BURJÁN G. EMIL
Meditáció
Homo homini
Antibb
Sóhaj
Ízlések és delejek
Káprázatok
Da capo Al fine
Reqviem
Sz. Gyergyószentmiklóson az ötvenes évek elején, elvegezte a kolozsvári
Ion Andreescu képzőművészeti főiskola szobrászati szakát. Szülővárosának
számos emlékművét tervezte meg, jelenleg a gyergyószentmiklósi Figura színjátszó
társaság díszlettervezője. Filozófiai munkákat és verseket is ír. |
MEDITÁCIÓ
öndallamán
túllép a csend?
páros magány
takarva rejt?
miféle láng
lopna belénk
űrrobbanást
ősmáglyafényt
csupa-titok
csillagvilág
összhangja fog
bennünket át
hiány takar
nincs rejteget?
ez is vihar
csak csendesebb
ez is tükör-
mély tisztulás?
nem tündököl
hogy beleláss
HOMO HOMINI
Vagyunk áruknak árui,
viszont-beteljesülve: szentély!
Szerelmek alkatrésze lettél,
és bár mindenik egyszeri,
ők is csak alkatrészeid.
Egymás szívéből kicsírázva
sóvárgunk teljes boldogságra,
mely csillagszóró perceit
páronként pazarolja szét.
Mind-mind (örökre) ritka szép
ANTIBB
Csak ami nincs, az örök,
mert ami volt, feltámad a lesz-ben.
Köztük a van-nal együtt merülök
az események alá tehetetlen.
Mély temető a tudás.
Sírköveink? Az egész Univerzum.
Úgy koszorúz, mint fekete gyász.
Gyertya a csillag? Fénye velem huny.
Antiidő vagyok én
és te, akikkel a képzelet átleng
még antibb szerelem delején?
Lelki varázs ez, amely igazán szent.
SÓHAJ
Nézem, hogy a fogalmak
lassan rímekbe halnak
s egymás reflexiói
a képzelt és valódi:
amint szelik a tájat
árnyékpengéjű szárnyak,
majd csillogásba mossák
felhők s elektromosság.
Fájdalmat sóhaj árnyal
játszván az elmúlással,
ahogy a boldog ember
gyógyul új szerelemmel.
ÍZLÉSEK ÉS DELEJEK
Örvény a csók. Magába szédít.
Egyesek élvezik, de félig,
mások a csókot is kefélik:
"Piros kis húsbarlang"-nyi mélyen
lázadva olvad a szemérem
egyformán minden nemzedékben.
Selymeiből ébredsz-e, mint én?
Örvény a csók. Hiánya szintén.
KÁPRÁZATOK
Nem érdekel a hattyú-nyak
vagy szimmetrikus folytatása,
mert lel öt érzék tíz utat,
hogy szépségeddel egybelássa
minden vonzások titkait
vágyaimtól álmaidig,
hogy érzések-görcsök-szavak
átötvöződve-szétzilálva
káprázatokba omlanak
és csend-fodrozta óceánba.
Éljék álmaim-vágyaid
titkok összes vonzásait!
Da capo Al fine
Vagyok, tehát ragyogsz, de
befelé, mint az éj.
Magányunk dupla-mély
titkokat kóborol be.
Kíván kíváncsiságom,
lángodnak lángolok.
Pár összeforrt titok
erőt vesz két magányon.
Vagyunk tehát szabadság,
mely önkörünkbe zár,
mint magvait a nyár
és színt az őszirózsák.
Reqviem
Százéves élet százéves magányként,
mit fenyvesem ezerszeresen átélt.
Lombzászlait az önzés elragadta,
gyökérseb-rommező maradt alatta.
Fényrokonnak képzelte zöld-magát el.
Gilloteine-ként végzett vele a gatter.
Kőcsont-facsonk-dombpiramisnyi nemlét,
némán beszédes maffia-jelenlét.
Ezer csutak-talapzat (égre bókol),
torzók százéves meditációkból.
2000. XII. 14.