Hajszás
Csepű hajából nagyapám
ostort font nekem,
s őriztem a teheneket
az őszi földeken.
Tilosba tőlem egyse járt -
csupán a csámborult Világ.
Majd megpihensz
Hídon erről szerelem,
túl a hídon szerelem.
Töprengeni nem lehet,
vámolják a szíveket.
Rossz sorsodon nem hagyod
kacagni a patakot,
gyávák sírhattak bele,
színig azért van tele.
Úsztatják a múltakat,
úsztasd hát a múltadat!
Fejed felett nap ragyog,
pillangóznak holnapok,
eszterláncon gyerekek,
válaszd ki a gyereked.
Izmaid míg erősek,
ne járjanak előtted,
majd megpihensz valahol,
ha szemedig alkonyul.
Gyász
két szomszédasszony hazulról
öregen ment el alkonyatra
tűzhelyükről a hamut kihordták
beleültek fekete tyúkok
lehunyni parázs-szemüket
egyre sötétebb zászló az ég
alatta búvó gyilkosok
istenhez hasonlítanak
anyám az ajtót magára zárja
Szeptember
Kaptárba hordták nyarunkat a méhek,
elcsitulnak a rajzó szenvedélyek.
Közelebb simul a Hold már a Naphoz,
szőlőnk fürtje is nyugalmat harangoz.
Emlék-sűrítők agyunkban a gondok:
szobrot faragjunk, vagy farkas-dorongot?
Eső után
Tócsa pattog rucaháton,
szárítgatom a kabátom.
Gyepűn túl a szomszéd lánya
virágot fon a hajába.
Megfrissült a vágyak kedve,
fecskék szállnak csicseregve,
s felettük a szivárványon
tündöklik a boldogságom.
Törvényesen
klasszikus város melyben jártam
a legmodernebb maskarában
bolondnak néztek vagy talán
tisztelték paraszt nyavalyám
barátok kik nyelvükre vettek
minden nőt tőlem elszerettek
s lett csalódottan feleségem
szeretőm kit megcsaltam régen
nem is tudom már mennyi vétket
cipelnek bennem az emlékek
Szabadnap
(Ingázók)
Városról jönnek,
faluról mennek.
Hozzák a zajt, és
viszik a csendet.
(Szabadnap)
Ködlött a téli ég,
s leszállt egy asszony a vonatról.
A kalauz is utána nézett,
szabadnapra gondolt
és a tavaszra.
(Nézi az eget)
Egy korty bort ivott,
megrészegedett,
csókot kapott,
vissza nem adta,
pedig felnőtt,
és most bambán
nézi az eget,
s töpreng sorsán -
gyűlnek a felhők.
(Részeg)
Körhintára ültette kedvét,
el ne veszhessen ifjúsága,
s a hullámzó föld örömébe
dalait vadul kiabálja.
Mégis ki hallja, meg nem érti,
és aki érti, visszaretten,
üres szemekkel nézi sorsát
a bukdácsoló fellegekben.
(Hol hibáztam)
Hatvanhat fokos szeszt nyalok,
berúgni akarok;
berúgni, hogy a föld, idő
visszaforogjon, s lássam,
hol hibáztam,
mikor még nem volt
szesz a számban.
(Ócskapiacon)
Kopott limlomok között
kereskedelmi örömök
vibrálnak át az agyadon,
míg ténferegsz a sorokon,
rájössz, mint hűtlen szerető,
hogy múltad lehet még jövő,
hiszen eladja kedvesed
ruháin ölelésedet.
(Sínek között)
expressz-alkony közeleg
vár az asszony
megérkezik a gyerek
elutazik a gyerek
jövés-menés az idő
hol van az asszony
vére lesz a hajnal
könnye majd a harmat
(Vonaton)
Egy asszony mindig utazik,
egyedül ül és mosolyog,
szemében látom reggelente,
hogy mennyi szépet álmodott.
Eltűnődöm a boldogságon,
amelyre vágyni érdemes,
és állomástól állomásig
a remény újra felkeres.
(Hasonlat)
Emlékeinken úgy pihen a nyár,
mint színes tollú óriás madár.
Hegyeken túlra
Mióta nem vagy közelemben,
hegyeken túlra gondolok,
ringatnak bölcső-szerelemben
fényükkel messzi városok.
Anyámmá növő szent csodálat,
simogasd arcom, szeretlek.
Könyörgésemért, míg virág vagy,
akarom, vázád én legyek.
Csókjaid postán mind kihűlnek,
hozd melegséggel mindenem -
kertünkben tücskök hegedülnek.
Napos imával, épp vasárnap,
kérem bűvös vers-istenem:
vezessen hozzám a varázslat.
Gellért Sándorhoz
Gellért Sándor, öreg-gyerek,
elolvastam a könyvedet,
amit írtál nyáron, télen,
mikolai erdőszélen.
Hol nyílnak nagy piros rózsák,
ott láttad meg Mariórát,
de jól tetted, hogy elhoztad,
magyar csókra tanítottad.
Angyal Bandi betyár-nyomán
vágtass tovább pejparipán,
nincs már pandúr, ki elfogjon;
vers-ostorod hadd csattogjon.
Hangszerek