
minthogyha az élen járna!

Hát miért is tolakodna?
Neki is van hely a tóba!

Van vizecske, van halacska,
törtetésnek semmi haszna!

... Elnézem a bölcs csapatot
s szégyellem, hogy ember vagyok!


TÜKRÖS, PÍROS SZÍV

Körösztúri nagy vásárból
vásárfiát hoztam!
Hej, leányok, kinek adjam?
Melyik szeret jobban?
Itt a tükrös, nagy piros szív,
ki ad csókot érte?
Nem adom én ajándékba,
csupán csak cserébe!

Ezt a tükrös, piros szívet
hej, be sokan kérik!
Mindön leján szeret érte
az alszögön végig!
Ezt a tükrös, píros szívet
mégse adom lánynak!
Csak annak, ki mindig szeret:
az édösanyámnak!

/Udvarhelyszéki nyelvjárásban. Megzenésítve./


HEJ, TE ZSUZSI!

Hej, te Zsuzsi! Míg fonóba nem jártál,
mindön röggel édös tével kénáltál!
Az a fonó elvötte a kicsid eszödöt,
aluttével se kénálsz má ingömöt!

Nem baj, Zsuzsi! Eriggy csak a fonóba!
Guzsajasba én is járok azóta!
Jut reám ott öt leány is, hat is, meg egy fél!
Köszönöm, hogy három hétig szerettél!

/Udvarhelyszéki nyelvjárásban. Megzenésítve./

Forrás: a szerző kötete a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár Dokumentációs Osztályán található; Kelemen Katalin szíves hozzájárulásával.


Kezdőlap