RAFI LAJOS

Güdüci február
A relatív város
Morfondírozás
Késői ősz
Cigány helyzetállapot
Cigány ősz
Szövetség
Mint mederbe...
Második énem
Marasztaló
Maradj velem
Nyár



Rafi Lajos

1970-ben Marosvásárhelyen született, cigánykovács nemzetségből. Egy éves korában került Gyergyószárhegyre a Nyárád mentéről. Iskoláit Gyergyószár­hegyen és a Gyergyószentmiklósi Mezőgazdasági Szakközépiskolában végezte. 1989-ben érettségizett. Hat gyermek édesapja. Bádogosságból tartja fent családját, Gyergyószárhegyen él. Télen szociális segélyből. Földhöz vert csoda című kötete 2007-ben jelent meg, a L'Harmattan Kiadó gondozásában.

 

Güdüci február

A szél odakint a térdén töri a fákat.
Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.
Torkomban érzem a vágyat:
nyalintsak vele egy pohárral.

...mert igaza van, s életét megedzette
a föld meg a kín.
Szépségét érzi ő is a szónak, s a szíve
ha sír:
locsolni próbálja a torkát.

Túl a hegyen, a tüzes napot fedi
a füst.
Szép lenne itt nekem is minden,
tördel a kín. Nézem a székelyt.
Kék szemében béke hajnalok,
kezével mintha csillagot fogna:
most faragja fából a holnapot.



A relatív város

Olyan e város, mint egy földhöz vert
játék.
Megfordíthatatlan múltja lejárt.
Csak a kövek beszélnek róla.
Sosem tudom, mi hiányzik belőle.
Tény és megállapítás között gyalogolok
benne, mint mindig.
Mintha mindenik ember munkába
siető harangozó volna, s hóna alól
elejt egy tányért.
A pogány sorsra haragszom így:
miért kellett szerelmem szeme alá
ráncokat rakni?
Hörpintem a gyász zamatát s nézem
a messzi Napot:
két kézzel törli a füst.



Morfondírozás

I.

Kezem nyomát hányszor kell még
megélje az anyag, amíg
felnőnek a gyermekeim?


II.

A megtébolyodott harangozó
nyolcvan éves. Él a templom
szomszédjában.
Ha kell, ha nem, húzza a
harangot.
Ismeri őt a falu... és hagyják:
húzza.



Késői ősz

Kiégések mindennapjain
bújócskát játszom,
már harminc éve.
S arcom beporosodott pórusait
ülik a megemlékezések.
Így járok tovább a dermesztő télben,
miértek hálás köszönetével.

Tudom, már csak az unokák
mondják rólunk az igazat.
Fiaink csak a fejünkhöz fogják
verni, a sóba mártott szavakat.



Cigány helyzetállapot

Gyűlnek egyre a fekete percek.
Gyűlnek egyre a fekete ráncok,
- S fonnak nekem fekete koszorút.

Gyűlnek egyre a fekete gyerekek.
Gyűlnek egyre a fekete szemek,
- S mondják, hogy nem volt cigányháború.

Gyűlnek egyre fekete vágyaim.
Nőnek egyre a fekete álmaim,
- S gyermekeim koporsóm befedik.



Cigány ősz

Bár ne volna, bár ne volna:
Bárcsak őszi szél ne volna.
Zsebre tettem cigányságom,
S átlyukasztom a világot.
Falevelet tettem zsebre:
Gyönyörködjek.
Melegedjek.



Szövetség

(átírt régi cigány monda)

Az Isten szövetséget kötött a
cigánnyal, éspedig:
csak úgy lehet szabad, ha
vándorolni fog, tökéletesen szegényen.
Így épül rabbá.



Mint mederbe...

Mint mederbe torkolló folyót,
Úgy fogadnak minket az álmok.
Bocsánatra kész istenek
Készítik el a Másvilágot.



Második énem

Félig halottként él az Isten,
Álmom erősíti, mint bátor.
Tovább megyek, bokáig vérbe
fullad a néma lázongásom.

Nem tudok erős lenni benne.
Mindig más kéne, ami volna.
Búval cseréli ki a kínom.
Megédesít keserű szóval.

Amit teremtett, bennem őrzi.
Úgy, hogy a csontjaim is érzik.
Mikor fekszem sem hagy nyugodtan.
Véremet mindig keseríti.

Kezdem megszokni ősiségem.
Szeretem e nehéz hűséget.
Szárad a fű és újra zöldell.
Várom, hogy mikor vetne véget.



Marasztaló

Már csak a hallgatás játéka izgat,
Hiszen a pajkos kisfiú fáradt.
Mint egy tükörben, látom a vágyat,
bennem a csont is erjedni kész.



Maradj velem

Panaszom hosszú kín s a testem
sírgödör lett.
Mióta nem vagy, sok ember
halt meg bennem.



Nyár

A Nap végtelen teste áthasít
S mint egy falat kenyér gurulok.
Nem tudom felfogni a végtelent,
De elkaptam egy véres csillagot.

Kezdőlap