CSELÉNYI BÉLA
 

Az ámokfutó
Pinocchio boldogsága
Dackorszak
heroinista lány
Házsongárdi apokrif
A borszéki bivalyok
Endrődi Szabó Ernő emlékére
Kínai vendéglő
Jézus meghalt Vanessa Mae-ért
A béke origópontján
panelházi szent margit ispotályára való emlékezés
egyetemen vagyok
hipotézis egy emlékképre
tüdős klára emlékezete
A kalauz
MaMű Galéria
Névtelen művész
három megőrülés
éjféli iskola
igéző szemű kislány
litánia kiküszöbölt E-hangra
Az öngyilkosok pokla
Örömlány
József utca
Üzenet József Attilának
Divatszürke
Hidegzuhany
996.VII.16.
Leponex
fecskendő a parton
egy boldogság a sok közül
Anyám
Rossz passz
Esőnap
a kapuban mindig egyedül
az elhallgatott poéta
A sámán
kelletett nekije hogy maradjon
Einstein háza porig égett
bolond-rulett
antik bútoraink közé
Berkesi
balkáni körtánc
kötél és köpet
québeci sztriptíz
(ír nyelvű hírek az interneten visszhangosított kiemelésekkel)
áfa hull sík peremen
csüggedtség a béke hajnalán
Felfejlődés
hongkong - 1997 (II. változat)
hongkongi ébredés
hongkongi cola-vörös
hófehérke érik
Higgins professzor
(A szörnyeteg és a szépség)
a fogorvos mauzóleuma
totyog apám
pesti idegösszeroppanás
három egyforma szőke nő
Krvica
Hajnali ölelkező rím
Nina
A félelem emléke
A téboly emléke
illúziók nélkül
kórházi thryller
falusi vakáció
lázas éjszaka
A boldogság kulcsa
Másajkú polgár
Migrénes nő
Bíró Tibor tanatogramja
László Gyula portréihoz
lászló gyula
Kimúlt Betty
Magyar iskola Kolozsváron
Írógépcsattogás
(Reggeli ujjgyakorlat)
A titkárnő
Egy földimnek
Tüsténkedőknek
zágoni képeslap
Rekonstrukció
Bejött Elemér
Egy idegösszeomlás vidám stációi (1.)
egy idegösszeomlás vidám stációi (2.)
egy idegösszeomlás vidám stációi (3.)
egy idegösszeomlás vidám stációi (4.)
egy idegösszeomlás vidám stációi (5.)
A szünetjel
erdélyi dialektika
nyolcas osztály
nyári rémálmok
Szénpillangó
amerikai álom
az első erdélyiek
Odüsszeusz mikor...
román határ
kolozsvár tíz év után
Tollpróba
színes napernyő
Egy lengyel film vége
Rom
a lényegi csend
monica vitti fusco-áriában
Szervusz Karla!
cigány-holocaust
parasztok
Mese a szomorú szabó emberről
Oszkár 
A rizs száma
Kiköltözhetetlenség
Világháló
Azért a kislányért lett ilyen büdös
Lomtalanítás
törökfürdő '97 nyarán
nyári depresszió
kiégettség
akik az ebédet gördítik
(Öreg színésznő. Plakát. Különben rég nem írtam)
Hány óra van?

 
    

1955. április 4-én született Kolozsváron. Nőtlen. Édesapja: Cselényi Béla, nyugalmazott egyetemi történelemtanár, édesanyja: Kiss Anikó, nyugalmazott középiskolai történelemtanárnő. Iskolai tanulmányait 1962-1974 között végezte Kolozsváron. Volt játékgyári segédmunkás, munkakönyv nélküli tejkihordó, helyettes segédkönyvtáros; jelenleg a Magyar Rádió Sajtóarchívumának sajtóinformatikus dokumentátora. 1987. december 23. óta Budapesten él.     Kötetei: Barna madár, Kriterion, Bukarest, 1979;  Fabula rasa, Dacia, Kolozsvár, 1981; Magánbélyeg, Kriterion, 1983; Üzennek a falmikulások, Holnap, Budapest, 1990; Évszakok gipszalkonyatban, Íves Könyvek, Budapest, 1995; Madárbüntető, Palatinus, Budapest, 1998. Előkészületben: Reményfaló, NYOMDACOOP, Budapest, 1998(?) vagy 1999(?)
(TÉVES ADAT az 1998-as Magyar és Nemzetközi Ki Kicsodában, hogy 1997-ben megjelent a "Vetítés málló vakolatra" című kötete, ez ugyanis a Madárbüntető kiadói munkacíme volt). Több antológia társszerzője. Erdélyben szinte mindegyik magyarul közlő lapban publikált, főleg az Echinox magyar oldalain, (ahol debütált 1973-ban); Magyarországon legtöbbet a régi Mozgó Világ közölt tőle. Pályájára - saját bevallása szerint - a vajdasági Új Symposion köré tömörült avantgard alkotói gárda helytállási példaképe állította; (Ladik Katalint tartja mesterének). 1975-1982 között a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, titkára, majd a kör utolsó vezetője. Foglalkozik fónikus és vizuális határműfajokkal is. 1988-ban negyedéves JAK-ösztöndíjat kap; 1998-ban Soros-ösztöndíjjal jutalmazzák költészetét. Ritkán publicisztikával és versfordítással is foglalkozik. (Utóbbit, mint munkát, nem szereti). Nyuszi-mesék címmel zenés hangjátékot állítottak elő szövegeiből a Magyar Rádió munkatársai a Petőfi Rádió 1995. április 16-i, húsvét vasárnapi előadására. Szenvedélye a naplóírás, amely fontosabb számára a költészeténél is; hobbija a nyelvészkedés, zászlógyűjtés stb.
http://cselenyi.atw.hu


AZ ÁMOKFUTÓ

Az ámokfutó tudta:
mindenki ámokfutóként végzi.
Egyszer csak érezte, hogy lohol,
s látta, hogy kezében füstölög a kénszagú fegyver.
"Milyen futás ez, Istenem?...!
«Ez már az ámok-»...(!)" -
hallott egy belső hangot,
s tudta:
bevégeztetett.
Ebben volt valami borzasztó,
hiszen tudta,
hogy ámoki karja nemsokára
önmaga ellen fordul,
(ámoki fegyverével együtt),
de ugyanakkor meg is könnyebbült,
hiszen betegségei nem fejlődnek már tovább,
s a fogorvoshoz sem kell elmennie többé.
"«Ez már az ámok-...» -
hallotta megint a belső hangot...
"«Bevégeztetett.»
Milyen futás is ez, Istenem?
Milyen ismerős is...
Igen. Ez már az ámok-."
És amíg futotta az utolsó ámokköröket,
vitustánczenére kalimpált a szíve,
mert két táncot tudott ő:
a tangót és a vitust.

(Budapest, 1998.VIII.26-IX.5.)


PINOCCHIO BOLDOGSÁGA

Pinocchiót szerette az Isten.
Tudta:
egyre közelebb lesz Giepettóhoz,
de sohasem éri el.
Tudta ezt Pinocchio is
és szépek voltak a sziesztái.
Nőt sosem ismert.
Amikor székelt,
akkor volt a legboldogabb.

(Budapest, 1998.I.4.)


DACKORSZAK

     - Köszönj szépen István bácsinak! - unszolta karonülő fiát Kőből Való Mária, mikor a király, - díszes seregével - elhagyta a templomot.
     - Nem! - mondta összeszorított szájjal a Kisded, s a Vazul fülébe öntött sistergő ólomra gondolt.

   (Budapest, 1998.II.8.)




 

HEROINISTA LÁNY

csontfájva eltotyog a cigarettapénzzel

meg lá tod ha ma ro san visz sza a dom

árad egy hang az űrből
mely lehetett volna mondjuk
nagy gulyás piroska*

(Budapest, 1998.IV.12.)

(* fiktív név)




 

HÁZSONGÁRDI APOKRIF

Dróton leng a kövér postás.
Nem érte meg 'hatvanhatot.
Egy szem nyugtatót se vett be,
vagy ha bevett, hát nem hatott.

(Budapest, 1998.VII.1.)




 

A BORSZÉKI BIVALYOK

a borszéki bivalyok
csak borszéki vizet isznak
gőzölög az orruk a vályúnál
és meg se kóstolnak más vizet
exportálhatatlan barmok

(Budapest, 1998.VIII.2.)




 

ENDRŐDI SZABÓ ERNŐ EMLÉKÉRE
(1948.VIII.23-1996.VI.14.)

Nem rég
volt feleségeddel találkoztam,
s megkért, hogy szóljak,
bármit megtudok felőled.
Aztán most beállít a postás
a kései, kétkilós távirattal:
meghozta a lexikont,
s olvasom,
elmentél tavaly nyáron.

Pocsék nap volt.
Ellopták pénztárcámat,
de legvadabb rémálmomban sem gondoltam volna,
hogy az aznapi mélypont
nem e sunyi gaztett volt,
hanem te,
amint ernyedten levesembe hulltál,
sápadt, zilált Ernőm,
párás nézésű, kivert kutya...

Muslica lettél az ég fehér galuskái közt;
megzavartad az angyalok karát,
puttók tomporát vizslatod;
ruhástól alvó Villon-szagod
- remélem - parfüm nekik.
Vaskos tréfákon röhögtünk.
Mondtad:
álmomban trágárkodtam,
s láttam
az almazöld-rózsaszín '85-ben,
amint megpillantod - lépcsőn felmenet -
feszülő farát leendő,
még nem is remélt hitvesednek;
(s vittél felolvasni önzetlenül
kisebbnél kisebb falvakba engem).

Gyászhíred hiányzik, mint fedél
a csőlakó szennyes kabátja fölött.

Most már megértem, mért nézted
oly' magasról le az úri fajtát...
beléd botolva(,) meg se tántorodtak, csak letörölték ernős cipőjüket.
 

Budapest, 1997.XI.17-24.




 

KÍNAI VENDÉGLŐ

A szakács sovány ember:
praktikusan vékony:
ez fürgévé teszi
és optikailag meghosszabbítja.

Szürke garbóban hozza az italt,
fehér tornacipőben.

Csak lampionok díszelegnek,
sehol egy fasárkány
mélyen aranyozva.
A fasárkányok robbannak
jugoszláv repesztől.

Egyszer nyakkendős kínai vendégei voltak,
ő meg mosolyogva,
alsóingben tárgyalt velük.

Lehet, hogy szóba került
KARVÁGÁS...

Budapest, 1998.X.5.




 

JÉZUS MEGHALT VENESSA MAE-ÉRT

Látom puha mosolyát, s egyszerre
érzem játéka és teste mélyét.
Hóvirágként jeget repeszt szerte...
Lám, Jézus meghalt Vanessa Mae-ért.

Jól tette, hogy meghalt érte,
Jól tette, hogy meghalt értem;
Pinatubo lávájában
hamvad el az édenkertem.

Budapest, (1997.VI.13-)1997.VII.5.




 

A BÉKE ORIGÓPONTJÁN

 Leendő halottak 
 kávéznak pulóverben,
 feketére pingált,
 csigásra tekert,
 kovácsoltvas lábú asztal
 gipszbe nyomott, színes üvegcserepein,
 a háborútól és a szabadságtól
 egyaránt huszonkét és fél évre,
 mondjuk 1966-
-1967 telén;
 Nyugat növekedési porcai,
 tájegységmegváltók,
 bokálybirtokosok...
 és sárga,
 tiszta még a nap,
 s az égbolt töretlen kékjén a vérnyomás
 karikái nem csúszkálnak még;
 és akad még itt-ott kisajtó,
 Le Monde-reményű napisajtó,
 s gondok is, mit a rezsim kisajtol,
 s a sárgán író pisatoll;
 és kisöregként vartyogok ott... -,
 leendő halottak kávéja kotyog.

 Budapest, 1997.V.26.




 

PANELHÁZI SZENT MARGIT
ISPOTÁLYÁRA VALÓ EMLÉKEZÉS

lakatlan monostor
nyugtatná sejtjeim
csapom és pálcikám
de ez kórházablak
s fájó szemgolyóim
mint tányéron úszó
delejtűs jégkockák
másfelé tájolnak
kietlen kórházra
látok én szüntelen

írtam ezredvégen
két év nyolc hónappal
egy héttel s hat nappal
még annak előtte
panelházi boldog
margit ispotályra
esztendős távlatnak
dombos magosából
reátekintendő

Budapest, 1997.IV.16./19:24'




 

EGYETEMEN VAGYOK

egyetemen vagyok
ha nem is diákként
ha nem is tanárként
csak gyulladt végtagként
főorvos úr kérdez
s törékeny orvosnő
elfogódottsággal
mondja fel a lábam
itt rendre beindul
az új vérkeringés
szép láb
         szól a doktor
milyen kitűnően
látszanak az erek

Budapest, 1997.IV.17.




 

HIPOTÉZIS EGY EMLÉKKÉPRE

'hatvannyolcban két húsvét között

                    s ezzel nem mond ellent
                    azon feltevésem
                    hogy akkor netán együttállásban volt
                    a kolozsváron számba jöhető
                    mindkét lehetséges feltámadás

tehát 'hatvannyolcban
két húsvét között
nem sokkal tizenharmadik születésnapom után
csak egyszer néztem ki a kórházablakon
mert egy-egy mozdulatra
vállam alá nyilallt
az ideiglenesen szervezetemben tartózkodó
tizenegy centis
rozsdamentes ortopéd szeg

ma is előttem áll
meleg volt
lehetett úgy háromnegyed kettő
s a sétatéri tó fűzfái közül
egy egyszemélyes bárka közeledett felém
a fürdő utcai part felé
egy kissé balról jött
ma úgy mondanám
nézőpontommal mintegy százhetven fokos szöget zárva be

figyeltem éterszagú börtönömből
e magányos fiatalembernek
hallatlan szabadságát
és függetlenségét

és most elgondolom
ötven éves lehet
a fűzfás tó körül
kék melegítőben
vizsláját futtatja
halántéka őszül
felül kopaszodik
garázstulajdonos
és sörszagú kissé
papucsban csattog el
a postaládáig
felesége kövér
leánya izgalmas
barátoknak vállal
videomásolást

Budapest, 1997.IV.13.




 

TÜDŐS KLÁRA EMLÉKEZETE 
          gondolatok egy dokumentumfilm közben

nyitvatermő nagyasszony
pogány hullámhosszon
mezitlábakkal kikövezett
euro-fűszoknyában
nyirkos balatoni
impregnálódásban
mint osztagnak intő kémnő
olyan lobogásban
újjászületik majd egy másik mezitlábban

Budapest, 1997.IV.21.




 

KALAUZ

     - Van még rákos? ELŐSZÖR.
Van még rákos? MÁSODSZOR.
ZÁrom az ajTÓT!

Budapest, 1997.IV.24.




 

MaMű GALÉRIA

Vagonnyi művész
- marosvásárhelyiek -
pesti pincében...

Budapest, 1997.IV.26.




 

NÉVTELEN MŰVÉSZ

     Tünde rokona. Különben gandhis, de mosolya tündés. Kissé deresedik. Vázlatai szkeccsek. Megannyi ügyes, fiatal gondolat. Most is arról a kávézóról beszél. Arról az ügyes, fiatal kávézóról. Ötletei ügyesek, fiatalok. Vázlatai szkeccsek. Visz bort is. Cimkétlenül. Cimkétlen ő is: örökké ügyes, örökké fiatal. Farkasréti fasza kiserked az ezredfordulón.

Budapest, 1997.IV.26.




 

HÁROM MEGŐRÜLÉS

három egyforma megőrülés
három különböző városban
de azonos márványpadlón
átlag tízévenként
ugyanabban az   e g y   szál EGYhegyű pillanatban
egészen megszokott
azt mondják
alkati kérdés

Budapest, 1997.IV.27.




 

ÉJFÉLI ISKOLA

az éjféli iskolát is be kell fejezni

hirtelen felsejlik
hogy a szürke vasoszlop
azelőtt rozsdavörös volt
ott állok hőmérséklettelen* fekete ég alatt
árnyéktalan tarka pizsamában
mint egy táblára ragasztott színes kivágat

le kell tenni a vizsgákat
fel kell venni a cipőket

Budapest, 1997.V.13.

(* Arkagyij Gajdar szóképe
egy lázálom leírásánál)




 

IGÉZŐ SZEMŰ KISLÁNY

minden nap belebillentyűznek
a szőke kislányba valamit
így szeme a révülettől
a fürkészésig hegyesedik
minden nap belepötyögtetnek
egy füzetoldalnyi
amúgy értelmetlen
de távlatilag pótolhatatlan szimbólumsort
és egyre érdekesebb lesz
egyre kiismerhetetlenebb

megtanul mosolyogni
megtanul cáfolni

aztán
majd a mocskot is belegépelik
a kis hibátlan készülékbe
de addig is néz
felém csavart nyakkal néz át anyja válla fölött
hosszú évek óta ő
a karon ülő kislány volt
az egyetlen szép nő aki megbámult
pontosabban szólva
szomorkás mosolyom
megfáradt tekintetem
az ő érzelmi és értelmi fejlettségének
pillanatnyi szintjén
hírértékű volt

Budapest, 1997.V.14.




 

LITÁNIA KIKÜSZÖBÖLT E-HANGRA

kolozsvár
          lírám vakolatlan hodálya
                                   visszasírlak
brassai utca 
             fantáziák tanyája voltál
tűzoltó-torony
ittasok mocskától bűzlő
tímár utca
           kisstílű aranyolvasztókkal
vasbolt
        hol forrasztópákát vásárolattál
nyomda
       ólomillatú
                  s majd aztán
                               alagsori harisnyagyár
arasznyira az óvártól
magyar csontvázon mokány hús a város
görgős ládák hajnali gurítása
unitárius bádogcsapódás
költők vakolatlan hodálya 
                          kolozsvár
                                    visszasírlak

Budapest, 1997.V.15.




 

AZ ÖNGYILKOSOK POKLA

Attila, a vonatkerekű,
a szegényfazekú,
a kosztoscsészéjű,
az alsóingű,
a tányérsapkájú,
a pomádényalású,
a gusztustalanú
a pizsamájú

ül a parnasszusi
örök fehér éjszakában
egy állomási padon...;
harmadosztályú, zöld fapadon
és rágyújtana...,

de éppen nincsen keze...

Mindig elfelejti...

Budapest, 1997.V.2.




 

ÖRÖMLÁNY

Nyújtod ömlesztve,
mit kasztom csepegtetni
átallott nékem.

Budapest, 1997.V.29.




 

JÓZSEF UTCA

Hegyes tűsarok malmozik
a terméskő-szerű ormon,
s amint bája kamatozik,
kevésbé vagyok már otthon.

Budapest, 1997.VII.1.




 

ÜZENET JÓZSEF ATTILÁNAK

felhők közt szétpattant léggömböket rúgva,
jöjjön el a Ferencvárosod!

Budapest, 1997.VII.18.




 

DIVATSZÜRKE

Divatszürke az ég. Csepereg.
Divatszürke fess holmi díszít,
rajta kis semmi reklámszöveg,
s gyümölcseidet majd elviszik.

Adhatnád körmönfontabb áron,
vagy oszthatnád eszelősen szét,
gyümölcseidet nem mustrálom,
csak téged... Ne lennél ilyen szép...!

Budapest, 1997.VII.18.




 

HIDEGZUHANY
          "(...) álombeli zuhanytól nem lehet felébredni."
                                                         Stanisław Lem
 

Megint borzasztó!
A hidegzuhany.
csak egy   m á s i k   hidegzuhanyra emlékeztethet...
Sárrá oldja rajtad
a kétségbeesés porát,
de aztán észreveszed,
mint örvénylik a sötét üröm
lefelé a szennycsatorna lyukán.
Innentől kezdve
sportos sikerélmény...

Keskeny folyosó a hideg zuhatag
a búskomor kripta és az élet között,
s hogyha jól megy sorom, mindig abbahagyom,
nehogy az istenért a végén még visszaút...

Budapest, 1997.VIII.3.




 

1996.VII.16.

     - Meg kéne nősülni -
mondja anyám a Völgy utcában.
Soha ekkora gyászt!
Mint '76-ban, csak öregebben...
Bontok neki egy Britvic almalevet.
Szénsavas.
Én iszom meg.
Cseresznyefa.
Nem tudom, mi lesz.

Budapest, 1997.VIII.8-9.




 

LEPONEX

     - A rossz után jónak kell jönnie -
ezt mondja nekem a   L e p o n e x .
Egészen hihető.
Puha, szürke, tömör fotelben ül a fejemnél;
halkan beszél -,
értelmiségi.

Budapest, 1997.VIII.13.




 

FECSKENDŐ A PARTON

kis vékony műanyagfecskendő a rakparton
árvízi hordalék
soha nem bomlik le
egykor legfennebb
nyálkásan megnyúlósodik

Budapest, 1997.VIII.20.




 

EGY BOLDOGSÁG A SOK KÖZÜL
                          (1980.VIII.19.)
 

siklik a sárga 61-es 
gazsi és annácska benne sárga fényben
robognak el dezső ikerháza előtt
gold faßl
van röhögés

Budapest, 1997.VIII.28.




 

ANYÁM

Anyám olyan, akár a nyár:
nem ribancos tavasz,
nem őszi kékharisnya.
Különben karácsony.

Budapest, 1997.VIII.29-IX.11.




 

ROSSZ PASSZ

El-elszáll a fej;
nem magasra,
nem mennyekbe,
csak egy sapkányira,
s hallod:
beszélsz;
érted is még, hogy mit,
s félsz,
hogy látod majd:
m é s z . . . ,
s, hogy merre;
Hogyan bíznád magad
e pitiánerre?...
Aludd ki magad,
csukd be szemhéjad,
ne érvelj meddő vitán!
s agyadból szökken ereidbe
az intravénás önnön   E v i p á n *,
de gátolod mindig érve kifejtését,
hogy ne lásd poklok kését,
s a lángköpenyes Mennybe,
félidő táján még
ne kopogj,
ne menj be!

Budapest, 1997.VIII.30.

* intravénás gyorsaltatószer




 
 

ESŐNAP
       (a búskomorság vége)

Nem vettem észre az őszt.
Hawaii leányii nem fájnak most.
Az ősszel hántott nyírfa, - mondják -,
kérgéér' nem sír, nem ragad.

Budapest, 1997.VIII.30-IX.10.




 

A KAPUBAN MINDIG EGYEDÜL

anyám már nem tud álomba ringatni
megfogja fejem
nyugtatgat
hipnotizál
de az álomisten kapujába érve
érintése immár
A Z B E S Z T K É Z

Budapest, 1997.IX.1-11.




 

AZ ELHALLGATOTT POÉTA
                      VERESS BÍBORKÁNAK

kolozsvár sylviaplatha férjhez ment
s azóta nem írt több verset

tudod
      mondta
             a túl nagy boldogság
nem tesz jót a költészetnek

persze én örökké mutogattam neki
milyen kisded férfi vagyok
s mekkora bosszúságot is okoznék neki

de nemzedékünk sylviaplatha
hozzám sem írt verset

Budapest, 1997.IX.1-10.




 

SÁMÁN

     - A rákosok üljenek az első sorba,
a többiek hátrább! - adta ki az ukázt,
majd rázendített:
     - Mélyen, mélyen alszom,
mélyen, mélyen alszom,
mélyen, mélyen alszom,
KHAAAAA...

     A sámán felriadt.
Ekkor döbbent rá, hogy maga is rákos.

Budapest, 1997.IX.2.




 

KELLETETT NEKIJE HOGY MARADJON

mer' van olyan hogy románmagyar NYELV
én beszélem NYÚGATI dialektus

Budapest, 1997.IX.6.




 

EINSTEIN HÁZA PORIG ÉGETT

     - Ki fedezte fel a tüzet?
     - Prométheusz.

Budapest, 1997.IX.6.




 

BOLOND-RULETT

tenyérnyi pázsit a kórházudvar
erre a zöld nullára
tettem fel mindenem

Budapest, 1997.IX.8.




 

ANTIK BÚTORAINK KÖZÉ

antik bútoraink közé idővel
eljöttek a meztelenség plazmalányai
átjöttek a falon
plazmatestükkel egy kicsit felém fordultak
s távoztak is a szemközti falon keresztül
a nagyobb forgalom irányába

nem tudom
mennyire szeret engem az isten

apám sose kínált engem pálinkával

Budapest, 1997.IX.28.




 

BERKESI

A téren elővettek egy zászlót.
Középen lyukas volt.
Berkényi elvtárs görcsösen kapaszkodott férfiasságába.
Az is lyukas volt a közepén.

Budapest, 1998.VI.13.




BALKÁNI KÖRTÁNC

trl t trl trl
trl t trl ngga
trl t trl trl
trnga trnga

Budapest, 1998.IV.26.




KÖTÉL ÉS KÖPET

pcö HAAJ pcö HAAJ kufaraIM!!!!!

Budapest, 1998.IV.10.




 

QUIÉBECI SZTRIPTÍZ

me tzëtzëtzë dö tzützü ppa

Budapest, 1998.IV.11.




 

(ÍR NYELVŰ HÍREK AZ INTERNETEN
 VISSZHANGOSÍTOTT KIEMELÉSEKKEL)

    tengere-fere junion hull.
     nekik a köd - FOGG.
     a FÁK-on túl hol nincs egyél-s-egyél nagy tajga rian. s hó hull 
kies-kietlen kilensz-kilensz; hol halkan pap fog fohászni; előtte cseremisz "godess". s akkoron vót enni, s kaja lett.
     hol micraImi hull, hol icraEli. ma h'ara, ma fát, oszt' hebrjú hebihaal.
     s csengess schengenen, "tompa tóra hull"*.
     itteni hamis iratai, azaz áj-ár-Éi. vár "mortual punish", ül galván elemen.
     íreket mondtunktunktunk.

* Átvétel: József Attila: "Medáliák" című verséből

Budapest, 1998.IV.4-6.




 

CSÜGGEDTSÉG BÉKE HAJNALÁN

megjön a katona
ruhája avar
szájbavételi szomor' a mondatokban
szájbavételi szomor' a tavaszban

Budapest, 1997.V.4.




 

FELFEJLŐDÉS

Egymásra hág a történelem:
csiga a csigát ahogy megismeri.
Eszmél ezredvégen a poros géniusz:
"Szervusztok, Trianonok!"

Budapest, 1997.V.6.




 

HONGKONG -1997 
                II. változat

a köd lassan leereszkedik a völgybe
negyvenöt fokosan földre szegzett
kalasnyikovokkal
s eljő a hihetetlen szeptember

szép lányok karjait
sodorja vadul a vihar
s a letört kecses próbababák
még álló alsó feléből
forrón és bordón felzubog a vád

sehol sincs már szabadtéri fagylalt
s az angol isten szikár zsidó fia
annyi szép lányt hogy' fogadjon be

Budapest, 1997.VII.(1-)4.




 

HONGKONGI ÉBREDÉS

elhallgatnak a zsebtelefonok

előbb senki nem hív senkit
aztán kicsit elfelejtik a betiltás előtt

fiatalok ásítanak
eladhatatlan pekingi kazetták között
három hajórakományon
ugyanaz az énekes mosolyog

egy munkanapon
egyetlen népdalra ébred a város
sok fülhallgató helyett
egyetlen hangszóróra

a nagy dalgyárban
egy népdal szálkás gerincére
gyöngyházfényű munkadalt hajlítanak

A MI ZENÉNK!
A MI ZENÉNK!

Budapest, 1997.VII.3.




 

HONGKONGI COLA-VÖRÖS

a cola-vörös tűzfalon
sok kicsi katonafejből
összeáll egyetlen
hatalmas katonafej
s alatta bőrdzsekiben
Új Anya nyílik
forró liliom

Budapest, 1997.VII.2.




 

HÓFEHÉRKE ÉRIK

két másodperc-tíz év múlva
waltdisneyhangjában már
pinagyökér vibrál

köztéri macskaköves vasárnaponként
vendégtoronyban menstruál

Budapest, 1997.VII.4.




 

HIGGINS PROFESSZOR

- Nocsak! Wisszajött wetélni?
 

Budapest, 1997.VII.28.




 

(A SZÖRNYETEG ÉS A SZÉPSÉG)

     (Nem annyira rossz film, tudod, mert Vincent az tulajdonképpen azt jelenti, hogy Szkizofrénbéluka).

Budapest, 1997.V.3.




 

A FOGORVOS MAUZÓLEUMA

a mezővécei temetőben
a mezővécei templom
egy az öthöz léptékű
kicsinyített mása tornyosul

a mezővécei fogorvos
mauzóleuma

Budapest, 1998.VI.11.




 

TOTYOG APÁM

sérvét fogva totyog apám lassan siet gyorsan totyog süketen vakon és 
egyre érzéketlenebb tuskólábain a zokni és a papucs közötti dialektikus 
átmenettel romlékony szerveit rutinnal átkarolva tipeg és nyargal mint 
egy órajáték mint egy lombalagútban kisebbedve halad egy hírértékű 
délelőtt felé

Budapest, 1997.XII.5.




 

PESTI IDEGÖSSZEROPPANÁS

a meg nem nevezett szálló üvegfala
iszonyatosan tiszta
svédhideg színeket mond
ó korhadt kapum hol vagy kolozsváron
ezerszer látott hotel
s mára
j a m a i s   v u

Budapest, 1997.VIII.12.




 

HÁROM EGYFORMA SZŐKE NŐ

a nők nem szeretnek hasonlítani egymáshoz
mégis olyan boldog ez a három fiatal nő a képernyőn
a rendezvény fehér alapú egyentrikójában
egyforma magasan
egyforma alacsonyan
látszik
egyazon cégtől vették ugyanazt a hajfestéket
de olyan boldogok e magasrendű hajfestékben

én se szeretek hasonlítani önmagamhoz
mégis be kellett vennem két gyógyszert mostanában
hogy önmagam lehessek
(enyhe
a költő korának megfelelő
elvonási tünet)
különben a megfejtés is
valamilyen közhely volt
hogy teszem azt munkában a vigasz
az egészség a legfontosabb
anyámmal egyszerre fejtjük meg
hogy anya csak egy van
hát igen
előbb jöttünk rá mint a győztesek
nekem is hiányzik
                  mondja anyám
nekem is hiányozni fogsz 
                         gondolom én
s hátam mögött a háromfiókoson
zöld bőröndben feszül a kórházi
köntös fogkefe házikabát

Budapest, 1997.IX.29.




 

KRVICA

Már nem fogok tudni háborúsdizni
barátnőmmel az ágyban.
Eltelt jónéhány év,
s ő délvidéki.

Budapest, 1997.X.3.




 

HAJNALI ÖLELKEZŐ RÍM

Évszázadunkként lennék meztelen,
s ropnék boldogan vörösréz-üstön.
Szeret-e engem vajon az Isten
vagy - festék gyanánt - csak színez velem;

Budapest, 1997.X.4.




 

NINA
     Nina s. emlékére
     (-1979.VIII.1., Kolozsvár +)

     - Bemehetek? -
Kérdeztem, mert nem tudtam már visszafordulni.
     - Csak ha nem vagy szégyellős, szívem -
mondta Nina a könyvtárszobában.
Egy szál keskeny, fekete bugyiban volt;
kemény altatót döfött a combjába,
s hozzá egy fél tucat nyugtatót
öblített le éjjelre a torkán.
Rossz passzban volt. Sötét mellbimbói
akár a városi galambok, nem rebbentek szét tekintetemtől.
     - Csak ha nem vagy szégyellős, szívem -
mondta csendesen.
     - Ne félj,
nem ártok senkinek,
csak magamnak - tette hozzá egy szál
keskeny, fekete bugyiban,
annyira élettelenül,
hogy bámészkodni is elfeledtem.

Ekkor még helyrejött.
     - Nem volt senki az uszodában -
mondta másnap mosolyogva,
- csak úszkáltam, mint egy milliárdos.

Nina időnként bezsongott,
s olyankor síri hangon,
narkós tekintettel kérte anyámat,
hadd fogadjuk őt be pár napig.

Úgy pattogzottak le róla gyér kapcsolatai,
akár a konyhatündér lábkörmeiről
a boldog napok piros pikkelyei;
erőtlen csigaként adta meg magát
a vegyszerekből jövő boldogságnak.

Éppen esküvő volt, hőség,
benzinjegy, sárga rendszám...,
amikor felment a háztetőre...
Arcát törülközőbe bugyolálta,
belőtte magát, s a tizedikről
kihempergett a valóságba.

nem tudok részleteket,
de úgy képzelem,
ekkor is ruhátlan volt:
egybetűs mondat,
egyetlen felkiáltójel.

Lakomától másnaposan értesültünk róla...
Bivalyokról   á l m o d t u n k ,
Nináról nem,

s ekkor belém sajdult,
hogy azon nők közül,
akiknek valaha is láthattam a mellét,
ő volt a legelső, aki eltávozott.
Mázsás teher nekem, mint az emlőit
zárolja előlem a papos Úristen;
takarja holtomig
tébolya tabuit.

*

Az arca ép maradt.
Tán a törülköző...
Vékony, sötétsárga templomi gyertyámat
közös ismerősünk lángjánál gyújtom meg,
aki elmeorvos olcsó, sötét ingben;
először láthatom őt, mint magánembert;
különös számomra még egy csonka percig,
hogy ő most nem orvos,
s nem vagyok páciens...

Aztán hazafelé,
(a Farkas utcán át)
mellénk szegődik egy szakmabelije.
A pokolról beszél...
(hogy' jutott eszébe;...?),
s hogy az voltaképpen
szeretethiány,
nem egyéb...

Budapest, 1997.VIII.2-3.
 
 

A FÉLELEM EMLÉKE

Most felidézem.
Már összefüggéstelen, 
zagyva mondatok...

Budapest, 1997.IV.30.
 
 

A TÉBOLY EMLÉKE

Mintha börtönben...
a szerelmi tényállást
majdnem rám sózva...

Budapest, 1997.V.1.
 
 

ILLÚZIÓK NÉLKÜL

az apáca

az apáca a banánt

az apáca a banánt mindig

az apáca a banánt mindig
késsel

az apáca a banánt mindig
késsel-villával
takarosan szokta végül
elfogadni
és elfogyasztani

Budapest, 1997.V.3.
 
 

KÓRHÁZI THRYLLER

kórházi május éjszakán
államon szétáll a rézszakáll
vihar dúl ablakkeretet döngetve
mennyekben újonc lélek jönne be

Budapest, 1997.V.5.
 
 

FALUSI VAKÁCIÓ

egymásba karoló leányok
lehetetlen fehér szvetterben
egymásba karoló leányok
lehetetlen rózsaszín szvetterben
egymásba karoló leányok
lehetetlen cserépzöld szvetterben
egymásba karoló leányok
lehetetlen lapos rézgombokkal
egymásba karoló leányok
lehetetlen gyöngyházgombokkal
egymásba karoló leányok
felszeletelt vadászkésnyelű agancsgombokkal
fehér
fehér
fehér
harisnyában
aranyreményűen
porcelánreményűen
perzsaszőnyegreményűen
tartanak céljuk felé
andalogva
érintőlegesen
bab nélkül is babos
kiismerhetőségben

s egyre többször jut eszembe
egy fekete harisnyás nyúlánk csitri
piros pongyolában
aki incselkedve tegezi apámat
s nyakába vesz ha jó fiú vagyok

Budapest, 1997.V.7.
 
 

LÁZAS ÉJSZAKA

sem 'hetvenes
sem 'nyolcvanas évek
a kettő között
ablakodból
primitív borbélyreklám
neonja ég örökre belém
metrószél-sodorta
ropogós utazási csekkek
s fogaskerekek kattognak fejemben

lázas éjszaka

nem miattad az
csak arcüreggyulladás

Budapest, 1997.V.17.
 
 

A BOLDOGSÁG KULCSA

A boldogság kulcsa henger alakú.
Hengerpalástját, ha kiterítjük és felnagyítjuk,
a kép bal alsó sarkában
ott várakozunk hideg, tiszta nyári ingben;
a kép többi része
kivágat-halmaz   a r r ó l   a nyárról.

Hengerré sodorjuk,
lekicsinyítjük
kulcsvékonyságúra.

Budapest, 1997.V.18.
 
 

MÁSAJKÚ POLGÁR

Micsoda nyelv ez!
leírom, hogy "kijöjjön",
s hét pont   e g y   sorban...!

Budapest, 1997.V.20.
 
 

MIGRÉNES NŐ

Még düh, még migrén
mindössze az enyészet
névjegykártyája.

Budapest, 1997.V.21.
 
 

BÍRÓ TIBOR TANATOGRAMJA

A párhuzamos
két görbe összezárul.
A rák ollója...

Budapest, 1997.V.24.
 
 

LÁSZLÓ GYULA PORTRÉIHOZ

Magyarok barna pizsamában,
kávé- és alkoholszagban,
fülledtmagyarban -,

mert, hol szellentésszag van,
ott szellentésszag van,
nemcsak a lehalkított
szabad adóban,
hanem a szóban,
s a gulyáslevesre odasózott borsban, 
ott is, amott is
szellentésszag van.

Otthon vagyok már
e szellentésszagban,
árnyékhazában,
szélfuvallatban,
mert ott nemzettek engem
barna pizsamában,
pézsmaillat helyett
ürülékszagban,
galacsinbogárként
trágyaágyba  tojtan,
trágyaszaghoz illő
barna pizsamában,
zöldben-barnában,
terepmagyarban,
fekáliaszagú
tömény helytállásban.

Budapest, 1996.IX,29.
 

LÁSZLÓ GYULA
             1910.III.14-1998.VI.17.

kőhalmon születtem
                   elpityeredik
nyolc-tíz éves lehettem amikor bejöttek a románok 
                                                  elpityeredik
odalett a nagyhaza területének kétharmada 
                                          elpityeredik
és lakosainak egyharmada
                         elpityeredik
drága szabédi kollégám ott feküdt volt
                                       elpityeredik
a vonatkerék után is vigyázzállásban
feküdt a dezméri rendezőpályaudvaron 
                                     elpityeredik
mint egy katona
                elpityeredik
ő mutatott be nemrég bonfininek
                                 elpityeredik
és akkor eszembe jutott
hogy gyerekek
de hiszen én már több mint két hete
hogy nem láttalak titeket 
                          elpityeredik

Budapest, 1998.VII.1.(?)
 
 

KIMÚLT BETTY

E g y   kutyát visz le
a szomszéd.
            - Kimúlt Betty -
mondja
        - Minden jót!

Budapest, 1996.II.20.
 
 

MAGYAR ISKOLA KOLOZSVÁRON

Egy orgona volt
a tornaterem mellett.
Szét kellett verni.

Budapest, 1996.II.20.
 
 

ÍRÓGÉPCSATTOGÁS
                kánonban olvasandó

TARTHATATLAN.
KIIKTATHATATLAN.
TELHETETLEN.
MARADHATATLAN.

Budapest, 1996.II.23.
 
 

(REGGELI UJJGYAKORLAT)

DONEC ERIS FELIX MVLTOS NVMERABIS AMICOS,
TEMPORA SI FVERINT NVBILA, SOLVS ERIS.
                                       OVIDIVS

                  *

Cimboraszótól hangos a házad fényes időkben;
zordon idők viharát majd egymagad állod.

Budapest, 1996.II.25.
 
 

TITKÁRNŐ

Szép ateistán indul a pályád pompaközelben;
szangvinikus gazdád zsigerét és jó sikerét is
karperecedben bizton birtokolod,

s jő az idő, mikoron már köll bejelentened:
rifke ruhájú, bomba utódod íme bejött.
Ekkoron aztán nézel őszen, istenesen.

Budapest, 1996.II.26.
 
 

EGY FÖLDIMNEK

Látod, a dervis gondja apad, mert benne találni urát.
Mért keseregsz hát? Látom, benned a táj.

Budapest, 1996.II.26.
 
 

TÜSTÉNKEDŐKNEK

Megsüvegelte bakóit e nép: hát hoppsza az urnát...!
Ó, de nehéz ez a voks! Hamvaidat emeléd!

Budapest, 1996.II.26.
 
 
 

ZÁGONI KÉPESLAP

MIKES,
KELEMES
ÜNEPEKET!

Budapest, 1996.II.27.
 
 
 

REKONSTRUKCIÓ

Stuárt Mária, amikor átlépte a küszöböt,
kissé alacsonyabb volt mindenkinél.
Amikor letérdelt,
feszült volt, s homlokát összehúzta,
mintha a bentlévők döbbent morajából
halkszavú Megváltója hangját próbálná kiszűrni.
Úgyszólván csak ennyiben különbözött azoktól,
akik ma még elhagyják a termet.
Amikor imáját elmondta,
akkor is tisztán, sebestyénmártán artikulált,
majd a meghitt, posztószagú csendben,
- engedve a föléje hajoló
bárdos előljáróság szelíd szavának -
fejét egy arasszal közelebb emelte
Szent Patrik otthonához.

Budapest, 1996.II.27.
 
 

BEJÖTT ELEMÉR

Egy időben bejött Elemér.
Volt úgy, hogy beszélgettünk,
s volt úgy, hogy csak bejött
és ült némán, hosszú perceken át
az irdatlan ágy
vagy a lópokróccal tömött heverő szélén,
aztán elköszönt és elment.

     - Azt hiszem, Elemérke még mindig nagyon búsul Enikő miatt
- mondta apám anyámnak, miután Elemér eltávozott.
     - Nem. Nem búsul... - szóltam közbe.
     - Jaj, dehogy nem...!
     - Nem búsul, te impotens hülye!!! - ordítottam.

                                         Budapest, 1996.III.6.
 
 

EGY IDEGÖSSZEOMLÁS VIDÁM STÁCIÓI (1.)

Rakétázgatunk
sztaniolba bugyolált fésűdarabkákkal,
gyertyára tekert drótállvány segítségével.

Nem várt áramszünet jön.

A sötétség percei alatt boldog vagyok.
A totális feketeség
gyermekkoromat idézi.
Utoljára tavaly volt ilyen áramszünet,
s tavaly még gyermek voltam.

Budapest, 1997.X.26.
 
 

EGY IDEGÖSSZEOMLÁS VIDÁM STÁCIÓI (2.)

csak japán nővel ne
tudod 
      hirosima
az állatorvos mosolygott

Budapest, 1997.X.27.
 
 

EGY IDEGÖSSZEOMLÁS VIDÁM STÁCIÓI (3.)

az olasz ahogy a tolókocsit
éjszaka megemelte
majd seggre esett

attól az olasztól nem émelygek
attól az olasztól nem akarok kiugrani
szóval róla nem jut eszembe

az olasz után megint
kívánom a görögdinnyét

Budapest, 1997.XI.9.
 
 

EGY IDEGÖSSZEOMLÁS VIDÁM STÁCIÓI (4.)

Halló, leányotthon;
Mellétárcsáztam.
Barátnőmet hívtam fel.
Kölcsönös kegyelemdöfés.

Budapest, 1997.XI.10.
 
 

EGY IDEGÖSSZEOMLÁS VIDÁM STÁCIÓI (5.)

yehuda robert samuil menyasszonya férjhez ment
így találkoztunk a zöldfedelűben
a klinika utca tetején

az önök fia nem hülye
mondja apámnak
az önök fia nem hülye
csak északi típus

Budapest, 1997.XII.5.
 
 

SZÜNETJEL

Amikor először hallottam ezt a sükethangú szünetjelet,
éppen a vásárcsarnokban voltam.
A fejem 8-as volt:
megnyílt kutacsomon
kisded asztrálfejemben a fölöttes énem
éppen   e m l é k e z e t t   a   j e l e n r e :
"Béla,
vége az időnek,
lejárt az időd!" - mondta
és "ding-dang" - szólt a szignó
a piacfelügyelő minikészülékéből...;
olyan kristálytisztán emlékeztem rá,
mintha csak tavaly történt volna,
közben meg   a k k o r   történt éppen, majdnem hanyatt estem;
eddig Béla voltam,
most meg Béla leszek mindjárt,
másfél óra múlva,
nulla egész huszonöt század milligramm akármitől,
s a fejfájásra szedett ládák lécei
ideghártyámon krumplihéjként csúsznak.
Emlékszem, hogy emlékeztem,
miszerint fogkrémet veszek éppen...
Isten így halaszt meg!
Egyszerre kifogy a   j e l e n
és minden   m ú l t   lesz.
Lepereg fordítva az életem:
temetések, operációk...
J ö v ő   nincsen,
csak   m ú l t   van örökké.
A fehér rácsos ablakon
együgyű labdázók.

Budapest, 1997.X.6.
 

GÁBORPÁLFILM

akurvaélet kiszesvaginájába bele
a cementporos várakozás szerelvényei
úgy csúszkálnak ideghártyámon
mint az unalomból felhajtott
késődélutáni
cukortalan feketekávé
érdes üledéke ahogyan végigszánkázik cserzett garatodon
olyan a film mint a kávézás
vagy akár az élet
akármikor abbahagyható
tőled függ
meddig kávézol
meddig tűröd képernyődön
hogy gáborpalira vegyenek
tőled függ meddig élsz
mikor választod a gőzmozdony piros küllőit
a sartre-talanított élet
egyetlen esélyeként felkínált
kiszes esztercomb helyett
kell a fenének lakás
kell a fenének állás
kell a fenének esztercomb
patríciarúzs
bözsikávé
küllő kell
sár kell
csonk kell
a kurvaélet
akármikor kikapcsolható
kiszesvaginájába bele

Budapest, 1997.X.18.
 
 

ERDÉLYI DIALEKTIKA

sütőélesztő
szentandráskereszt

Budapest, 1997.X.18.
 
 

NYOLCAS OSZTÁLY

kérdezgetjük kedd van-e
és ennél csak rosszabb pavilonok vannak

Budapest, 1997.X.21-24.
 
 

NYÁRI RÉMÁLMOK

mint az észak-írek szent andrás-keresztje
két piros szalaggal beikszelt az ABLAK

barátnőm emléke mint egy leporelló
három csuklós síkban ül az utca felé

zuhanni csak akkor kezd szabadeséssel
ha feje és lába   e g y   síkba nyílik

Budapest, 1997.X.21.
 
 

SZÉNPILLANGÓ

     1981. július 3-án Marosvásárhelyről Sepsiszentgyörgyre robogtam. 
Onnan autóbusszal kellett továbbutaznom a Kovászna megyei Rétyre, a Feketeügy partjára, Salamon Anikó temetésére.
Szörnyű függőónként feszült fölöttem a gyász és néha gyulladt lelkemhez ért. Olvadó aszfalttengernek éreztem Vásárhelyt.
Ujjaim közé csalánkiütést mart a hívatlan veríték: kezeimet hol tördeltem, hol vakartam. Utastársaim is némák voltak, így azt hittem, ők is Anikó temetésére mennek, de senki sem ismerte a tizenhárom éve nagyvárosi asszonyt. Ott szárnyalt fölöttem (,) ijesztő magasságban; 
szállt minden földi dolog fölött; süvített, átszakítva Tamási Áron fékező fóliáját, mely szerint még történhet valami...
Egy köztes megállóhelyen tört meg a csend. Az alagútbejárat bekormozott töltésén egy téglaszínű pillangó vesztegelt. Cinóber élőlény fekete mezőn.
- Nézd csak! Nézd csak! - szóltak oda egymásnak a vidékiek. 
Gyönyörködtek a pillangóban, amely elfelejtett védekezni.
Addig hiszek az emberiségben, amíg észreveszi a szénpillangót.

    Budapest, 1997.VIII.20.
 

AMERIKAI ÁLOM

az amerikai álom szegélye fehér
fekete mackó hibernál rá
vékony piros furnérlemezt

Budapest, 1997.X.25.
 
 

AZ ELSŐ ERDÉLYIEK

a határ után közvetlenül
betértünk paliékhoz

                         hogy még vagy?
                         mit még csinálsz?*

majd visszafelé jövet
ők lesznek nyugat előszobája
 

Budapest, 1997.XI.9.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
* A román "Ce mai faci?" <Hogy vagy?>
  két rossz, nyelveszegett tükörfordítása

 


ODÜSSZEUSZ MIKOR ...

... tíz év után először
megpillantotta Itaka lobogóit,
két foncsika lótuszszirmot kellett bevennie.

Budapest, 1997.XI.9.
 
 

ROMÁN HATÁR
 

bordó abroncsú magyar fülke

onnan még felhívható
vakapám
vakanyám

Budapest, 1997.XI.9.
 
 

KOLOZSVÁR TÍZ ÉV UTÁN

egy férfi meg egy nő az ágyban
azt mondják még nem szerelem

ha a besúgónak nincs már súgólyuka
az még nem nyugat

a hő nélküli őszben
tovább repednek az ernyedt bőrkabátok

Budapest, 1997.XI.10.
 
 

TOLLPRÓBA

Pilinszky kék tintával
korcsolyázik vajszínű
lapon. Ez tulajdonképpen
fekete-fehér, de mint
ahogy én nem vagyok
Pilinszky János, úgy
a kék tinta szemében
fekete, s a vajszínű
papír szemében fehér.
Ekkor éppen   é l   Pilinszky,
tehát csak   k i c s i t   híres,
így keresetlenül korcso-
lyázhat a makulátlan
papír rostos szűzhaván.

Budapest, 1997.XII.20.
 


SZÍNES NAPERNYŐ

tilos és fülledt betlehem
fenyőeszencia-szagú betlehem
szemforgató betlehem
becsületes betlehem
derék magyar betlehem
meghurcolt betlehem
apácapárti betlehem
trianoni betlehem
kisz-gyűlésen kettétört betlehem
hazafias egységfront-betlehem
a párttagokért is kereszthalált halt betlehem
a seggberúgottakért is kereszthalált halt betlehem
tilos és fülledt betlehem

nem tudok sírni előtted
nem tudok kacagni előtted
be tudok venni 1 quarelint előtted
be tudok venni 1 seduxent előtted
nem tudok utálkozni előtted
nem tudok gyönyörködni előtted

betlehenem én nem téged akartalak
betlehenem én nem jászolt akartam
betlehenem én nem mirhaszagú királyokat akartam
betlehenem én nem sajtszagú pásztorokat akartam
betlehenem én nem közelkeleti kismamát akartam
betlehenem én nem karácsonyi ácsmestert akartam
én nem akartam
betlehenem
hogy két elhalt LATORt LETÖRjenek a szegről

én csak egy felhúzható
pléhbohócot szerettem volna karácsonyra
sebesen pörgő színes napernyővel

Budapest, 1998.I.1.
 

EGY LENGYEL FILM VÉGE

A lengyel filmnek vége,
s a szombatnak is.
Rövidnadrágom alatt
fahangon vigyázzba billen
a csúnya, barna ülőke.
Kitámolygás tömegben
a szlávos háttérzene,
s a duplavék, cé-zé-k emlékével.
Fekete-fehér katonák
nagyon távoli világa
csukódik lágy fedőlapok közé,
de az a nyári szombat este
távolabb van már,
mint tőle a háború...

Budapest, 1998.I.3.
 
 

ROM
 

Felidézek gyermekkoromból egy csokoládét.
A neve:   R o m .   Jelentése: rum.
... ahogy van "Romania", van "Rumania" is...
Hosszúsága mintegy másfél gyufahossz.
Magassága mintegy fele a gyufásdobozénak.
Szélessége úgy kétujjnyi lehetett.
A hármas tagolású,
nyugati nyelv szerint már
kissé bárdolatlan ízű
keserűcsokoládét
sztaniolos papírban,
akörül meg
rőtbarna,
bronzszínű,
sötétkék sávokra osztott
papírban forgalmazták,
minden sávon a márkanév
egy-egy kontűrös betűjével.
A rőtbarna-bronzszín-sötétkék
félreérthetetlen utalás volt a nemzeti színekre,
de nem volt piros, mint a zászló,
hanem rőtbarna volt, mint a tűzálló tégla;
nem volt sárga, mint a zászló,
hanem bronzszínű volt, mint a csésze füle;
a sötétkék árnyalat meg
a trikolór kékjénél is zordabb,
komorabb volt.
Nem volt márkás nyugati termék;
további fenntartására sem igény,
sem pénz nem volt,
csak én,
bozgor,
gondolok rá,
akár egy Lenin-szobrot gyűjtő nemesember.

Budapest, 198.I.2.
 

A LÉNYEGI CSEND
                (vers mondanivaló nélkül)

mikor megérti
a medve e haikut
azaz örökké

Budapest, 1998.I.20.
 

MONICA VITTI FUSCO-ÁRIÁBAN*

háromszor láttam a vörös sivatagot
s a tragédia egyre kisebbedik
lassan lassan
ahogy az őrület alvadéka felszívódik
míg a téboly fala elveszti rugalmasságát
tízévenként egy-egy vörös sivatagot veszek be
mint jódtablettát a sivár csapú tájon
giulia lelkén a nemespenész
egyre arankább
egyre megfoghatóbb
de csúcspontja
cserepes ajkú sikolya
egyre késik
mert dalba kezd a szirén
s a hallószerv ókori gyönyörétől
mindig kialszik az alhasi öröm
giulia kisétál a vászonból
mint az évtized határőre
mindig jobbra
és sohase felénk

Budapest, 1998.II.4.
 

* Az előzetes feliratok tanúsága szerint:

      MUSICA ELECTRONICA
                    PAR
          GIOVANNI FUSCO

 

SZERVUSZ KARLA!
                            Karla Faye Tucker 
1960.X.28-1998.II.3./4.

     Servusz Karla! Az Isten veled van a gyémántüveg túlsó oldalán. Szervusz, gyilkos! Szervusz, apáca! Szervusz, ex-gyermekprostituált. Ott mosolyogsz szikáran az utolsó keresztény riporternő előtt; vár rád a karod öles lécével kibővített(,) kárpitozott vasalódeszka, kényelmes, vízszintes női kereszt(,) több mint egy tucat biztonsági övvel; lefüggönyözött, tiszta szállodaszoba. Guggoltál letolt gatyájú, izzadt potentátok felé hajolva, s most, utolsó aktusodnál, csak a karod lesz meztelen.
     Hová fásult, Istenem a világ!
     A kormányzó piros átlóval húzza át zilált kézírásodat(,) az i-k 
fölötti pikáns köröcskékkel, s most tollkabátban szónokol valahol a haza vigyorgó Miska-kancsóinak.

                    Hol vannak Milos Forman
                    unalom-szülte megváltói?
                    Ki énekel ma életedért
                    angolvörös szongot sárga pillangókkal?

     Ott sajogsz örökké lelkem ismeretén, de a kormányzónak nem jutsz eszébe az aggkori dülmirigy fájó perceiben sem. Rád hajpántos, magas Krisztus vár, s a kormányzóra mirigydaganat, férfirákfene egy hosszú, dolgos élet után.

                                                  Budapest, 1998.II.5.
 
 

CIGÁNY HOLOCAUST
                 1943.VIII.2-3.

előbb még jól lehordták panyókában

Budapest, 1998.VIII.4.
 


PARASZTOK

van búza
van hajléktalan
mi kell még
vinilintiborc

Budapest, 1998.VII.19.
 


MESE A SZOMORÚ SZABÓ EMBERRŐL

     Volt egyszer egy szabó ember. 
Ez a szabó ember mindig szomorú volt, 
mert mindig cigány volt.
Isten szerette a szomorú szabót
és megengedte neki,
hogy amíg egyedül dolgozik a műhelyben,
addig magyar lehessen.
     De hát, ugye,
jöttek a megrendelők...
egy... kettő... három...,
s mire megtelt a kis szabóműhely
emberünk érezte,
hogy ereit elönti a cigányság,
s a nap végén,
ha lehet,
még cigányabbul feküdt le, mint ahogy felkelt.
     Egyszer beállított hozzá egy fekete sapkás ember.
Késő ősz volt,
de ez az ember,
akit a szabó látásból már ismert,
forró augusztusi nyárban is
örökké fekete sapkában járt.
Bejött, köszönt és kockás kabátot rendelt.
A szabó felvette a méreteket
és megkérdezte a sapkás embertől:
     - Uram,
ne haragudjon,
láttam én magát kánikulában is,
akkor is a fején volt ugyanez a sapka...
     - Igen... - mondta a sapkás ember,
mint aki nem érti,
mi ebben a pláne.
     - Hát... szóval... nem értem,
hogy' lehet egész nyáron sapkában járni... 
     - Nagy titka van annak - mosolygott a sapkás ember.
     - Mégis, mi...?
     - Én azért járok mindig sapkában - mondta -
mert mindig zsidó vagyok.
     A szabó embernek, aki mindig szomorú volt,
mert mindig cigány volt,
ekkor megeredtek a könnyei
és megvigasztalódott az idők végeztéig.

Budapest, 1998.VIII.30.
 
 

OSZKÁR

Oszkár, a vak zongorista
meghalt.
Előtte feketeség volt az élet,
utána feketeség volt a halál.
Én nem is tudom,
hogy' vette észre...

Budapest, 1998.XI.1.
 

A RIZS SZÁMA

     Egy óbudai kisvendéglőbe betért egy ember. Minthogy törzsvendég volt, észrevette, hogy a pincér törve is alig beszéli a magyart, ezért nem is rendelt magyarul, csak kimásolt egy számot az étlapból. Ilyenformán, ha mondjuk azt írta: «17», a pincér tudta, hogy vegyeszöldségsalátáról van szó; ha azt írta: «22», már kapta is a kukoricalevest, de ha történetesen kacsasültet kívánt, aligha volt egyéb dolga, mint papírra vetni, hogy «92». Tetszett ez a pincérnek, s úgy tűnt, emberünk is élvezi a dolgot.
     Történt pedig egyik nap, hogy a törzsvendég egy kis rizset kívánt volna a curris csirkéhez, így papírra vetette, hogy «33», majd, - minthogy az étlapon külön nem jelölték - olvasható, nagy betűkkel mellé írta: «RIZS».
     - Nem tudom a rizs számát... - magyarázkodott a pincérnek, akinek fehér fogú mosolya diszkrét, torokhangú kacajba fordult:
     - Ön nem tudja, mi a rizs   s z á m a ;    én nem tudom, mi a rizs  s z á m a ;   én tudom, mi a   r i z s .

                                                  Budapest, 1998.XI.1.
 

KIKÖLTÖZHETETLENSÉG

Testem, akár egy korhadt magasles,
nyikorog mások viharában.
Kár, hogy máshonnan
nem filmezhetek.

Budapest, 1998.XI.2.
 
 

VILÁGHÁLÓ

Ha befúrom fejem, mint a pondró,
hátam mögött sík lesz a világ.
Álmodom-e otthon?
vagy éjjel, a munkahelyen...?
Mintha balkonon lennék vagy heverőn...
Ilyenkor Alfában
minden csak Alfára emlékeztet,
s kemény deszka csupán
hátam mögött a Föld.

Budapest, 1998.XI.3.
 
 

AZÉRT A KISLÁNYÉRT LETT ILYEN BÜDÖS

     Rám szakadt a kánikula a Duna-parton. Júniusban fél évszázada nem volt ilyen forróság, de   e b b e n   az órában   s o h a   nem égetett így a nap sehol.
     Szembe jön velem egy nyurga, ösztövér, torzonborz, kopaszodó ember, Incze Pali, (Nem így hívják!). Szifilitikusan aprózó és térdemelő léptei különös ingást adnak vánszorgásának; ha dolgozóméh lenne, tudnám: megszúrt egy emlőst, s most zizegve landol végső szerpentinjén, mint aki megtette már, ami megtehető. Imbolyog kiégett tekintettel, büdösen a katlan-szerű esteledésben. Hetek óta tépdes a búskomorság, de van ebben a városban még valaki, nevezett Incze Pál, aki nálam is boldogtalanabb.
     Valamikor halálosan szeretett valakit, aki másé lett... Ebbe ment 
tönkre.
     "Azért a kislányért lett ilyen büdös" - gondolom végtelen együttérzéssel, valahányszor elinog mellettem, s ez annyira megvisel, hogy aznap rendszerint semmihez sincs kedvem.
     Istenem, Margit hídjának istene, mért nem perzselsz el minket egyetlen villámcsapással, miért pirítasz minket lassú nyárson?! s, - ha szabad kérdeznem -, miért Incze Palival párhuzamosan? Terelj minket e g y   időben Boldog Margit hídjára, s perzselj fel minket lánggal, tűznyelvvel, gömbvillámmal... minket, a főváros legboldogtalanabbjait... vagy ha már mindkettőnket el nem veszejthetsz,  bár őt vedd magadhoz, hisz' lásd: nálamnál is savanyúbb, nálamnál is büdösb.

Budapest, 1998.VII.15.
 
 

LOMTALANÍTÁS

Világbajnokság van.
Mirindát iszom.
A boltokban felgyűlt
az 1/43-as méretű
bordó Porsche 911-es.
Ömlesztve hevernek az élelmiszer-részleg
tágas kosaraiban,
eladhatatlanul sokan,
akár a költők.
Hármat adnak hatszáz forintért.
Egyiket kipingálom:
az leszek én;
a másik kettőt hiába kínálgatom,
a kéregető kisdednek de kell,
hiszen nem azért koldul,
mert makettre se telik neki...

Hat után tompul a csend.
Dunai szieszta.
Opálosul az ég,
s a melegben
cigány darazsak köröznek
kidobott székek körül.

Nyitott ablakomból
kicsipog a vekker.
Elhallgat.
Most már nyár van.

Budapest, 1998.VI.21.
 
 

TÖRÖKFÜRDŐ '97 NYARÁN

lázra láz
hangra hang
a kupola tenyérnyi
színes ablakaiból
naívhalmazelméleti*
piros-kék vonalak metszik át
a dantei poklok legkisebbikét

hangok vörösrézben
apró csúsztatásokkal
mint mikor ugyanazt a szöveget
húzod le kétszer ugyanarra a lapra
s úgy érzed
megőrült a szemed

a törökfürdő bágyadt férfihangjai
a lázálom érzetét keltik
ha hőemelkedésedet
éppen ott kezeled

Budapest, 1998.VI.12.
 

* Én még Frédérique PAPY svájci matematikus
munkái alapján tanultam elemi halmazelméletet
Kolozsváron az 1967/68-as tanévben. Csak később
tudtam meg, hogy nagyszerű folyamatábrái,
új szimbólumai (&c.) túlhaladottak.

 
 

NYÁRI DEPRESSZIÓ

a toronyházból kidől
egy tükör-dobókocka
jön egy választékos
zöldhajú fiatalember
csuromvéresek a moziszékek buzi a király
füstölög az aszfalt s japán kecses kislány
zsebtelefonja csörren ugyanakkor
fekete léghajó lebeg s vasálarcban
orff-zenére lejt néhány térítő
s a mozgólépcső alján
egy habzó szájú indián
csuklójára
homlokára
sípcsontjára
lép egy-egy ember
míg hörög mint a sátán és
éppen bombariadó van

nem találok semmit
ami otthonom lehetne
s az orvosom

a gumikalapácsos

elment
nyaral
nyaralni van

Budapest, 1998.VI.9.
 
 

KIÉGETTSÉG

egyszer megszondázták a nagybátyámat
azt mondta utána
nagyon üresnek érezte magát
így nem tudok most kimerülten
élvezhető szöveget írni
csak tandorizgathatnék tindi-tanda
mint nekisuvadt avítt irodagép
a líra csomóit a hivatali munka
egyenként kioldja névértékűsíti
prózába ránt a számítógép
az orrvérzésig nézett világháló
s a tündér combja másnak löki majd ki
a furcsa új világba való tölteléket

Budapest, 1998.V.13.
 
 

AKIK AZ EBÉDET GÖRDÍTIK

akik az ebédet gördítik
most egy hatalmas cipőt
tolnak a targoncán

középen összecipzárolt
friss bőrszagú bőr vár
konyhányi kis felvonószobára

az irdatlan nagy cipő orrán
elől átnyomul
két
egymással tompaszöget bezáró
hegyes orrú női cipő

Budapest, 1998.IV.12.
 

(ÖREG SZÍNÉSZNŐ, PLAKÁT. 
KÜLÖNBEN RÉG NEM ÍRTAM)

A líra rég nem látogat,
csak egy óriáshirdetés színes fényképe
juttatja eszembe A és B között,
hogy majdnem két hónapja hallgatok.

Az óriásfényképen szánkón csúszik
egy piros kabátos, fehér nadrágos nő
és egy zöld kabátos, fekete nadrágos férfi.

Tökéletes optikai összhang
fehér alapon.

A fiatal nő
egy öreg színésznőhöz hasonlít,
aki gyermekkoromban volt
önfeledten kacag(ni is tud)ó*
fiatal színésznő.

A világ megváltozott
és nagyon szűk,
nagyon villanásnyi blendenyílás
láttatja már csak az óvilágot.

Munka és otthon,
otthon és munka között
csak ez az óriásplakát juttatja eszembe
a másfegyelmű, szelíd biztonságot.

Budapest, 1998.IV.4.

* Olvasd: "önfeledten kacagó...,
pontosabban:
önfeledten kacagni is tudó".

 
 

HÁNY ÓRA VAN?

     Azt mondom, fiam, sose fogadj el kitüntetést attól, akinek a szíve távoli bankokban kamatozik, s hízik akkorára, hogy befogadja a bajuszos Mona Lisát is. Te   e m b e r   vagy, nem bajuszos Mona Lisa! Sose kérj semmit azoktól, akik befogadnak, s   t ő l e d,   aki kirekesztetted az ügyeskedést,   t ő l e d   fogják megkérdezni: «HÁNY ÓRA VAN?»!

                                                Budapest, 1997.VII.29.
 


ÁFA HULL SÍK PEREMEN
                       (gael nyelvű népdal)

 
  

sirül a por 
sirül a por
sirül a por 
akad a tenyeren

kiül a por
kiül a por
vakaró  kenyerem
hadarón lenyelem
 

tolul az áfa
tolul az áfa 
tolul az áfa
átüt a peremen

tolul az áfa
kandalló peremen
nem vagyun kelegen
kandallómelegen

sirül a moly
sirül a moly
sirül a moly
tolul a peremen

sirül a moly
sirül a moly
pelerinperemen
szorulun kelegen


Budapest, 1996.VIII.8.
 
  

Kezdőlap