Drámák. [Fordította: Csuka Zoltán, Dudás Kálmán, Spiró György]. [Válogatta: Osztovits Levente]. [Utószó: Spiró György], [Budapest], Európa, 1980. (OSZK - Törzsgyűjtemény)MIROSLAV KRLE®A nevét és robosztus életművének egy szeletét – néhány nagyhatású színházi bemutatónak köszönhetően – leginkább a színházkedvelők és a színházi emberek ismerik hazánkban. Drámai életművének magyar recepciója történetében kiemelkedő fontosságú az ún. Glembay-trilógia (Glembay Ltd, Agónia, Léda) három részének magyarországi ősbemutatója 1958-ban, 1964-ben és 1965-ben, ugyanakkor érdekes tény, hogy ezek átütő sikere ellenére is, csak Krleľa halálát (1981) követően kerültek újra színpadra a trilógia egyes darabjai – 1982-ben és 1983-ban. (Határainkon túl – Szabadkán – már korábban, az 1950-es évek elején láthatta a Glembay Ltd-et és az Agóniát a magyar közönség.) A trilógia befogadás-történetében és viszonylagos ismertségében fontos szerepet játszik az 1970-es évek második felében készült – Dömölky János rendező által jegyzett – három televíziós változat is. Mindhárom filmben Darvas Iván és Szemes Mari játszották a főszerepeket.
A magyarországi színházi közönség legutóbb az Agóniát láthatta Budapesten, a Radnóti Színház 1998-as bemutatója jóvoltából.

A Glembay-trilógia magyar nyelvű előadásai – összesítés (pdf)

Krleľa a Glembay-trilógián kívüli egyéb drámáinak bemutatói még tovább várattak magukra: csak az 1970-es és 1980-as években kerültek színpadra. Első volt a sorban a Szegedi Nemzeti Színház 1974-es Golgota című előadása, legutóbb pedig Szentistvánnapi búcsú került színpadra a Radnóti Színházban, Budapesten 2006-ban.

Gerold László irodalomtörténész így fogalmaz Krleľa színházi jelenlétével kapcsolatban a Miroslav Krleľa drámáinak magyar fordításai című írásában (Hungarológiai Közlemények, Újvidék, 20. évf. 1988. december, 4. szám):

„Miért éppen Krleľa?
Mert Miroslav Krleľa drámai opusa szinte teljes egészében elolvasható magyarul, s mert szinte minden lefordított Krleľa-dráma színpadra is került vagy a jugoszláviai magyar színházakban, vagy pedig a magyarországi, pesti és vidéki színházakban.
[...]
A fordítók pedig: Csuka Zoltán, Dudás Kálmán, Stojan D. Vujicsics, Spiró György és Brasnyó István voltak.
[...]
A pesti és a vidéki magyar színházakban elsősorban a trilógia [Glembay Ltd., Agónia, Léda] vagy ennek egyes darabjai kerültek közönség elé.
[...]
Vidéken viszont Szegeden, Győrött, Pécsett, Miskolcon, s legutóbb, 1987-ben Nyíregyházán kerültek színre Krleľa-drámák köztük a trilógián kívül a Golgotára módosított Kálvária és a Golgota.
Ha tehát nem is gyakran játszották a Krleľa-drámákat, Krleľa mégis jelen volt és van is a magyar színházi tudatban.”

Miroslav Krleľa egyéb drámáinak magyar nyelvű előadásai – összesítés (pdf)

•••

A GLEMBAY-TRILÓGIA (Glembay Ltd., Agónia, Léda)

A három Glembay-dráma először 1928-ban látott napvilágot a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, Zágrábban. A drámák 1932-ben 6 novellával egészültek ki, majd 1937-ben további 5 Glembay-novella is megjelent.

A Krleľa írói képzelete teremtette világban föltűnő alakok amolyan modern mítosz-figurák, akik elsősorban nem saját sorsukat, s nem is annyira társadalmi típusokat, hanem mintázatokat, az emberi kapcsolatok összefüggéseit, útvesztőit és viselkedésmintákat jelenítenek meg. Az is a mítoszokra emlékeztetheti az olvasót, hogy egy-egy szereplő életútjának csak bizonyos fejezeteit, illetve a család történetének nem egymással szoros történeti-tematikus összefüggésben álló részeit dolgozta ki a szerző. Krleľa így írt erről: „... több mint harminc éve mondom, hogy a Glembayok, a »glembayizmus« [...] irodalmi fikció! [...] Irodalomról lévén szó, ezek irodalmi variációk, vagy ha úgy akarják, kompozíciók bizonyos modellek szerint.”

Másutt így fogalmaz:

„Manapság megszokott jelenség a Glembay-trilógia szereplőiről mint senkiházi, erkölcstelen bűnözőkről beszélni, pedig én már régen bátorkodtam észrevenni, hogy ha különös szerencse folytán polgárságunk ennek az »odiózus glembaykodásnak« a színvonalán állt volna, irígylésre méltó civilizáció örököseinek mondhatnánk magunkat, de sajnos nem ez volt a helyzet.”

A Glembajokról című novella elején ezt olvassuk:

„Ha egyetemesen szemléljük a Glembajokat, amint háromszáz főnyi menetként vonulnak felénk, a Mária Terézia korabeli céhek homályából egészen a mai szinkopált néger zenéig, az emberben – ilyen távlatból nézve – felmerül az a meglehetősen bonyolult kérdés: vajon merre tartanak ezek a Glembajok, s voltaképp mi a célja családilag szervezett mozgásuknak a mi siralmasan provinciális viszonyainkon át?
Idestova két évszázad telt el azóta, hogy a muraközi remetineci plébánia születési anyakönyvébe bejegyezték az első hiteles adatot a Glembajokról. Mennyi vér és könny ömlött, mennyi bűn, csalás és botrány történt azóta, és hány imádság szállt az égre, s mind-mind csak értük és miattuk. Hányszor átkozták el a Glembajok nevét heted- és kilencedíziglen a tenger sok gazság és nyomorúság miatt, amit a glembaji kamatláb és érdek kérlelhetetlen logikája okozott felebarátaiknak csaknem három évszázadon keresztül: Mária Teréziától a Ferenc József-i uralom késő alkonyáig.
Az első nemzetség emberöltőjében a Glembajok még névtelen céhes iparosok; a második nemzetségben már fel-felbukkannak a családban a bűncselekmény és ragadozó erőszak első jelei; a harmadik nemzetség ivadékai megszerzik és hasznosítják első gőzgépeiket, megalapítják első bankjaikat, s uzsorakamaton tollasodva, szemrebbenés nélkül váltják aranyra az emberi vért és verejtéket. Ez a glembaji Arany a hetvenes években kezd lateineresedni: hovatovább ügyvédi és bankári előkelő csengést nyer, főúri származású nejek révén nemesedik és úri ivadékot nemz. A következő emberöltőben e sarjak lelépnek a színről: a végső terheltség teátrális tartozékaival – idegbajos, görcsös fintorral, veronállal és browinggal hagyják el a horvát élet már annyiszor megénekelt színterét.”

A Glembay-család. [Fordította: Dudás Kálmán], Budapest, Új Magyar Kiadó, 1956)

I. A GLEMBAY LTD. A NEMZETI SZÍNHÁZBAN – 1958

Glembay Ltd. - 1958., színlap, OSZK Színháztörténeti Tár

A Nemzeti Színház 1958. január 29-én mutatta be a trilógai első részét, a Glembay Ltd. című előadást. A Magyar Filmhíradó rövid tudósításban adott hírt a neves „jugoszláviai” vendégrendező, Bojan Stupica munkájáról, vágóképeken bemutatva a csillagszórós szereposztást is. A híradás részeként Major Tamás (Glembay Ignác) és Várkonyi Zoltán (Leone) rövid jelenetét is láthatjuk egy feltehetően a kamera számára mintegy előzetesként eljátszott rövid jelenetben. Az alig 2 perces filmdokumentum különösen becses az utókor, s azon belül a Krleľa-recepció számára, mert noha közvetítte a televízió a nagysikerű előadást, de annak rögzítését és megőrzését a korabeli technikai feltételek nem tették még lehetővé.

Az alábbiakban az előadásra vonatkozó illetve azzal kapcsolatos dokumentumokból közlünk válogatást:

M. Krleľa: Napló, 1958. január 4.
„Bojan Stupica Pesten. A Glembay-ház a Nemzeti Színházban. Major Tamás biztosan nagyon jó idős Ignác Glembay lesz. Előadóművészként fenomenális, néhány ezer sornyi vers van a fejében.” (Dnevnik 5. 1958–69, Sarajevo, Oslobođenje, 11. o.)

GLEMBAY LTD. – ŐSBEMUTATÓ ELŐTT – 1958; próba a Nemzeti Színházban; a Filmhíradó részlete (A Magyar Nemzeti Filmarchívum engedélyével – 2' 09'')
Miroszláv Krlezsa: A Glembay Ltd. Műsor, Nemzeti Színház, 1958.
(Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet)
Aczél György művelődésügyi miniszter- helyettes, Major Tamás (Glembay Ignác) és Bojan Stupica, az előadás rendezője Miroslav Krleľa A Glembay Ltd. c. darabjának ősbemutatója premierjén, fotó: Keleti Éva.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Miroszláv Krlezsa: A Glembay Ltd. Műsorfüzet, Nemzet Színház 1958.
(Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet)
Sándor Iván: A Glembay Ltd. Krlezsa drámája a Nemzeti Színházban. Film Színház Muzsika, II. évfolyam 6. szám, 1958. február 7. Címlap és belső oldalak.
(Országos Széchényi Könyvtár Törzsgyűjtemény)
Laczkovich Piroska jelmezterve A Glembay Ltd. 1958-as ősbemutatójához Tőkés Anna számára Glembay Castelli báróné szerepéhez.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Az egyik (a bal oldali) megvalósult jelmez. Jelenetkép az előadásból: Holl István fh. (Glembay Olivér), Somogyvári Pál (von Ballocsánszky) és Tőkés Anna (Glembay Castelli báróné), Fotó: Keleti Éva.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Laczkovich Piroska jelmezterve A Glembay Ltd. 1958-as ősbemutatójához Tőkés Anna számára Glembay Castelli báróné szerepéhez.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)

Egy elragadtatott olvasó levele Magyarországról 1963-ból
„Mélyen Tisztelt Író Úr!
Nagyon suta a fenti megszólítás, ne tessék haragudni, de nem tudtam mit írni helyette. Láttam annak idején Glembay Ltd. előadását a Nemzeti Színházban. Soha nem voltam sem nagyon szegény, sem nagyon gazdag; módomban állott külföldön is megnézni darabokat, de ilyen írásmunkát; és ilyen előadást még nem láttam!!, én ezt olyan remekműnek tartottam! Kétszer néztem meg és az erre vonatkozó írásmunkákat is megvettem. A színdarabot már vagy 22-edszer olvasom el és mindég szórakoztat, a Glembay család című könyvet hatodszor olvasom. Gondolatban lehajtott fejjel, zászlót hajtok meg Ön előtt, hogy ilyen szórakozásban részem lehetett.”

[...]

[A továbbiakban egy kérdést tesz föl a darab cselekményével kapcsolatban, bélyegeket küld Krlezának és maga készítette könyvjelzőt Belának, Krleľa feleségének.] (Miroslav Krleľa kéziratos hagyatéka. Horvát Nemzeti és Egyetemi Könyvtár, Zágráb. Kézirattár: R 7970. Bb2349.)

II. AZ AGÓNIA A MADÁCH SZÍNHÁZ KAMARSZÍNHÁZÁBAN – 1964

Agónia 1964., színlap, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

„Olyan ez az előadás, mint egy nehéz, de mindegyik hangszernek teljes kibontakozási lehetőséget nyújtó vonósnégyes; a szólisták bravúrja csak még fokozza a láthatatlan karmester érdemét.”

Nagy Péter: Egy kis remekműről (színházi levél) Élet és Irodalom VIII. évf. 24. szám, 1964. június. 13.

Megállapodás Krlezsa Agónia c. darabjának fordítása tárgyában 1963-ból. (Magángyűjtemény: Vujicsics Marietta) Krlezsa: Agónia. Műsor, Madách Színház Kamaraszínháza, 1964.
(Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet)
Krlezsa: Agónia. Könyvjelző, Madách Színház Kamaraszínháza, 1964.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krlezsa: Agónia. Szövegkönyv, Madách Színház Kamaraszínháza, 1964.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Illés Jenő: Krlezsa drámája a Katona József Színházban. Agónia. Film Színház Muzsika, VIII. évfolyam 23. szám, 1964. június 5.
(Országos Széchényi Könyvtár Törzsgyűjtemény)
Illés Jenő: Laura - Tolnay Klári. Film Színház Muzsika, VIII. évfolyam 28. szám, 1964. július 10.
(Országos Széchényi Könyvtár Törzsgyűjtemény)
Illés Jenő: Lenbach báró - Ajtay Andor. Film Színház Muzsika, VIII. évfolyam 24. szám, 1964. június 12.
(Országos Széchényi Könyvtár Törzsgyűjtemény)

III. A LÉDA A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN, A NEMZETI SZÍNHÁZ KAMARSZÍNHÁZÁBAN – 1965

Léda 1965., színlap, OSZK Színháztörténeti Tár

 

Bojan Sztupica rendezi Budapesten a harmadik Krlezsa-darabot is - a Lédát. Magyar Képes Újság, Zágráb, XIV. évfolyam 1. szám, 1965. január 1.
(Országos Széchényi Könyvtár Törzsgyűjtemény)
Miroszláv Krlezsa: Léda. Műsor, Katona József Színház, 1965.
(Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet)
Nagyajtay Teréz jelmeztervei. Krleľa: Léda, 1964.
Bemutató: Katona József Színház, 1965. január 29.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
A Glembay-trilógiáról: „[.] a Glembay Ltd. a katasztrófa előtti pillanatot, az Agónia a katasztrófát, a Léda pedig a menekülést örökíti meg lavinaszerűen ránk zúduló drámai mondatokban, dinamikus párbeszédekben és végenincs monológokban.”

Gerold László: Miroslav Krleľa drámáinak magyar fordításai. Részletek. (Hungarológiai Közlemények, Újvidék, 20. évf. 1980. december, 4. szám.)

 

Illés Jenő: Léda. Krlezsa drámája a Katona József Színházban. Film Színház Muzsika, IX.. évfolyam 6. szám, 1965. február 5.
(Országos Széchényi Könyvtár Törzsgyűjtemény)

A Glembay-trilógia főszereplőinek hálózata az ősbemutatókon készült Keleti Éva-fotókkal.

•••

DÖMÖLKY JÁNOS FILMJEI

Dömölky János filmrendező a 70-es évek második felében parádés szereposztásban forgatott tévéfilmeket a Glembay-trilógiából. Mindhárom tévéváltozatban Darvas Iván és Szemes Mari játszották a főszerepeket.

AGÓNIA 1974; tévéfilmrészlet, rendezte: Dömölky János
(A Magyar Televízió engedélyével 1' 15") A részletben szereplők: Laura Szemes Mari; Lenbach báró - Darvas Iván

LÉDA 1978; tévéfilmrészlet, rendezte: Dömölky János
(A Magyar Televízió engedélyével 1' 45'') A részletben szereplők: lovag Olivér Darvas Iván; Klara Szemes Mari

 

GLEMBAY LTD. 1980; tévéfilmrészlet, rendezte: Dömölky János
(A Magyar Televízió engedélyével 1' 31'') A részletben szereplők: Charlotte Szemes Mari; Leone Tahi Tóth László; Angelika nővér Drahota Andrea

Jánoskúti Márta jelmeztervei Dömölky János Glembay Ltd. c.
1977-ben készült tévéfilmjéhez 
(magántulajdon)

•••

1981, KRLEZA HALÁLA – HÁROM BEMUTATÓ

Glembay-vér - 1982. Győr, színlap, OSZK Színháztörténeti Tár
Agónia - 1983. Miskolc, színlap, OSZK Színháztörténeti Tár
Léda - 1983. Budapest, színlap, OSZK Színháztörténeti Tár

BÁLINT ANDRÁS 1982-ben játszotta el Leone szerepét a Glembay-trilógia első részében Győrben vendégként, az akkor Glembay-vér címmel bemutatott előadásban. A Kisfaludy Színház műsorfüzetében így ír a művész szerepe kapcsán:

„Apai nagyanyám, néhai Kedacsics Stefánia 1880-ban született Zágrábban. Apja jogász volt, valamilyen állami hivatalnok a Monarchia Horvátországában, anyja bécsi asszony volt. Gyerekkoromba sok időt töltöttem nagyanyámmal, aki a magyart német és horvát szavakkal keverte.
Ő jutott eszembe, amikor a Kisfaludy Színház felkérésére elolvastam és elvállaltam a Glembay családról szóló darabot. Arra is gondoltam, hogy a világnak ebben a piciny szegletében, amit Közép-Európának neveznek, közösek a történeteink. 1913. Zágráb – ez a darab ideje és helye, de éppúgy lehetne Prága, Bécs, Budapest, Nagyvárad vagy akár Győr is. Érvényes ez a sodró lendületű, krimi-izgalmú történet ma is, érdekes figuráival, világvége-hangulatával, számomra leginkább Ady költészetére emlékeztető üzenetével. És nagy örömet okozott, hogy eljátszhatom a dráma hősét, Leonét, ezt a különös tehetségű gondolkodót és festőt. A halott anya imádata, apa-komplexusa, kóborlásai a világban, elszánt igazságkeresése, örök kétségei saját magával és környezetével – mindez nagyon ismerős a számomra. Leone 39 éves, mint én ebben az évben, örömömben és azonosulási vágyamban még a szakállam is megnövesztettem.
Leone embert ölt. Egy gyilkossal azonosítani magamat nem tudom, de a társadalmi igazságtalanságok megjavításával, a családi viszonylatok tisztázásával, a tegnapi és mai szerelmek szenvedésével – azaz Leone szándékaival teljesen egyetértek. Nem tehet másként rákényszeríti erre a tettre környezetének minden cselekedete, a történet sodró lendülete, saját megszállottsága és nem utolsó sorban az a bizonyos Glembay-vér ami benne is lüktet. [...]”

Bálint András: Leone örömei. (Részlet). = Miroslav Krleľa Glembay-vér. Műsorfüzet, Győr, Kisfaludy Színház, 1982.

Jelenetképek a győri és a miskolci előadásból  Keleti Éva és Ilovszky Béla fotói az
OSZK Színháztörténeti Tárából és a Vígszínház archívumából

Krleľa: Léda. Műsorfüzet, Pesti Színház, 1983.
Krleľa: Léda. Képriport. Film Színház Muzsika, XXVII. évfolyam 2. szám, 1983. január 8.
(Országos Széchényi Könyvtár Törzsgyűjtemény)
Krleľa: Léda. Szórólap, Pesti Színház, 1983.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: Léda. Műsorfüzet, Pesti Színház, 1983.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)

Jánoskúti Márta jelmeztervei a Pesti Színház 1983-as előadásához (magántulajdon)

AGÓNIA - 1998 - RADNÓTI SZÍNHÁZ

Krleľa: Agónia. Műsor, Radnóti Színház, 1998. Krleľa: Agónia. Jelenetfotó, Szervét Tibor, Radnóti Színház, 1998. Krleľa: Agónia. Jelenetfotó, Martin Márta és Udvaros Dorottya, Radnóti Színház, 1998.
Krleľa: Agónia. Műsor, Radnóti Színház, 1998.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: Agónia. Jelenetfotó, Szervét Tibor, Radnóti Színház, 1998.
(Radnóti Színház)
Krleľa: Agónia. Jelenetfotó, Martin Márta és Udvaros Dorottya, Radnóti Színház, 1998.
(Radnóti Színház)

••

A GLEMBAY TRILÓGIA HATÁRAINKON TÚL

„A Topolyai Járási Magyar Népszínház társulata elsőként próbálkozott a darab [Agónia] színre állításával még 1956-ban, amikor Garay Béla Haláltusa címmel megrendezte a mindössze tíz előadást megért produkciót. Ezzel a kísérlettel az együttes megelőzte a budapesti bemutatót is, ugyanis Bojan Stupica rendezésében 1958. január 29-én a Nemzeti Színház mutatta be a Glembay Ltd.-t. A fordító Dudás Kálmán volt.
[.]
A Krleľa-művek által prezentált Monarchia-világ felismerése, befogadása a vajdasági magyar publikum részéről a közös múltnak köszönhetően a ráismerés, az identifikáció szempontjából is a hatékony kapcsolatteremtés lehetőségeként működött még akkor is, ha a színpadi realizálása tekintetében hiányosságokat kell megállapítani. Gyakorlatilag a Krleľa-műveknek a jelenléte a vajdasági magyar színpadon a közösgyökerűséget, a kelet-közép-európai identitás lényegét és meglétét, a hozzá való tartozást egyértelműen alátámasztotta és megerősítette.”

Káich Katalin: A kölcsönösség színpadtere. Délszláv drámairodalom a vajdasági magyar színpadokon. (MTA Határon túli magyar tudományosságért ösztöndíjprogram kuratóriuma, 2010-es pályázat. Internetes forrás.)

Krlezsa: A Glembay-urak. Műsor, Szabadkai Népszínház, 1953.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krlezsa: Haláltusa (Agónia). Jelenetfotó. Topolya, Járási Népszínház, 1953.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: Agónia Műsorlap, Sepsiszentgyörgy, 1968.
Krleľa: A Glembay Ltd. Jelenetfotók, Temesvár, Állami Magyar Színház, 1975.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: A Glembay Ltd. Műsorfüzet, Temesvár, Állami Magyar Színház, 1975.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: Agónia Műsorlap, Sepsiszentgyörgy, 1968.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)

•••

Spiró György: Miroslav Krleľa drámái (részletek)

Az Agóniá-val megkezdődik Krleľa világszerte ismert és mindenütt siker aratott hagyományos, naturalista korszaka; a három Glembay-dráma: az Agónia, a Léda és a Glembay Ltd. már a királyi Jugoszláviában érettségi tétel, noha az ellenzéki Krleľa írta őket.
[...]
A kritika, amely addig alig tudott megfelelő becsmérlő jelzőt találni a drámaíró Krlezára, elhalmozta dicséretekkel. Ekkora sikert horvát drámaíró még nem aratott. Arra lehetett számítani, hogy Krleľa ezek után ontani fogja a drámákat a zágrábi felső tízezer életéről.
Nem ez történt. A legnagyobb sikert elérve, negyvenéves korában húsz év drámaírói gyötrődése után Krleľa abbahagyta a drámaírást.
Példátlan eset a színháztörténetben: Krleľa a nagy sikert követően Leszámolásom velük című vitairatában nekitámadott a Glembay-trilógiát hozsannázva dicsőítő kritikusoknak, és bebizonyította róluk, hogy egytől egyig, pártállásra és esztétikai koncepcióra tekintet nélkül, analfabéták.
[...]
A kritikusok elsősorban azt tartották nagyszerűnek a trilógiában, hogy Krleľa a valóságnak megfelelően, realisztikusan ábrázolja a horvát patríciusok életét. Krleľa ezzel szemben sem akkori pamfletjében, sem jóval később, a hatvanas években adott interjúsorozatában sem győzte hangoztatni, hogy ő csupán irodalmi sémákat vett át a nyugat-európai drámairodalomból, és azokat honosította horváttá, ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyen Glembayok valóban éltek és így éltek volna a harmincas évek Zágrábjában. Krleľa úgy fogalmaz: Jugoszláviának, és ezen belül Horvátországnak, gazdasági és politikai szempontból éppen az volt a tragédiája, hogy nem volt olyan erős nagypolgársága, mint a Glembay család, amelynek a szétesését drámáiban ábrázolta.
[...]

Miroslav Krleľa: Drámák. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980.

•••

MIROSLAV KRLE®A EGYÉB DRÁMÁI

Krleľa: Golgota. Műsorfüzet, Szabadkai Népszínház, 1973.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: Golgota. Jelenetkép, Szabadkai Népszínház, 1973.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)

Golgota - Szegedi Nemzeti Színház, 1974.
Golgota Szegedi Nemzeti Színház, 1974.
(magyarországi bemutató) OSZK Színháztörténeti Tár
Krleľa: Golgota. Műsorfüzet, Szegedi Nemzeti Színház 1974.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: Golgota. Jelenetkép, Szegedi Nemzeti Színház 1974.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)

Út a paradicsomba - Szabadkai Népszínház, 1978.
Út a paradicsomba Szabadkai Népszínház, 1978.
(magyar nyelvű ősbemutató) OSZK Színháztörténeti Tár
Krleľa: Út a paradicsomba. Műsorfüzet, Szabadkai Népszínház, 1978.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: Út a paradicsomba. Jelenetkép, Szabadkai Népszínház, 1978.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)

Terézvári garnizon - Budapest, Madách Színház, 1990. - Krleľa: Terézvári garnizon. Műsorfüzet, Madách Színház, 1990. Krleľa: Terézvári garnizon. Műsor, Madách Színház, 1990. (Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Terézvári garnizon Budapest, Madách Színház, 1990. OSZK Színháztörténeti Tár Krleľa: Terézvári garnizon. Műsorfüzet, Madách Színház, 1990.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: Terézvári garnizon. Műsor, Madách Színház, 1990. (Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)

Galícia - Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Színház, 1987. (magyarországi bemutató) - OSZK Színháztörténeti Tár

„A zágrábi, majd a pécsi hadapród iskolába járt Krleľa a Ludovica után az első világháború szörnyűségeit is megismerhette, így meglehetősen valósághűen érzékelteti a Galíciá-ban a háborús pszichózis romboló hatását, az elembertelenedett tábori világot, amelyben nagyon nehéz volt embernek megmaradni. Végső soron a darab legfőképp az emberről szólt a háború drámai keretei közé szorított, emberségét feladni nem szándékozó Horvát kadét »tragikumának érlelődése áll a mű tengelyében« (Gerold, Magyar Szó, 1977. 102. sz. 14. o.) [.]”

Káich Katalin: A kölcsönösség színpadtere. Délszláv drámairodalom a vajdasági magyar színpadokon. MTA Határon túli magyar tudományosságért ösztöndíjprogram kuratóriuma 2010-es pályázat (internetes forrás)

„A gondolat, hogy ezt az életet, amelyet a mai európainak élnie kell, nem lehet megváltoztatni, öngyilkosságra csábít, méghozzá azon nyomban, ebben az áldott percben. De eljutni ehhez a sötét felismeréshez, nem olyan könnyű, mert az ember feje körül szüntelenül valami bűvös madarak csivitelnek, s ez a csicsergés elbájolja és elaltatja. A lírai merengés félálma kioltja az észt, méghozzá épp abban a pillanatban, amikor az egyetlen értelmes tett az volna, hogy az ember golyót röpítsen a fejébe. A következő pillanatban már nincs merészségünk gondolkozni, konvencionális tompaságba süllyed az ember, narkózis kábítja, s máris passzív ágyútöltelék lesz belőle, madár hóhérkézben, s tömegével pusztul, egyszerűen azért, mert nincs tudatában, hogy voltaképpen a potencionális öngyilkosok tömegéhez tartozik, amely egyetlen pillanat alatt megváltoztatna mindent, ha elhatározná, hogy meghal - és lőne. Ezek az elkeseredett emberek, egy szempillantás alatt megállíthatnák ezt a háborút.”

Miroslav Krleľa: Emlékiratok. 1916. május. Öngyilkos felismerés. Részlet. Fordította: Ács Károly és Csuka Zoltán. (Miroslav Krleľa: Versek. Emlékiratok. Budapest, Európa, 1965. 386-387. o.)

Galícia - Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Színház, 1987. (magyarországi bemutató) - OSZK Színháztörténeti Tár
Krleľa ősbemutató Nyíregyházán. Sipos Géza képriportja. Film Színház Muzsika, XXXI. évfolyam 50. szám, 1987. január 17.
(Országos Széchényi Könyvtár Törzsgyűjtemény)

••

Szentistvánnapi búcsú - Szabadkai Népszínház, 1981. Szentistvánnapi búcsú - Pécs, Káptalan utcai Szabadtéri Színpad, 1990 (előadások horvát és magyar nyelven) - OSZK Színháztörténeti Tár
Szentistvánnapi búcsú Szabadkai Népszínház, 1981.
(magyar nyelvű ősbemutató) OSZK Színháztörténeti Tár
Szentistvánnapi búcsú Pécs, Káptalan utcai Szabadtéri Színpad, 1990 (előadások horvát és magyar nyelven) OSZK Színháztörténeti Tár

SZENTISTVÁNNAPI BÚCSÚ bemutató: 2006. október 26.;
a Radnóti Színház előadásának videó ajánlója, rendezte: Gothár Péter

Krleľa: Szentistvánnapi búcsú. Műsor, Radnóti Színház, 2006. (Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: Szentistvánnapi búcsú. Jelenetfotók. Radnóti Színház, 2006. fotó: Koncz Zsuzsa.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: Szentistvánnapi búcsú. Műsor, Radnóti Színház, 2006. (Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)
Krleľa: Szentistvánnapi búcsú. Jelenetfotók. Radnóti Színház, 2006. fotó: Koncz Zsuzsa.
(Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár)



  Az Országos Széchényi Könyvtár hivatalos oldala