KISS ANDRÁS

Vonuló madarak furcsa éjszakája
Tessék csak
Csak így csak úgy I.
Zöldeket beszélek
Olyan egyen
Egyveleg virágnevekkel
Csak így csak úgy II.




Kiss András

Kiss András (sz. 1950, Végvár) középiskoláit Temesváron végezte, majd a kolozsvári Babe?-Bolyai egyetem biológia szakának végzettje lesz. Múzeumi munkakörökbe kerül, fő kutatási területe a fehér gólyák életének tanulmányozása. Versekkel 1968-tól jelentkezik, különböző antológiákban, folyóiratokban szerepel. Önálló kötetei: Nagy-Narancs-Hold (Facla, Temesvár, 1980), Tücsköknek szól (Facla, Temesvár, 1985). Kritikusa így jellemzi az Igaz szóban: "megkésett, visszafogott hangú beat-költő ő, leplezetlenül nyers, hétköznapi, akiből kihalt viszont a 60-as évek teli torkú pátosza."

 

Vonuló madarak furcsa éjszakája

ülünk a küszöbön
az éjszaka legfrissebb
járatára várva

felettünk
keresztre feszített madarak
víjjogása

csillagporral keveredik
kedvünk bronz
homokja

vacogó táncot
járnak fogaink

fordul a föld
bennünk
nyikorogva




Tessék csak

tessék
a nyitott gondolat
mint kaszálás után ha a füvek
tövéig lát az ember
a szomszéd srác
tótágast áll a szemetesvödrön
lám nem töri ki a nyakát
ő kérem
nem töri ki a nyakát Jozef
pánsípon furulyált
s a vadgalamb éppen a tv-re
piszkolt
csöppnyi humorérzéke sincs
nahát éppen a tv-re
piszkolt nagymama
krákogott
tán el is ájul
ha el nem kapom




Csak így csak úgy I.

hangya alakban
lépkedek csendben
a porzó porhó
tetején

talpam alattam
fénylik a nyelvem
égbekiáltó
esemény




Zöldeket beszélek

Négy szép fenyő tartja az eget
és én egyedül vagyok a szobába
bába bába holt gyermek sírása
kéri az esőt
a begyem -

Még egy bölényt fél bölényt
ha adnál
hogy döfni tudjak ha fárad a kedvem
az akváriumból buborék - mentőöv száll
fel -




Olyan legyen

Legyen
olyan mint a Nagy utca
ahová a lányok
csak vasárnap jönnek ki

Legyen
egyszerűen utca
ha eső esik
ázzon el

Legyen
utca
ahol az éjjeliőr jár
hogy az utcát
el ne lopja senki




Egyveleg virágnevekkel

Tavaszi tőzike bontja a kontyát
Hólyagpáfrány zöld mohán lovagol
Mezei zsurló zúzza a korpát
Nyílfű iramlik békatutaj honol

Sárga tyúktaréj a hamukára rászáll
Májusi májvirág rigószegfűt bámul
Hólyagos habszegfű szappanfűvel járkál
Medvehagyma enyvecske cammognak hátul

Leánykökörcsin kipödri a bajszát
Piros mécsvirág fényeit kioltja
Borzas füzike megunja a hajszát
Henye boroszlán holt avar foltja

Aranyeső kuporog magában
Tövises gilice fitogtatja fáját
Piros gólyaorr lefetyel a lápban
Kék ibolya lengeti a szárnyát

Karcsú sisakvirág martilaput árnyal
Pirosló hunyor hunja a pillát
Réti aggófű ékes vasvirággal
Kárpáti zörgőfű zörög egy trillát

Merev szemvidító pupillát tágít
Csörgő kakascímer lebbenti taréját
Hangyabogáncs héjjakútnak ásít
S tavaszi tőzike bontja a kontyát




Csak így csak úgy II.

Csak állunk, csak állunk az Ég Tenyerében,
Hajlott háttal, büszkén. (Nem látom, nem kérdem.)
Hüllő pikkelyeket szemünkre tapasztván.
Az világi érdem -

Csak talpig fehérben, állig feketében.
Csak állunk, csak, állunk az Ég Tenyerében.
Magányos farkasok foga-xilofonján
Hang dördül keményen -



Kezdőlap