'56 kérdőjelei
'56 KÉRDŐJELEI (Nem úgy, akár a köteteket megelőző zsengék, hulltak feledésbe, temetődtek el ezek a versek, hanem a cenzúraviszonyok miatt.) RaBszodikus epizód (három hangra) 1. - Van-e még kérdése valakinek? - Van. Valamit nem értünk! Mi lesz a különvéleménnyel? - Á, a különvélemény. Na jöjjön! Persze csak szemináriumon kívül... Maga, úgy tudom, parasztszármazású. Mennyi földje van a szüleinek? - Meghaltak, mind a ketten. - És azelőtt? Ki vele bátran! - Sohasem voltak kulákok. 2 - Itt bemegyünk. Előre figyelmeztetem: ami elhangzik, szigorúan bizalmas... Meg is érkeztünk, remélem, lesz ideje meditálni. - Nem értem, én csak annyit akartam kérdezni(?) - Ne várjon tőlem kivételezést az osztályharc éleződésének korában, a kötelező bibliográfiát különben még év elején lediktáltam. 3. - Önökre bízom. Nem hiszem, hogy provokátor volna, csak különc. .............................. - Megérkeztünk. Különzárkát neki! (1964.XI.1.) Mégis - mégsem Mind több a sebnek nevezett titok mind több a titoknak mondott üledék nem leszünk áttetszőbbek sem azzal ahogy a gyűlölet sem ott ahol az ólom rajtunk áthatol szóval mégsem alleluja. (1958) Újabb áfium ellen való orvosság Bár nem kerültünk fegyvercső elé hordozunk sebeket mi is - bár ránk csak típusmúzeum maradt s nem vették vérünk szigeti veszedelmek és nem vitt őrületbe élnünk Szulejmánnak s a közelebbi megszállóknak az ostromgyűrűjében s bár látszólag mi itt heában hevertetjük magunkat - emlékezetből s hallomásból restaurálni kezdünk ezt-azt várainkat s bátorságunkat. (a 60-as évek elején) '56 kérdőjelei Várjatok amíg kérdezek elég a sorozatban gyártott válaszokból melyek záporoznak mint a gépfegyvergolyók - hagyjatok legalább egy árkot átugrani hiszen a szakadékot tiltó táblákkal az öngyilkosok árnyéka elől is körülzártátok lépéseim az ismeretlen talajon kézszorításom ujjlenyomatom elfelejtett versem a naftalin-szagú télikabátzsebben és szigorú tekintetemben az emlékezet ösztöneim melyeket fékezek hangulataim s amit képzelek....... Gyomrom megnyugszik de agyam örökké éhes - millió felelet sem lakatja jól - ha majd végképp lefekszem kérdőjellé zsugorítom magam (1964) PASZTELL Porzik a hó a csípős szélben naplemente narancsfényben a státusházak úgy mint régen (talán a véglegest reméltem?) a szobor mögött drótkötélen fagyott zászlók - sehol az égen nyomasztó keselyűárny-kéken szárnycsattogás amitől féltem valami mégis készülőben - ami elmúlt (mint csönd a könyvben) tetők közé fogva előttem mit reméltem, hogy idejöttem? Csengős szán drága meleg kelmék romantikus mámorok kelyhét felhörpintő forrongó elmék! - a Jósika-ház előtt ellép egy tompa árny - ne volna emlék tolvajra árulóra pengét fogna védné a város csendjét - porzik a hó akár a nemlét nincs egyéb már e télidőben csak ami végképp eltűnőben csak mint remény a jég tükrében az éjbe hulló ezredvégen (1993) BELEBESZÉLNEK A FEJEMBE* Jenő, Géza s a Házsongárdban virrasztó többi evangélista emlékére Nyújtózkodunk a roncs után morgunk tört tükörbe bután a csend mint rőt orángután riaszt és haladék csupán minden lépésünk körbe-körbe vizesnyolcasként szétömölve árnyék rejtekében a görbe ami el nem szállt összetörve pitypangszirom még összeköt az éggel múltat és rögöt sorsdöntő nagycsütörtököt hányat hagytunk magunk mögött! Milyen vagonba kell átszállni és hol fogunk (hisz jöhet bármi) Székelykocsárd után még várni? - százados késés vagy halálnyi? (1994) * Vásárhelyi Géza NEM NAGY ÜGY A TOKAJI ECHÓ Nem titok már a seb, kacagni kell a hegeken. Elleng a gond, üres a zseb Semmit sarcoló seregem! Mindentudás helyett fekete lyukak, pauzák, unottan gőzölgő fejek. Illúziók: zúzott zúzák! Billentyűtlen etűd a szétkalapált zongorán, feltépett húrú hegedűk - (Miről nem álmodik a lány?) Lám, honi ügyesek! - a holmi bár szedett-vedett - komor ánglus, nehézkesebb modorú sváb, mint a hegyek: tud-e ilyet vajon a ti nyalintó nyelvetek? Egy-egy régi (-nitt, -nol) ragon még fennakad a képzelet, ám a képzők nagyon kötetlen, szabad életet élnek, mint utcasarkokon a kurvák szemérmetlenek. Delírium! Öröm! Ha a padlás reánk szakad, s mint pincéből a borözön, megmámorosodott szavak dongái donganak körül - szétlőtt hordó s a ház: beomlásbiztos színfalak (lesz még játék: összerakás!) -, hogyha a pőre lenn sikamló* (bár nyomást felül nem észlelni, inkább a benn ritkuló lét lélektelenül): működik-e a hely, időben vagy időtlenül? Kifürkészhetetlen, mivel a hasbeszélést fegyverül használók ugyanúgy csüggnek a véletleneken - a század visszafele fut! Támadás-e vagy védelem? - Bokályról lepereg a zománc. Hamvasszátok el az ősz fejet! A bölcseket. A tornyot dönteni - bagatell. Semmi retorika! Gondolat?... Hm, de legalább oly fontos a lektor...lika.** A versnek mi szegi nyakát? A világ nem nagy ügy, eljön a vers, és az álom - (ha meg nem véd, mint a belügy,*** átbuktat egy országhatáron.) Csak a kutya ne volna láncon. (1994) * Arany János ** kulcslika *** Király Lászlót parafrazálva |