Miroslav Krleľa műveinek magyar kiadása viszonylag későn, csak a második világháború után kezdődött el. Amíg a két világháború között Krleľa legfontosabb műveit kiadták Csehszlovákiában és drámáinak színházi bemutatóira is sor került (1930-ban Pozsonyban bemutatták Agónia c. drámáját, 1936-ban pedig ugyanott megjelent a Filip Latinovicz hazatérése című regénye), addig Magyarországon a Horthy-rendszer elleni erőteljes kritikájáról közismert horvát író művei nem jelenhettek meg.
Az első magyar nyelvű kiadás, az első világháborús novelláit összegyűjtő kötet (Magyar királyi honvédnovellák) Újvidéken jelent meg 1952-ben. A két ország között a Rákosi-éra feszült légkörében és az ún. láncos kutya korszakban „jugoszláv” író műve nem jelenhetett meg. Az ötvenes években Krleľa későbbi fordítói jugoszláv kapcsolataik miatt általában politikai elítéltekként börtönbüntetésüket töltötték. Krleľa első magyarországi kiadású könyve, a Glembay családról szóló novellaciklus csak 1956-ban jelenhetett meg. Az elkövetkező tíz év alatt azonban, elsősorban a fordítók – Csuka Zoltán, Dudás Kálmán, Vujicsics D. Sztoján, Illés Sándor, Herceg János és Ács Károly munkájának köszönhetően, a lemaradást sikerült ledolgozni. A nagysikerű színházi bemutatók és a sorra megjelenő főbb művek hatására Krleľát tiszteletbeli magyar íróként olvasták Magyarországon. A magyar befogadás-történet csúcspontjaként Krleľa Zászlók című nagyívű Monarchia-regényének első két kötete (A fekete sas árnyékában címmel) előbb jelent meg könyv alakjában magyarul, mint horvátul. Születésének hetvenedik évfordulójára, jugoszláv-magyar közös kiadásban megjelentek válogatott művei, köztük egyes műveinek első magyar közlései.


Magyar királyi honvéd novela. Kr. Ug. domobranska novela. Lirski fragment iz ciklusa Hrvatski Bog Mars, Zagreb, Čaklović, (Jugoslavenska literatura), 1921. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Magyar királyi honvéd novela. Kr. Ug. domobranska novela. Lirski fragment iz ciklusa Hrvatski Bog Mars, Zagreb, Čaklović, (Jugoslavenska literatura), 1921. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

1921-ben jelent meg Zágrábban önálló kötetben Krleľa elbeszélése a Magyar királyi honvéd novella. A kiadás érdekessége, hogy a kötet címe magyar, az alcím pedig ennek horvát fordítása. Az első kiadás sajtóhibája a horvátosan, egy l-lel írt „novella” szó. Krleľa megjegyzése szerint a Magyar királyi honvéd novella a Horvát hadisten című ciklus lírai töredéke, melybe a Galícia című dráma is tartozott.

„Olyan becsvágyó és hosszan tartó figyelemmel, amely csak egy tényleges és mindenekfelett pedáns katonatiszthez illik, a százados úr végül is sikerrel kitervezte és összeállította végzetes »tizenharmadik menetalakulatát«. Ez az ő »menetalakulata« voltaképpen nem más, mint egy messze földön híres építészeti remekmű! De ezt a »tizenharmadik menetszázadát« nem fogja valami tolvajnak átengedni. Ez az ő véréből való vér, az ő lelkéből lelkedzett század, és ezt a századot személyesen vezeti a harctérre. Majd valahol, valamelyik galíciai hadtápállomáson bemutatja a hadosztályparancsnoknak, vagy valaki más, magas rangú férfiúnak, s az a tábornok már a század két-három mozdulatából megláthatja, milyen különlegesen sikerült művel áll szemben, amelyre ő leírhatatlanul sok fáradságot és lendületet, szavakat, időt és egészséget szentelt, röviden: egész magyar királyi aktív századosi lelkét beleöntötte.” Részlet a Magyar királyi honvéd-novella című elbeszélésből. Fordította: Csuka Zoltán. (A horvát hadisten. [Elbeszélések], Budapest, Európa, 1963. 63. o.)

•••

Magyar királyi honvédnovellák. [Fordította: Sinkó Irma]. [Bevezető: Sinkó Ervin], Újvidék, Testvériség-Egység Kiadó, 1952. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Magyar királyi honvédnovellák. [Fordította: Sinkó Irma]. [Bevezető: Sinkó Ervin], Újvidék, Testvériség-Egység Kiadó, 1952. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

A Magyar királyi honvédnovellák volt az első magyar nyelvű Krleľa-kötet. A horvát hadisten című novelláskötet 1946-os kiadásából válogat. Újvidéken jelent meg 1952-ben a magyar-jugoszláv viszony mélypontján, amikor elképzelhetetlen volt, hogy jugoszláviai szerző műve megjelenjen Magyarországon, ahol Krleľa későbbi legaktívabb magyar fordítója, Csuka Zoltán ekkor az »államellenes szervezkedés« koholt vádjával kiszabott börtönbüntetését töltötte. A fordító Sinkó Irma, Krleľa Zágrábban élő közeli barátja, Sinkó Ervin író felesége volt. A kötet tartalma: A Bisztrica-lesznai ütközet; Magyar királyi honvédnovella; Az V./B barakk; Horvát rapszódia; Honvédségi és idegen szavak és fogalmak magyarázata; Gebes és Bencsina honvéd Leninről beszélget; Az író utószava az 1946-os horvát kiadáshoz.

„S a Géniuszt hatalmas gerjedeleme a nap iránt odarántja a mozdonyhoz. A mozdonyvezetőt ledobja a kerekek alá, megragadja a fogantyúkat, závárokat, csapokat. S mintha villamos áram járná át az egész vasúti kocsit, az emberek úgy maradnak feszülten s már nem öklözik egymást. Az ütem meggyorsul, a vonat egyre sebesebben fut. A tengelyek átizzanak, a távíróoszlopok egyetlen fekete felületté folynak össze. A vonat már nem siklik, nem robog, nem száguld, a vonat repül. Falvak, hegyek, folyók, rétek, szántóföldek, minden egyetlen tarkapettyes színfolttá válik, melyen a fekete, bősz állat robog s orrlyukaiból vörös-tüzes párakévéket szór.
Az emberek észreveszik, hogy az egész MÁV vonat egyre gyorsabban, gyorsabban halad s kiabálnak.
De a bestia túltesz minden eddigin. A vasúti kocsik, szerkocsik, a vas alakatrészek, láncok, minden kisértetiesen csörömpöl, a vasútvonal pedig mögöttük egyetlen megbontott, összetúrt, üszkös vonás. A népek a fekete állat hasában a mellüket kezdik verni, imádkozni, átkozódni, a vonatból kiugrálni. Olykor-olykor a mozdony egy-egy tüzes felhőt fúj ki magából, mely hajat, szemet perzsel, vakít és süt. A vonat pedig repül – repül –, villámokat szórva lobog tova a kis állomások mellett. A hivatalnokok kiszaladnak s kezüket tördelve néznek a láthatárra, ahol ég az erdő, amerre a vonat eltűnt. Morse-jelek kopognak végig az egész vonalon: »Az 5309. számú vonat megőrült. Meg kell állítani.«
Részlet a Horvát rapszódia című elbeszélésből (Magyar királyi honvédnovellák. [Fordította: Sinkó Irma]. [Bevezető: Sinkó Ervin], Újvidék, Testvériség-Egység Kiadó, 1952. 185–186. o.)

•••

A Glembay-család. Fordította: Dudás Kálmán, Budapest, Új Magyar Kiadó, 1956. (OSZK - Törzsgyűjtemény)A Glembay-család. Fordította: Dudás Kálmán, Budapest, Új Magyar Kiadó, 1956. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

A Glembay-család című novellaciklus volt az első Magyarországon megjelent Krleľa-kötet. A kötet tartalma: A Glembajokról; Jótevők; Doktor Gregor első találkozása a Gonosszal; A szerb nyelvű cirill betűs ajánlás magyar fordítása: Temetés Terézvérott; Fáber-Fabriczy Marcell szerelme; Ködben; Krizsovec Iván; Lenbach báróné; Álarcban; Klanfár főispán lakodalma; Klanfár Váradifalván.


A szerb nyelvű cirill betűs ajánlás magyar fordítása: „A kedves Vujičić családnak barátsággal. 1956. VI. 11. Dudás Kálmán.”
(A dedikált példány Vujicsics Marietta magántulajdona)

„Így szivárognak fel a néma csendű erdőkből (ahol nemrégiben, míg a magyar mérnökök alagutakat nem vágtak bennük a vasúti vágánynak, mindennapos vendég volt a medve), a küzdelmes és primitív életű tájakról, ahol kakukkfű illatozik, és kolompszó visszhangja borong, az istenhátamögötti vidékről így kerülnek városainkba a kis Klanfárok, kiket a pénz juttat a civilizáció malmába. És özönlenek a szürkület gyermekei és senyvesztő lázakban nadrágossá lesznek, de két évtized leforgása alatt siralmas ronccsá korcsosodnak. Íme, a mi városi bundás doktor urunk, amint vánszorogva jár kocsmából kávéházba és éli a mi kétszázezres értelmiségünk szürke életét: borjúcombot salátával meg palacsintát eszik, feketekávézik, elszívja napi negyven cigarettáját, vénasszonyokat perel vagy véd sötét tárgyalótermekben, és városi bundát visel. Mivelhogy a palacsinta meg a nyomorult borjúhús, meg a városi bunda a fényes úri mód netovábbja. Ez a mi híres hazai és hamisítatlan epikureista klanfári életelvünk: csak amit magadba és magadra hánysz – az ér valamit, a többi, az puszta köd!” Részlet a Klanfár főispán lakodalma című elbeszélésből. Fordította: Dudás Kálmán. (A Glembay-család, Budapest, Új Magyar Kiadó, 1956. 225. o.)

•••

A Glembay Ltd. Dráma. Fordította: és az utószót írta: Dudás Kálmán, Budapest, Európa, (Világirodalmi kiskönyvtár), 1958. (OSZK - Törzsgyűjtemény)A Glembay Ltd. Dráma. Fordította: és az utószót írta: Dudás Kálmán, Budapest, Európa, (Világirodalmi kiskönyvtár), 1958. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

A Glembay Ltd. volt az első Krleľa-dráma, amely magyarul megjelent. Kiadására a Nemzeti Színház magyarországi ősbemutatójának az évében került sor. A dráma szereplői és légköre a két évvel korábban megjelent A Glembay-család című novellaciklusból már ismerős lehetett a magyar olvasóközönségnek. A magyar változat címét a szerző ajánlotta a fordítónak, a horvát nyelvű eredeti címe: Glembay-urak (Gospoda Glembajevi).

„LEONE: Persze, ez a Bárbóczy-legenda! Remek! Vedd csak negyvennyolctól máig, kérlek alássan! Ludvigáról magad mondod, hogy a vízbe ölte magát, szántszándékkal! A fia szintén önszántából ölte magát vízbe! Ezt magad mondtad! Ennek a „mozdonyos” Glembaynak a bátyja (der die Wiener-Hochbauer heiratete), der ist im Irrenhaus gestorben! Legidősebb fia – főbe lőtte magát. Warronigg tábornokné két ízben is vízbe vetette magát. Ihre Tochter, Laura, Baronin Lenbach, ist eine ausgesprochene Selbstmordkandidatin! És az én megboldogult anyám? Ő ugyan nem Glembay-vér, de a Glembay-komplexumban mérgezte meg magát. Kennst du das vielleicht leugnen? És Alice talán nem vízben lelte halálát? És a megboldogult Ivan talán nem zuhant le a harmadik emeletről?” Részlet A Glembay Ltd. című drámából (A Glembay Ltd. Dráma. Fordította: és az utószót írta: Dudás Kálmán, Budapest, Európa, 1958. 21. o.)

•••

Filip Latinovicz hazatérése. Regény. Fordította: Illés Sándor, Budapest, Európa, 1959. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Filip Latinovicz hazatérése. Regény. Fordította: Illés Sándor, Budapest, Európa, 1959. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

A Filip Latinovicz hazatérése (Povratak Filipa Latinovicza, 1932) volt az első Krleľa-regény, amely magyarul megjelent. A regény második kiadása 1973-ban, Krleľa nyolcvanadik születésnapjára szintén az Európa Könyvkiadónál jelent meg. A fordító Vujicsics Sztoján irodalomtörténésznek szóló ajánlásával:


A fordító Vujicsics Sztoján irodalomtörténésznek szóló ajánlásával: „Sztojánnak baráti szeretettel. 1962. jún. 28. Illés Sándor.”
(A dedikált példány Vujicsics Marietta magántulajdona)

„Hajnalodott, amikor Filip a kaptoli állomásra érkezett Huszonhárom esztendeje nem volt ebben a fészekben, de azért még mindig tudta, sorjában mi, hogyan következik: a rothadó, nyálkás háztetők, a barátok tornyának almája, a szürke, szélmarta emeletes ház a sötét fasor alján, gipsz medúzafej a nehéz, vasalt tölgyfaajtó felett és a hideg kilincs. Huszonhárom év múlt el azóta, hogy egy ilyen reggelen az ajtó elé vánszorgott, mint tékozló fiú: hetedikes gimnazista, aki ellopott anyjától egy százast. Három éjjel és három nap mulatozott asszonyokkal és pincérlányokkal, s amikor hazajött, zárt ajtókra talált és az utcán maradt. Azóta már sok-sok éve él az utcán, de azért lényegében semmi sem változott. Megállt az idegen, zárt ajtó előtt s mint akkor, azon a reggelen, most is érezte a tömör kilincs hideg, fémes érintését a markában: tudta, milyen súlyos lesz az ajtó a keze alatt, s tudta, hogyan mozognak a falevelek a vadgesztenyefa lombkoronáján, hallotta, hogy egy fecske elsuhan a feje felett, s úgy érezte akkor (azon a reggelen), hogy álmodik. Piszkos volt, fáradt, álmatlan, s valami mászott a gallérján: bizonyára poloska. Sohasem lehet elfelejteni azt a komor hajnalodást, s azt a részeg harmadik éjszakát, s azt a szürke reggelt – soha az életben.” Részlet a Filip Latinovicz hazatérése című regényből. Fordította: Illés Sándor. (Budapest, Európa, 1959. 5–6. o.)

•••

Éjtszakának virrasztója. Petrica Kerempuh balladái. Fordította és az utószót írta: Csuka Zoltán. Jegyzetekkel ellátta: Vujicsics D. Sztoján. Illusztrálta: Reich Károly, [Budapest], Magyar Helikon, 1959. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Éjtszakának virrasztója. Petrica Kerempuh balladái. Fordította és az utószót írta: Csuka Zoltán. Jegyzetekkel ellátta: Vujicsics D. Sztoján. Illusztrálta: Reich Károly, [Budapest], Magyar Helikon, 1959. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

Krleľa fő művei közé tartozik az 1936-ban megjelent Petrica Kerempuh balladái (magyarul Csuka Zoltán fordításában Éjtszakának virrasztója. Petrica Kerempuh balladái, 1959), mely a horvát s értelemszerűen a horvát-magyar közös múlt évszázadait idézi szemléletes képekben. Petrica Kerempuh garabonciás vándordiák, csavargó, nagy népi odamondó, az ő plebejus alakja a balladák énekmondója. Ludas Matyihoz, Naszredin Hodzsához, Thyl Ulenspiegelhez hasonlít, bár ezeknél megtiportabb és kevésbé meseszerű figura, mert igazságot tenni nem áll hatalmában. A Balladák európai rokonai a Villon-balladák, a magyar irodalomból pedig Ady kuruc-versei.
A Szanobori dalban jól érzékelhető a Balladákban általában megnyilvánuló nonszensz, groteszk elemi ereje, a magyar folklórból is ismert „Felmászott a nyúl a fára, / jaj de szépen kukorékol” logikája: A Balladák archaikus horvát nyelven (a Zágráb környéki ún. kaj-nyelvjárásban) íródtak, mely a délszláv nyelvi egységesítés (vö. szerbhorvát nyelv, melynek a szerb és horvát területeken is beszélt ąto-nyelvjárás az alapja) korszakában háttérbe szorult. Ezt az archaikus nyelvjárást eleveníti fel Krleľa régi szótárak, többek között Ivan Belostenec, a 17. században élt pálos szerzetes latin-horvát szótárának nyelvi anyagára támaszkodva, azt szabadon kezelve – fiktív nyelvet teremtve.

„Firi-furu furula,
bitók alatt
fuvola.

Firi-furu, flótaszó,
közös sorsunk
a bitó.

Kis kalapom a szememen,
szeles eső
köpönyegem.”

Részlet az Akasztófaviráfok éneke című balladából. Fordította: Csuka Zoltán. (Éjtszakának virrasztója. Petrica Kerempuh balladái, [Budapest], Magyar Helikon, 1959. 99. o.)

A Petrica Kerempuh balladái című kötet két versét, az Akasztófaviráfok énekét (Galľenjačka) és a Szanobori dal (Sanoborska) című balladákat Vujicsics Tihamér (1929-1975) zeneszerző a hatvanas évek elején megzenésítette. A Szanobori dal (Sanoborska) című ballada kamarazenekarra és szólóhangra írt kéziratos kottájának első oldala. (Zongorakivonat) (MTA Zenetudományi Intézet. Vujicsics Tihamér hagyatéka)A Petrica Kerempuh balladái című kötet két versét, az Akasztófaviráfok énekét (Galľenjačka) és a Szanobori dal (Sanoborska) című balladákat Vujicsics Tihamér (1929–1975) zeneszerző a hatvanas évek elején megzenésítette. A Szanobori dal (Sanoborska) című ballada kamarazenekarra és szólóhangra írt kéziratos kottájának első oldala. (Zongorakivonat) (MTA Zenetudományi Intézet. Vujicsics Tihamér hagyatéka)

Dévai Nagy Kamilla előadja a Petrica Kerempuh balladái ciklusból az Akasztófavirágok énekét Vujicsics Tihamér megzenésítésében. Edith Foto. Érd, 1976. szept. 25. (Horvát Nemzeti és Egyetemi Könyvtár, Zágráb. Miroslav Krleľa hagyatéka)Dévai Nagy Kamilla előadja a Petrica Kerempuh balladái ciklusból az Akasztófavirágok énekét Vujicsics Tihamér megzenésítésében. Edith Foto. Érd, 1976. szept. 25.
(Horvát Nemzeti és Egyetemi Könyvtár, Zágráb. Miroslav Krleľa hagyatéka)

 

 

•••

A horvát hadisten. [Elbeszélések]. Fordította: Csuka Zoltán, Budapest, Európa, 1963. (OSZK - Törzsgyűjtemény)A horvát hadisten. [Elbeszélések]. Fordította: Csuka Zoltán, Budapest, Európa, 1963. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

A horvát hadisten (Hrvatski bog Mars) című ciklus a horvát honvédek I. világháború kálváriájának témáját dolgozza fel. Az 1922 óta különböző összetétellel megjelenő azonos című kötetek közül a magyar fordítás alapjául az 1955-ös kiadás szolgált. A magyar kiadásban is szereplő hét elbeszélést Krleľa az 1946-os kiadásban publikált Megjegyzésében határozta meg, így A horvát hadisten című kötet későbbi kiadásai is ezt vették figyelembe. A kötet tartalma: A Bistrica Lesna-i csata; Magyar királyi honvéd-novella; Három honvéd; Az V/B. barakk; Jambrek honvéd; Franjo Kadaver halála; Horvát rapszódia.

Krleľa horvát nyelvű, Vujicsics D. Sztoján irodalomtörténésznek írt ajánlásával. Az ajánlásával. Krleľa horvát nyelvű, Vujicsics D. Sztoján irodalomtörténésznek írt ajánlásával. Az ajánlás magyar fordítása: „Sztojánnak, aki nélkül az egész dolog rögtön másképpen alakult volna: »áldozatkész, az már igaz« (ezek Bela szavai M. K.) '964. június 3. Rokonszenvvel Miroslav Krleľa”
(A dedikált példány Vujicsics Marietta magántulajdona)

„Négyes sorokban vonulnak, az éjszakák hadoszlopainak tompa dobajában, csörög-zörög rajtuk a felszerelés, a mannlichereek, ásók, szuronyok, hallani, amint cuppogva húzzák ki bakancsukat a sárból, s a hadosztály halottkéme egy percre abbahagyja az összesítést, hegyezi a fülét, mint az eb, s valami rémületes felismerésre hirtelen elakad a lélegzete.
Íme, odakünn a zagorjei bányászok vonulnak, akik egy életen át nyelték a kormot, a bűzt, a mérges gázokat, s most közös sírjukból fölkelve, meggyújtott olajlámpásukkal csendben és kettős rendekben menetelnek egy másik verembe, ahonnan nincs többé visszatérés. S a Dráva menti szőlőmunkások, a stubicai zsellérrek, Gubec Matija, a horvát parasztvezér unokái a mind-mind odakünn vonulnak a sötétségben, s valamennyien ide, az ő halottkémi asztalára fognak visszatérni. Ő pedig olvasni fogja kérvényeiket, szerelmes leveleiket, s nézegeti azokat a szörnyen barbár fényképeket, lapozgatja okmányaikat, és ennek soha, de soha nem szakad vége.”
Részlet A Bistrica Lesna-i csata című elbeszélésből. Fordította: Csuka Zoltán. (A horvát hadisten. [Elbeszélések], Budapest, Európa, 1963. 45. o.)

•••

Bankett Blitvában. Regény. Fordította: Herceg János. Újvidék, Fórum, 1960. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Bankett Blitvában. Regény. Fordította: Herceg János. Újvidék, Fórum, 1960. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

A Bankett Blitvában (Banket u Blitvi, 1939) című Krleľa-regény első magyar kiadása. A regény második kiadása az Európa Könyvkiadónál jelent meg 1979-ben.

„... a háborúk és fegyverszünetek logikus vérözönében s az újabb és újabb háborúk és fegyverszünetek végtelen sorában elpusztul majd Blitva és Blatvia is, mint ahogyan annyi Blitva és Blatvia pusztult el már előttük ugyanebben a balti és szittya sárban anélkül, hogy valakinek is eszébe jutott volna feltenni azt az egyszerű és természetes kérdést önmagának, valamint polgártársainak, a blitvánoknak és hunoknak, blatviánoknak és kobiliaiaknak: Hát csakugyan veszett kutyák vagyunk, testvéreim, hogy egymás húsát tépjük, és miért?” Részlet a Bankett Blitvában című regényből. Fordította: Herceg János. (Újvidék, Fórum, 1960. 11. o.)

 

•••

Aretaeus avagy Legenda Szent Ancilláról, a mennyei madárról. Fantázia öt képben. Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján, [Budapest], Színháztudományi Intézet, Világszínház [1964]. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

Az Aretaeus avagy legenda Szent Ancilláról, a mennyei madárról (Aretej ili legenda o Svetoj Ancili rajskoj ptici, 1959) című Krleľa-dráma első kiadása. A mű másodjára a Sebzett madár című délszláv drámaantológiában jelent meg. Az Aretaeus Krleľa utolsó befejezett drámája. Magyarul csak drámajátékként készült el Cserés Miklós rendezésében 1965-ben, a Ranódy László által rendezendő filmváltozat elkészítésének terve a hetvenes évek elején nem valósult meg.

„ELSŐ FÖLDÖNFUTÓ: A halakat, madarakat, növényeket, igen, a betegségeket számoljuk. Ezen dolgozunk.
ARETAEUS: És mindegyikre találtak orvosságot?
FÖLDÖNFUTÓK: A legjobb úton vagyunk...
ARETAEUS: Mindenre fényt derítettek?
MORGENS: Sok mindenre fényt derítettünk...
ARETAEUS (gondolataiba merülve): Maguk tehát tudják, hány Nap van és hány betegség? S mi van azzal a fiatalemberrel, akit tegnap itt a gyógyszertár előtt meggyilkoltak?
MÁSODIK FÖLDÖNFUTÓ: Az politika.
ARETAEUS: Igen! Az ember politikus állat. S mi a politika?
MÁSODIK FÖLDÖNFUTÓ: Harc az emberben élő állat ellen... Harc a zsarnokság ellen...”
Részlet az Aretaeus avagy Legenda Szent Ancilláról, a mennyei madárról című drámából. Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján. (Budapest, Színháztudományi Intézet, Világszínház, [1964]. 133. o.)

•••

A fekete sas árnyékában. Fordította: Csuka Zoltán, Budapest, Európa, 1965. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

A fekete sas árnyékában Krleľa Zászlók című regényfolyamának első két kötete, amely az 1962-ben a zágrábi Forum című folyóiratban folytatásos közlésben megjelenő szöveg magyar fordítása. A magyar kiadás érdekessége, hogy könyv formájában két évvel (1965) megelőzte a horvát kiadást (Zagreb, Zora, 1967), amely azonban a regény 1964-ben szintén a Forumban megjelent folytatását is tartalmazza, továbbá a folyóiratban megjelent szövegtől számos – tartalmi és szerkezeti – vonatkozásában is eltér.

„A fiumei gyors édeskés karbolszagot árasztó, csipkés huzatú, kényelmes vörösbársony ülésén, a Boľjakovinától Lepavináig és Csurgótól Dombóvárig húzódó, örökké változatlan, unalmas táj közepett, őméltósága elmerült gondolataiban, a fiával folytatott intim beszélgetésben. Ismeri, mint a tenyerét a zágráb–budapesti vonalnak ezt az egész, tölgyesekkel és szántóföldekkel váltakozó, ostobán unalmas színterét: valamennyi útkereszteződést és útmenti keresztet, valamennyi parcellát, az állomások kertecskéit, a virágágyásokkal, tulipánokkal és árvácskákkal, fehér kavicsos ösvényekkel, ahol tisztes külsejű, övig érő szakállú kis agyagtörpék, s a rózsafák karóin csillogó üveggömbök díszlenek; ismeri az állomásokon csüngő vörös pelargóniás virágkosarakat, a kimeszelt árnyékszékeket, az üresen ásító távirdaszobákat s a egész szegényes terepet, amelyen százszor is beleveszett már a ködökbe, a bizonytalanságba, a vadászatokba, a politikai dáridókba, a magyar pragmatikus komédiának ezeken a csattogó vasúti vágányain, ahol a testvéri magyar királyi törvénycikkelyekkel áll a csata, a horvát száborok békáinak vére folyik a negyven horvát jegykezelői helyért...” Részlet A fekete sas árnyékában című regényből. Fordította: Csuka Zoltán. (Budapest, Európa, 1965. 26–27. o.)

•••

Miroslav Krleľa válogatott művei, Budapest – Novi Sad, Európa – Forum, 1964, 1965 [1966].

Miroslav Krleľa válogatott műveinek hatkötetes sorozata az író születésének 70. évfordulója alkalmából jelent meg párhuzamosan az újvidéki Forum és a budapesti Európa Könyvkiadó gondozásában. A két kiadás abban tér el egymástól, hogy az újvidéki Forum két kötetben jelentette meg a Filip Latinovicz hazatérése (1964) című regényt és a válogatott elbeszéléseket (1965), míg az Európa kiadásában ezek a művek egy kötetben kaptak helyet. A Forum kiadásában továbbá 1964-ben megjelent A Glembayak prózaciklus is, míg az Európa kiadásában ugyanezzel a címmel a drámatrilógia.

•••

A Glembayak. [Elbeszélések]. Fordította: Dudás Kálmán. (Miroslav Krleľa válogatott művei), Újvidék, Fórum, 1964. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

A Glembay-család című novellaciklus második magyar kiadása az első kiadás után nyolc évvel A Glembayak címmel jelent meg az újvidéki Forum Könyvkiadónál.

„S amint ott álldogált a romos várfalon s révedt tekintettel meredt a ködös tájra, Kriľovec doktor azon tűnődött, hogy odaát, a magyar városokban az iskolás gyermekek most ugyanazokat a hexametereket tanulják, amelyek elevenen, kitörölhetetlenül élnek még ma is az emlékezetében. A Franc-Jozefinum aulájában bizonyára ma is úgy pislákolnak és duruzsolnak a gázlámpák, mint egykor, és arra gondolt, hogy se szeri, se száma a paragrafusoknak, intézeteknek, terminusoknak és szabályzatoknak, amelyek itt is, e vár fölött, széles e vidék, e várfalak és emberek fölött egyaránt sorsot, államiságot, végső érvet és valami abszolútumot jelentettek millió és millió emberi agy számára az isteni ige meggyőző erejével. S ma mindez a múlté, elfújta a szél, messzebbre, mint amekkora a távolság London és San Francisco között. És mégis! Egy ezredév történelmi színhelye ez: [Könyves] Kálmántól Sziget[vár]ig, a Habsburgoktól Tisza Istvánig, aki véresen rogyott le szalonja perzsaszőnyegére, arccal lefelé, kinyújtott bal karral, mint a fuldokló. S ma mindennek árnyéka sincs sehol! Minő paradoxon! Milyen döbbenetes hirtelenséggel omlanak is össze ezeréves államok! Merően üres, dőre és értelmetlen!” Részlet az Ivan Kriľovec című elbeszélésből. Fordította: Dudás Kálmán. (A Glembayak. Próza. Miroslav Krleľa válogatott művei, Novi Sad, Forum, 1964. 218. o.)

•••

A Glembayak. Drámák. [Fordította: Dudás Kálmán]. (Miroslav Krleľa válogatott művei), Budapest, Európa, 1965. (OSZK - Törzsgyűjtemény)A Glembayak. Drámák. [Fordította: Dudás Kálmán]. (Miroslav Krleľa válogatott művei), Budapest, Európa, 1965. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

A Glembay-drámatrilógia mindhárom darabja együtt, s egyben a trilógia második és harmadik része, a Léda és az Agónia ebben a kötetben jelent meg először magyarul.

„LENBACH: Ti mindnyájan dolgoztok, persze, ti mindnyájan dolgoztok, én pedig, én csak kártyázom és iszom! Dolgozni! Dolgozni kell! Nevetséges! Hogyan? Mit? Mert hiszen: mit is dolgozhatnék én tulajdonképpen? Álljak be pallérnak egy zsidó építészhez, mint Trautner őrnagy? Ott áll, látástól vakulásig a sárban, a mészrakáson, mint valami parancsnoki figyelőhelyen, és osztogatja a harci parancsot a kocsisoknak és téglahordóknak. Und verdient monatlich zwei tausend zwei hundert, also weniger, als ich bei meinen Juden! Mint volt huszár alezredesből belőlem is lehetne esetleg valami jobb főpincér,, amolyan maître d'hotel-féle! De hol van itt nálunk olyan szálloda, ahol egy huszár alezredes maître d'hotel lehetne?” Részlet az Agónia című drámából. Fordította: Dudás Kálmán. (A Glembayak. Drámák, Budapest – Novi Sad, Európa – Forum, 1965. 197–198. o.

•••

Filip Latinovicz hazatérése. [Regény]; Elbeszélések. Fordította: Csuka Zoltán, Dudás Kálmán, Illés Sándor. Az elbeszéléseket válogatta: Major Nándor. [Sinkó Ervin Miroslav Krleľa műve c. bevezető tanulmányával: Előszó helyett: XI-XXXIV], Budapest, Európa, 1965. [!1966]. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Filip Latinovicz hazatérése. [Regény]; Elbeszélések. Fordította: Csuka Zoltán, Dudás Kálmán, Illés Sándor. Az elbeszéléseket válogatta: Major Nándor. [Sinkó Ervin Miroslav Krleľa műve c. bevezető tanulmányával: Előszó helyett: XI–XXXIV], Budapest, Európa, 1965. [!1966]. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

A Filip Latinovicz hazatérése című regény második magyar kiadása és négy, már korábban megjelent novella mellett – A Bistrica Lesna-i csata; Három honvéd; Az V/B. barakk, Temetés Terézvárott – öt, az Ezeregy halál (Hiljadu i jedna smrt, 1933) című novelláskötetben megjelent elbeszélés – Alojz Tiček első miséje; In extremis; Tomo Bakran halála; Haldoklás; Ezeregy halál – első magyar kötetkiadása.

„A Püspökvár házainak falai úgy álltak itt, mint együtt rezgő lemezek, egyik fal a hangok egész kévéjét vetette a másikhoz, úgyhogy a harangok innen is, onnan is visszaverődő muzsikája a visszhangokkal megsokszorozódva olyan volt, mint messziről idemorajló ágyútűz. Úgy tetszett, mintha minden egyes fal mögött rejtélyes hírnök állna, s fémlapot kongatna. Valamennyiüket messze túlmorajlotta a Szent Istvánról, az elsőnek megkoronázott magyar királyról elnevezett harang, aztán a Szűz Mária, malaszttal teljes, aztán a Szent Ferenc, a nap testvére, s ebbe a domináns hármas hangzatba szövődött bele a Keresztelő Szent János bánatos hangja; névadójának hajdan a fejét vették, s most egész délután a halottakat siratja, akik itt vonulnak el alatta, néma és szomorú menetben utolsó útjukon, a temetőbe vándorolván.” Részlet az Alojz Tiček első miséje című elbeszélésből. Fordította: Csuka Zoltán. (Filip Latinovicz hazatérése; Elbeszélések, Budapest, Európa, 1965. 444. o.)

•••

Versek. Emlékiratok. Az emlékiratokat válogatta: Csuka Zoltán és Juhász Géza. A verseket válogatta és fordította: Ács Károly. Az emlékiratokat fordította: Ács Károly és Csuka Zoltán. Budapest - Újvidék, Európa - Fórum, (Miroslav Krleľa válogatott művei), 1965. [1966]. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Versek. Emlékiratok. Az emlékiratokat válogatta: Csuka Zoltán és Juhász Géza. A verseket válogatta és fordította: Ács Károly. Az emlékiratokat fordította: Ács Károly és Csuka Zoltán. Budapest – Újvidék, Európa – Fórum, (Miroslav Krleľa válogatott művei), 1965. [1966]. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

Krleľa verseinek és válogatott emlékiratainak – Agrami gyermekkorom 1902–1903 (Djetinstvo u Agramu. 1902–1903, 1952) – és naplójegyzeteinek – Rég múlt napok. Feljegyzések 1914–1921 (Davni dani. Zapisi 1914–1921, 1956) – első kötetkiadása. Az utóbbi mű bővelkedik magyar vonatkozású megjegyzésekben.

„Az Ismeretlen Valaki meghozta az Őszt
az Északi Szobába.
Ó, most,
hogy minden csupa szín és szüret és borszag,
és dala zeng minden Állatnak és Dolognak,
s még a holtnak is riad a vágya,
az Ismeretlen Valaki meghozta az Őszt
ezüst-tálon
a szobába:
szőlőt és körtét, fügét s datolyát.”

Részlet az Őszi ének című versből. Fordította: Ács Károly. (Versek. Emlékiratok. Budapest – Újvidék, Európa – Fórum, Miroslav Krleľa válogatott művei, 1965. [1966]. 27. o.)

„Sokat tanultam továbbá a magyar sajtótól és a magyar történelemből. Mindennek, amit ott írnak, pontosan a fordítottja áll. A Galilei-körtől (Jászi Oszkáréktól) szintén nagyon sokat tanultam. Megszabadítottak a konvencionális hazugságoktól, de hol maradtak ők, és hova kerültem én?” Részlet a Sok, s végül semmi (Iskolában) aforizmagyűjteményből. (Régmúlt napok. 1916. május 19). Fordította: Ács Károly. (Versek. Emlékiratok. Budapest – Újvidék, Európa – Fórum, Miroslav Krleľa válogatott művei, 1965. [1966]. 372. o.)

•••

Kirándulás Oroszországba. [Útirajz]; Esszék. Válogatta: Hadrovics László és Németh István. Fordította: Szeli István, Budapest - Novi Sad, Európa - Forum, (Miroslav Krleľa válogatott művei), 1965. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Kirándulás Oroszországba. [Útirajz]; Esszék. Válogatta: Hadrovics László és Németh István. Fordította: Szeli István, Budapest – Novi Sad, Európa – Forum, (Miroslav Krleľa válogatott művei), 1965. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

Krleľa Kirándulás Oroszországba című útirajzának (Izlet u Rusiju, 1924–26, 1958) és válogatott esszéinek első magyar kötetkiadása.
A kötet tartalma: Kirándulás Oroszországba; Beszélgetés a materializmusról; Európa ma; A mi parlamentarizmusunkról és demokráciánkról; Az irodalom ma; Rotterdami Erazmusról; Rainer Maria Rilke; Marcel Proustról; Kranjčević költészetéről; Francisco José Goya y Lucientes; George Grosz német festőről; Margináliák Petar Dobrović képeihez; Előszó Krsto Hegeduąić "Drávamenti motívumok" c. albumához.

„A Gyermekkor Rilke első alkotói korszakának igen jelentős verse. A gyermek-motívumok iránt kezdettől fogva igen erős hajlamot árult el, s egészen beleveszett a magában hordozott gyermekkor élményeibe; saját ködös mélységeibe merülve a legmesszebbre jutott el, azokig a homályos képekig, amelyek eredeti és közvetlen élményeinket fejezik ki. Elfeledett szavak távoli visszhangjai ezek, kifakult, halvány képek villódzása, a gyermeki emlékek akadozó beszéde, a beteges és könnyes szavak „szuggesztív mágiájának” mélyen a sorok közé ágyazott együgyű, gyermekes és tehetetlen siránkozása; ez a vers abban az elragadtatott állapotban született meg, amit Bremond főtisztelendő abbé „a költői kegyelem állapotának” nevez.
Rimbaud Részeg hajójától a magyar Adyig, Matoąig és Augustin Ujevićig sok lírikus elnézte a tavon ringó csónakokkal a fasor végén játszadozó gyermekeket. A Luxemburg-kert egyik kedvelt impresszionista festői motívuma ez, amelyről Marcel Proust és A. Gide néhány tökéletes prózai oldalt írtak; fölösleges lenne ezt a verset az „érthető felismerésig” leegyszerűsíteni. Az idegen mintákkal való minden hasonlósága ellenére is ez a vers Rilke határozott hanglejtését, képét és színeit viseli magán. Ez a szublimált, mélységes, problematikus, ismeretlen, titokzatos gyermekkor mélyen elásva él bennünk freudi komplexusaink homályában, s ez a beteges emlékezés és ez a majdnem perverz elidőzés holt gyermekségünk térségeiben egyike azokak az erős ösztönöknek, amellyel le akarjuk lassítani mindazt, ami mulandó bennünk.
[...]
Hogy Rilkének milyen mélyen sikerült behatolnia a feledésbe merült gyermekkor felderítetlen titkaiba, világosan meglátszik, ha összevetjük Rilke gyermekkorról írt verseit F. Schnack, Übellacker, Ringelnatz, Barthel, Werfel vagy a magyar Kosztolányi hasonló motívumaival, aki a gyermekkorról néhány jó verset írt.”
Részlet a Rainer Maria Rilke című esszéből. Fordította: Szeli István. (Kirándulás Oroszországba. [Útirajz]; Esszék, Budapest – Novi Sad, Európa – Forum, 1965. 382–383., 398–399. o.

•••

Zászlók 1-2. [Történelmi regény]. Fordította, jegyzetekkel ellátta: Csuka Zoltán, Budapest - Újvidék, Európa - Fórum, (Miroslav Krleľa válogatott művei), 1965. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Zászlók 1–2. [Történelmi regény]. Fordította, jegyzetekkel ellátta: Csuka Zoltán, Budapest – Újvidék, Európa – Fórum, (Miroslav Krleľa válogatott művei), 1965. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

Zászlók 1-2. [Történelmi regény]. Fordította, jegyzetekkel ellátta: Csuka Zoltán, Budapest - Újvidék, Európa - Fórum, (Miroslav Krleľa válogatott művei), 1965. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Krleľa Zászlók című regényfolyamának a zágrábi Forum című folyóiratban 1962-ben folytatásokban közölt első két kötete A fekete sas árnyékában címmel 1965-ben jelent meg az Európa Könyvkiadónál. A regény 1964-ben szintén a Forumban megjelent folytatását is tartalmazza a Zászlók 1965-ös magyar kötetkiadása, melynek érdekessége, hogy könyv formájában két évvel (1965) megelőzte a horvát kiadást (Zagreb, Zora, 1967), amely azonban a folyóiratban megjelent szövegtől számos – tartalmi és szerkezeti – vonatkozásában is eltér.

„Beült az ember a hintóba, abba a fekete kárpitos kocsiba, amely olyan volt, mint az a fiáker, amellyel Joja anyukája Bécsbe utazott, s felülről a budai hegyről, Corvin városának szerpentinjeiről, még egy baljós pillantást vetett a pesti lámpák zöldes fényű füzérére, amely ott tündöklött a sötét folyó partján, a szerpentin utolsó fordulójáról még egy üdvözletet küldött ifjúsága Városának, a parlamenti kupola ama sötét épülettömbjének, az Erzsébet királyné hídnak, azoknak a szállodáknak ott lenn, azoknak az éttermeknek, a réges-régi éjszakáknak, amelyeket cimbalom és hegedűszó kísért, a vaspaták alól még egy vagy két szinkópa csattant fel a budai utcák kövén, gyors ügetésben elhajtatott az ezüstsisakos alabárdos gárdisták tisztelgő sorfala előtt, az udvari főbejárat vas diadalíve alatt, s felhaladt a márványlépcsőkön a királyi Vár kupolája alá, az ovális terembe, a kábító parfümfelhőknek, s az úrhölgyek púderezett vállairól felszálló édeskés vaníliának és trópusi orchideákra emlékeztető illatoknak, a hegedűknek és zongoraszónak, a muzsikának, a rózsák és orgonák illatáradatának hátat fordítván, nekivágott az éjszakának, amelyben ott suhant a Duna, az iszonyatos, kátrányosan fekete Duna vize, a Szent Korona elvesztett határait sirató mozdonyok jajongásától kísérve...” Részlet a Zászlók című regényből. Fordította: Csuka Zoltán, Budapest – Újvidék, Európa – Fórum, (Miroslav Krleľa válogatott művei), 1965. 2. kötet, 773–774. o.

•••

Kálvária. [Dráma]. Fordította és utószót írta: Csuka Zoltán. Illusztrálta: Kass János, [Budapest], Magyar Helikon, Európa, 1970. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Kálvária. [Dráma]. Fordította és utószót írta: Csuka Zoltán. Illusztrálta: Kass János, [Budapest], Magyar Helikon, Európa, 1970. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

Az ötfelvonásos színmű eredeti címe – Golgota (1922) – a magyar kiadásban Alekszej Tolsztoj azonos című regényetrilógiája miatt változott Kálváriára.

„EGY MUNKÁS: Én olvastam Darwint, elvtársak! Leírja, hogyan lett a majomból ember, s hogy ehhez évmilliókra volt szükség! Ugyan, hogy lehetne egyik napról a másikra megvalósítani a szocializmust, ezt a magasztos eszmét? Nem lehet erőnek erejével ,megvalósítani azt, hogy új társadalom szülessék!...
ELLENTMONDÓ HANG: Te még ma is majom vagy! Ez árulás! Kristijan áruló! A bizottságunkat agyonlőtték! Éljen Andrej! Ő a mi bizottságunk egyetlen képviselője!
EGY MUNKÁS: Ne, hagyom magam sértegetni! Te tolvaj!
Verekedés
I. HANG: No, itt a feje tetején táncol már minden!
II. HANG: Még valamennyien ráfizetünk! S mi haszna ennek a civakodásnak?
HANGOK ZŰRZAVARA: Éljen a sztrájk! Sztrájkot a béremelésért! Így nem lehet élni!
HANGOK: Árulás! Nem árulás! Itt nincs árulás! Andrej! Kristijan!
ELLENTMONDÓ HANGOK: Ti vagytok árulók! Mit akartok?! Éljen a sztrájk!
EGY HANG: Én jártam Amerikában! Ott aztán van szocializmus! Ott a parlamentben szavaznak!
ELLENTMONDÓ HANG: Ezer dollárod van a bankban! Te kapitalista!
EGY HANG: Talán a dolláraimat szeretnéd, mit? Én azt véres verejtékemmel kerestem! Rabló! Ez neked, forradalom, mi? Ellopni, amit más véres verejtékkel szerzett? Átkozott Júdás! Tolvajok!”
Részlet a Kálvária című drámából. Fordította: Csuka Zoltán, [Budapest], Magyar Helikon, Európa, 1970. 86–87. o.

•••

Út a paradicsomba. [Filmforgatókönyv]. Fordította: Csuka Zoltán, [Budapest], Európa, (Modern könyvtár 210.), [1971]. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Út a paradicsomba. [Filmforgatókönyv]. Fordította: Csuka Zoltán, [Budapest], Európa, (Modern könyvtár 210.), [1971]. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

Az Út a paradicsomba (Put u raj, 1970) című filmforgatókönyvet Krleľa a Tücsök a vízesés alatt című novellája és egy párbeszédes esszétöredéke alapján írta. Horvát nyelvű ősbemutatója 1973. október 25-én volt a zágrábi Nemzeti Színházban, de már megjelenése évében játékfilm is készült a műből Mario Fanelli rendezésében. Magyar nyelvű ősbemutatója a Szabadkai Népszínházban volt 1978. október 10-én ifj. Szabó István rendezésében.

„A forgatókönyv mindjárt az elején elénk varázsolja, miként bolyong Bernardo egy tavaszi kora estén a város utcáin, gondjainak fő motívumától lenyűgözve – ahogyan a költői módon kifejezni lehetne azt az egyformán homályos, alig felfogható s mégis, akár az ember, olyan régi, de huzamosan nyugtalanító gondolatot, amely saját halottainkhoz vonz bennünket, a holtakhoz, akik mindannyian eltűntek, s mégis úgy csillognak emlékezetünkben, mint hamu alatt a parázs. Nincsen értelmes élőlény, aki életútján ne a meghaltak hatalmas kísérő seregének sodrában mozogna. Mindaz, amit az ember teremtett: civilizációk, bölcseletek, városok, utcák, kivilágított kirakatok, lovak, kocsik, autók, mind-mind a sírokon épültek fel, s mindez azoknak a temetőjében játszódik le, akik a halálukkal ránk hagyták, amink van, és amit tudunk. A Peugeot-k és Chevrolet-k, kávéházak, szállodák, asszonyok, gyerekek és öregek, akik itt vannak körülöttünk; mindez a temetőben, a sírok felett mozog, és a sírokból szemlél bennünket, s minden egyes gondolatunkat a halottak beláthatatlan nemzedékei kísérik,ők pedig a föld alatt aránytalanul többen vannak, mint mi itt fönn, magunk között.” Részlet az Út a paradicsomba című filmforgatókönyvből. Fordította: Csuka Zoltán, [Budapest], Európa, (Modern könyvtár 210.), [1971]. 6. o.

•••

Az ész határán. Regény. Fordította: Csuka Zoltán, Budapest, Európa, 1976. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Az ész határán. Regény. Fordította: Csuka Zoltán, Budapest, Európa, 1976. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

Az ész határán (Na rubu pameti, 1938) a legutolsó Krleľa-regény, ami magyarul megjelent. Polémikus-politikai vonatkozásai miatt – például az 1937-es sztálini koncepciós perek elítélése – az író a regény megjelenése idején szembekerült a Komintern hivatalos nézeteit híven követő Jugoszláv Kommunista Párt vezetésével. A regény második horvát kiadására ezért csak 1954-ben kerülhetett sor.

„Akár Isten műve az emberi butaság, akár nem, hatásában nem vész el. Az egyik emberi ostobaságtól a másikig az út gyakran évszázadokig tart: akárcsak a kihunyt csillagok fénye, a butaság még sosem mulasztotta el, hogy rendeltetése végéig el ne érjen. A butaság küldetése minden bizonnyal egyetemes, a szó magasabb, esői, nem deteologizált értelmében; a butaság mennyei erő, amely úgy hat, mint a súly vagy a fény, mint a víz vagy a világegyetem bármely eleme. A butaság önmagába szerelmes, tetszelgő becsvágya határtalan. A butaság méltóságok és hivatások, hivatalok és rangok palástját öltötte magára; a butaság lordmajori aranyláncot hord, sarkantyúját pengeti, tömjénfüstölőt lóbál; a butaság cilindert rak nagy tudományú fejére; ezt a cilinderes ostobaságot meglehetősen gondosan tanulmányoztam, mert e cilinderesek közt ért az a megtiszteltetés és szerencse, hogy szerény polgári személyem saját, egészen kicsiny és jelentéktelen életét leéltem, olyan szerény polgárét, akinek alakja szinte a láthatatlanságig elmosódott.” Részlet Az ész határán című regényből. Fordította: Csuka Zoltán. (Budapest, Európa, 1976., 7. o.)

•••

Ezeregy halál. Válogatott elbeszélések. Fordította: Csuka Zoltán, Dudás Kálmán. Válogatta és az utószót írta: Dudás Kálmán, Budapest, Európa, (A világirodalom remekei), 1979. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Ezeregy halál. Válogatott elbeszélések. Fordította: Csuka Zoltán, Dudás Kálmán. Válogatta és az utószót írta: Dudás Kálmán, Budapest, Európa, (A világirodalom remekei), 1979. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

Krleľa novelláinak antológiája, mely A Glembay család, A horvát hadisten és az Ezeregy halál című novelláskötetekből válogat. Az antológiákban és a világirodalmi sorozatban való megjelenés Krleľa életművének kanonizálódásáról tanúskodik. A kötet tartalma: Marcel Faber-Fabriczy szerelme; Alojz Tiček első miséje; Temetés Terézvárott; Doktor Gregor első találkozása a Gonosszal; A Bistrica Lesna-i csata; Az V/B. barakk; Ködben; Ezeregy halál; Ivan Kriľovec; In extremis; Tomo Bakran halála

„Noha megízleltem már a háború poklát; vért, szenvedést és borzalmat épp eleget láttam, a hegeli és garibaldista sémák rendszere, ha kissé ziláltan is, még mindig elevenen élt bennem. Csillagos, meleg éjszaka volt. A lassan növekvő déli szél puhán, egyenletesen ringatta hajónkat. A harmadosztályú fedélzeten, sodronyok és hajókötelek között fiatal egyiptomi zsidó lány haldokolt. A köréje gyűlt nők könnyek közt mondogatták, hogy hőguta érte. Gyanta és kátrány szaga itatta át a sós levegőt. S ekkor a félhomályban megjelent ő: a Gonosz. Fekete cérnakesztyűt viselt, szmirnai orvosnak vallotta magát; közölte, hogy a beteg túl van a krízisen: a kicsi életben marad. Ott ismerkedtem meg vele én is a beteg kis zsidó lány köré verődött bolyban. Mint szerb katonához lépett hozzám, megszólított, s beszélgetésbe elegyedett velem. Egészen köznapi dolgokról beszélt.” Részlet a Doktor Gregor első találkozása a Gonosszal című elbeszélésből. Fordította: Dudás Kálmán. (Ezeregy halál. Válogatott elbeszélések, Budapest, Európa, 1979. 157–158. o.)

•••

Drámák. [Fordította: Csuka Zoltán, Dudás Kálmán, Spiró György]. [Válogatta: Osztovits Levente]. [Utószó: Spiró György], [Budapest], Európa, 1980. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Drámák. [Fordította: Csuka Zoltán, Dudás Kálmán, Spiró György]. [Válogatta: Osztovits Levente]. [Utószó: Spiró György], [Budapest], Európa, 1980. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

Krleľa drámáinak legteljesebb magyar kiadása, három dráma - Szentistvánnapi búcsú; Michelangelo Buonarroti; Galícia – első magyar kiadásával. A kötet tartalma: Szentistvánnapi búcsú; Michelangelo Buonarroti; Kálvária; Galícia; A Glembay Ltd.; Agónia; Léda; Függelék: A Glembay Ltd - Az első felvonás kiegészítése; Agónia - A második felvonás módosított befejezése és a harmadik felvonás.

„Az első pillanatban, amikor a függöny felmegy, a színek, vonalak, formák és hangok ritmusa olyan erős, intenzív, hogy semmit sem lehet kivenni belőle. A színpadon határozatlan alakok káosza burjánzik. A színorgia sugarakban ömlik, a hangvízesés egyre erősödik és megtörik a lármán, elementáris életcsoda tánca az egész színpad.
Csak később kezd a miszteriózus elevenség köde szétfolyni, és lehet észrevenni a töméntelen vászonsátrat, a gesztenyefák komor árnyait, a pecsenyesütők füstös lángját, az augusztusi hulló, vöröslő csillagokat, a kivörösödött arcok bujaságát, a kígyózó gesztusokat, hallani a kiáltásokat, látni a rakétákat, a bengáli tüzet; a félhomály és a bor rózsaszínű gőzben egyesül, részegítve az idegeket. Mindez a színpadon őrült, szétbitangoló szláv melódiává olvad össze, őseredeti és pogány dallammá, amelyek felszínén átvett, kopírozott, európai eredetű magatartásunk úgy hányódik, mint apró sajka a hatalmas, felkorbácsolt tengeren. Mindez a „szentistváni őrjöngés” hihetetlen, tomboló dimenziókat ér el, és mindössze egyetlen lépéssel a glóbuson túl, a kék és ismeretlen semmiben, fantomokká és démoni látomássá alakul.”
Részlet a Szentistvánnapi búcsú című drámából. Fordította: Spiró György. (Drámák, [Budapest], Európa, 1980. 9. o.)

•••

Terézvári garnizon. Színmű két részben. Színpadra alkalmazta: Miroslav Belović. Fordította: Vujicsics Marietta, Budapest, Madách Színház, (Madách Színház Műhelye 13.), [1990].

A Terézvári garnizon A Glembay család prózaciklus Temetés Terézvárott című novellájának színpadi változata. Miroslav Belović dramatizációjának nagysikerű ősbemutatója a Szarajevói Nemzeti Színházban volt 1984. december 12-én. A magyarországi ősbemutató 1990. október 12-én volt a Madách Színházban és a darab két évadon át műsoron volt. A művet a Madách Színház saját kiadásában jelentette meg.

„RAMONG GEYZA: Apám, hagyja abba ezt a mászkálást, nem bírom elviselni a falába kopogását! Menjen!... Hagyjon aludni!
RAMONG AURÉL: Jegyezd meg, fiam, hogy a családi hagyomány szerint a Ramongok spanyol származásúak, és az 1694-ből való címer is a spanyol színeket viseli: sárga mezőben piros griffmadár...
RAMONG GEYZA: Hagyjon békén, pihennem kell, holnap reggel 6 óra 0 perckor kihallgatásra megyek.
RAMONG AURÉL: Örülök, hogy doktoráltál matematikából, mégis úgy vélem, a főhadnagyi kinevezésedről szóló császári dekrétum sokkal fontosabb a tübingeni elliptoid-téziseknél.
RAMONG GEYZA: Ha tudnád, mennyire gyűlölöm ezt a katonaéletet...
RAMONG AURÉL: Fiatal voltam, amikor egy lóversenyen leestem a lóról, de rokkantan már csak tisztviselőnek mehettem... Te gyűlölöd a sorsodat, én meg állandó melankolikus vágyat érzek a svadron után. Bánatos vagyok és nagyon magányos abban a szürke utcában, a pesti Keleti pályaudvar közelében, ahol az ószeresek adják-veszik az ócskaságokat, a pálinkamérésből pedig a verkli szavát hallani.
RAMONG GEYZA: Apám, idegen és távoli vagy nekem; magabiztosságod, gumicsuklós falábad, a bútoraid a szalonban, amelyekről sohasem kerül le a fehér vászonhuzat, a reggeli pálinkád, büdös portoricó szivarod... Már gyerekkoromban is rettegtem a vakációtól, mert haza kellett mennem és otthon olyan hóka és kemény volt a gombóc... Kérlek, menj, nem bírlak hallgatni...
RAMONG AURÉL: Jó, jó, Geyza, de ne feledd spanyol származású őseinket... mindig is úgy beszéltél velem, mint egy idegennel... idegen vagyok neked... falábú idegen...”
Részlet a Terézvári garnizon című színműből. Fordította: Vujicsics Marietta. (Budapest, Madách Színház, [1990]. 41–42. o.)

•••

Sebzett madár. Mai szerb és horvát drámák. Fordította: Csuka Zoltán és Vujicsics D. Sztoján. Budapest, Európa, 1968. (OSZK - Törzsgyűjtemény)Sebzett madár. Mai szerb és horvát drámák. Fordította: Csuka Zoltán és Vujicsics D. Sztoján. Budapest, Európa, 1968. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

Az Aretaeus avagy legenda Szent Ancilláról, a mennyei madárról című Krleľa-dráma második kiadása a Sebzett madár című délszláv drámaantológiában jelent meg. Az antológiákban és a világirodalmi sorozatban való megjelenés Krleľa életművének kanonizálódásáról tanúskodik.

„ARETAEUS (mint aki visszatért erre a világra): Megjött a fény! Ezt a fényt az emberi kéz ajándékozta nekünk! Nem emlékszem, Hippokratész melyik hajdani híve mondotta: nem tudja, vajon azért legbölcsebb állat-e az ember, mert keze van, vagy azért van keze, mert a legbölcsebb? Mindenesetre az emberi kéz tökéletes remekmű, sem hozzáadni, sem elvenni belőle nem lehet?
MÁSODIK FÖLDÖNFUTÓ: Igen ám, de ennek a galenusi apokrifnek van egy aretaeusi kiigazítása is. Abban egy mégis van. Ez a remekmű mégis a majom keze.”
Részlet az Aretaeus avagy legenda Szent Ancilláról, a mennyei madárról című Krleľa-drámából. (Sebzett madár. Mai szerb és horvát drámák. Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján, Budapest, Európa, 1968. 122. o.)

•••

A Glembay család. Fordította: Dudás Kálmán, Budapest, Magyar Könyvklub, 2000. (OSZK - Törzsgyűjtemény)A Glembay család. Fordította: Dudás Kálmán, Budapest, Magyar Könyvklub, 2000. (OSZK – Törzsgyűjtemény)

A rendszerváltozás óta megjelent egyetlen Krleľa-kötet, a Glembay-novellaciklus harmadik kiadása.

„Alsóterézváron két cukrászda volt, s Deák utcában a szürke rokokó színházat Helmer & Fellner közismert császári és királyi építőcég építette, a vidéki színházak udvari építészei, akik a kiegyezés óta kizárólagos joggal bírtak a Lajtán innen, Lajtán túl. A Magyar Nádor kávéház és szálloda első ablakmélyedésében, öt és hat között, minden áldott nap ott üldögélt, akár egy viaszfigura, Lipót-keresztes waffenrokkjában von Schwartner felmarschallieutenant őexcellenciája, hadosztály- és állomásparancsnok, s kapucínere mellett olvasgatta a Reichspost előző napi számát, amely a délutáni vonattal érkezett. Von Schwartner altábornagy társaságában Draveczky vezérőrnagy brigadéros pesti magyar lapokat olvasott, s néhanapján, rendszerint szombaton öt után, igen udvariasan és alantasi alázattal, az előírt távolságot betartva, lovag Warronigg lovassági ezredes lépett a tábornoki asztalhoz, a tizenhetesek ezredparancsnoka.” Részlet a Temetés Terézvárott című novellából. Fordította: Dudás Kálmán. (A Glembay család, Budapest, Magyar Könyvklub, 2000. 69–70. o.

 

 

 


  Az Országos Széchényi Könyvtár hivatalos oldala