Az alábbi összeállításban magyar írók illetve irodalomtörténészek Miroslav Krleľára vonatkozó írásaiból mutatunk be szemelvényeket időrendben, valamint Illyés Gyula beszél Krleľáról egy horvát dokumentumfilm részletében.

ÍRÓK KRLE®ÁRÓL

JÁSZI OSZKÁR
1922 (2001)

„Rokonszenves és érdekes ember, Petőfi- és Ady-rajongó, lelkes magyarbarát. Finom, intuitív kedély: a Duna-konföderáció eszméje az ő lelkében is él. – Működésemet jól ismeri. – Azt állítja, hogy nagy festői tehetségeik vannak. Egy Babić. Ha újra eljövök, elvezet hozzájuk. [...] Mennyivel szebb volna az élet, ha a reális kultúrszolidaritás érzése gyökeret verne az emberek között.”

Jászi Oszkár naplója 1919–1923. 1919– 1923. febr.3. , Zágráb. (Részlet). Sajtó alá rendezte: Litván György. Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 2001. 252. o.

•••

FEJTŐ FERENC
1935

„Irodalmi informátorom, dr. Josip Draganics, fiatalember, professzorosan beszél franciául. [...] – Ki a legnagyobb élő regényírójuk? – kérdeztem tőle. Feljegyeztem nehéz nevét: MIROSLAV KRLEZSA. Ki a legnagyobb drámaírójuk? MIROSLAV KRLEZSA. Ki a legnagyobb esszéistájuk, legnagyobb költőjük? MIROSLAV KRLEZSA. Sajnos – tette hozzá a professzor. Sajnos. – Mért sajnos? – kérdeztem. – Sajnos, mert Krlezsa marxista. Nem is igen akart róla beszélni, de érdekelt és nógattam. Ő a horvát Remarque, – igyekezett hozzám közelebb hozni – háborús regényeivel tűnt fel, még Remarque előtt. Az ifjúság szerette, ő vezette be a marxizmust is és a szociális kritikát a horvát irodalomba. Polémikus, összeférhetetlen ember, szabad verseket ír, az egész horvát irodalmat lekicsinyli.”

Fejtő Ferenc: Zágrábi útinapló (Részlet). = Nyugat, 1935. 11. szám. 357. o.

•••

NÉMETH LÁSZLÓ
1939

„A keleteurópai szempont teszi számunkra érdekessé Krleľa Ady-tanulmányát is. A külföldi irodalomnak aligha van hasonló súlyú Ady-tanulmánya. Ady európai helyét pedig talán idehaza sem határozta meg senki sem szabatosabban. [...] Bevallott mestere, a szlávság felé hajló Rilke mellett, Ady az, akit Krleľa legtöbbre tart. [...] Milyen nagynak kell lennie Adynak, ha ez az egyáltalán nem magyarbarát író, aki az ő pozitív felét nem is ismeri, mégis a legnagyobb keleteurópai költőnek látja!”

Németh László: Krlezsa Adyról (Részlet). = Kelet Népe, VI. évfolyam 1940. jan. 1. 1. sz. 11–12. o.

•••

SINKÓ ERVIN
1950

„Nincs Krleľánál európaibb és inkább XX. századi európai írónk, de ugyanakkor nincs író, aki a maga gyökereiben és egész műve profiljában elválaszthatatlanabbul hozzátartozna ahhoz a meghatározott történelmi és földrajzi érhez és komplexumhoz, melyet horvát-délszláv valóságnak hívnak.
Krleľa művének gyökeres eredetisége nemcsak az egyetemesnek és a nacionálisnak e szimbiózisában van, hanem abban is, hogy horvát-délszláv kötöttsége nemcsak hogy nem válik külön európaiságától, hanem egyik a másikkal szemben sohasem érvényesül antagonisztikusan, benső meghasonlás elemeként.”

Sinkó Ervin: Miroslav Krleľa műve (Részlet). = Híd, XIV. évfolyam, 1950. 11. szám, 751–752. o.

•••

ILLYÉS GYULA
1965

„Krlezsa jobban beszél franciául, mint én. Az elmúlt húsz évben ahányszor találkoztunk Pesten is, Tihanyban is, ez volt köztünk a közvetítő nyelv. Meghat tapintata és nyilván tudatos udvariassága, ahogy itt, a saját hazájában velem most csakis magyarul beszél, nagyobb – más nyelvű – társaságban is. Mosolyog, láthatóan kettősen győz, ha a vitában egy-egy érvét kedves költőjének, Adynak nyelvén, már-már Adynak szófűzéseivel vághatja ki.”

Illyés Gyula: Útravaló, idegenből. (Részlet). = Uő: Szíves kalauz. Útirajzok, Budapest, Szépirodalmi, (Illyés Gyula munkái), 1974. 578. o. FOTÓ Illyés Gyula 1970 körül (MTA ITI Archívum, kézirattár, fotó Hunyadi József, 119/IIB/336.)

[ILLYÉS GYULA KRLE®ÁRÓL] - 1982; Az Irodalmi művek színterei. A Krleľa Budapestje című horvát dokumentumfilm részlete, rendezte: Zlata Bujan-Kovačević. Forgatókönyv: Đorđe Zelmanović, (A Zágrábi Televízió engedélyével - 3' 59'') – Fordította: Busics Katalin és Simonits Tina Olimpia Illyés Gyula 1970 körül (MTA ITI Archívum, kézirattár, fotó Hunyadi József, 119/IIB/336.)
Illyés Gyula 1970 körül (MTA ITI Archívum, kézirattár, fotó Hunyadi József, 119/IIB/336.)

•••

SPIRÓ GYÖRGY
1973

Spiró György, 1976 (Magántulajdon: Spiró György)„Él Zágrábban egy zömök, mérges öregúr, akinek a nyolcvanadik születésnapját idén ünnepli a művelt világ. [...]
Krleľa 22 éves korában is zömök volt és mérges. Annyira mérges, hogy egyetlen hatalmas, infernális haláltáncba foglalta az akkori Horvátországot, hatvan, sőt több évvel előremutató dramaturgiai eszközök segítségével, amelyeket csak jobb elnevezés híján vagyunk kénytelenek expresszionistának elkönyvelni.”

Spiró György: Zömök, mérges öregúr (részlet). A Gavella Színház vendégjátéka kapcsán (Részlet). = Színház, VI. évfolyam, 1973. 9. szám, 39. o.

•••

MÉLIUSZ JÓZSEF
1978 (1982)

„Ő ne volna egyidejű de Chiricóval, Pounddal, Joyceszal, Szentkuthyval, Krleľa?
Ezzel a perccel, amikor megidézem őt, Krleľát?
Akit csodálok.
Aki most itt van velem.
[...]
Krleľa, Pound, Joyce, de Chirico – és a többiek – ne volnának egész életükkel és a művükbe foglalt évszázadokkal, évezredekkel a jelen, a ma, a most, hogyha jelen lenni annyi, mint történni?
Hogyan ne történne hát a tegnap és a ma egyszerre? Épp most, ebben a pillanatban ne történne minden egyszerre, amikor bennem történik?...”

Méliusz József: Tranzit kávéház. (Utazás és álom). (Részlet). Bukarest, Kriterion, 1982. 17. o.

•••

TAKÁTS GYULA
1981

„Olvasom, Zágrábban tegnap 88 éves korában meghalt Miroslav Krleľa. Itt a Dráva túlsó partján, egy hajításnyira Somogytól élt a monarchia talán legnagyobb és a magyarságot is talán legjobban ismerő írója. Ő volt a századfordulói nemesi, dzsentri és paraszti világunk legbiztosabb ábrázolója. Azt hiszem, kulturáltabb is, mint Móricz Zsigmond. Hozzám Krúdy mellett ő állt mindig is a legközelebb.
Érdekes, hogy bár nagyon népszerű volt a magyar olvasók körében, író-világunkban mégsem tartották nagyon számon. Pontosabban íróvilágunkra mégsem hatott. Történelmien ábrázoló széles rajzú társadalmi tablója talán több tudást követelt, mint amivel prózaíróink rendelkeztek. Ő amolyan Kemény Zsigmond-i volt.”

Takáts Gyula: Öt esztendő Drangalagban. Naplójegyzetek. (Részlet). Pécs, Pro Pannonia Kiadó Alapítvány, 2005. 18. o.

•••

HATÁR GYŐZŐ
1982

„Meghalt Krleľa – oda az igazság”. Ez jutott eszébe pápaszememnek, amikor halálhírét az angol világlap apró híreiben kiböngésztem. Olyan egyetemes műveltséggel rendelkezett, mint kevesek azon a tájon. Lexikonszerkesztő polihisztor volt, úgy beszélt franciául, mint talán még Illyés Gyula se, aki pedig született francia módjára beszéli a nyelvet. Horvát származása ellenére anyanyelvi fokon írt-olvasott magyarul, levelezett a magyar irodalom jeleseivel. Úgy tudott gyűlölni, mint kevesen; gyűlöletének oly indulattal tudott érvényt szerezni, hogy hozzá ebben még Szabó Dezső se volt fogható: benne egy ország gyűlölt. Oroszlánként harcolt a Monarchia ellen, a Monarchia letörésére; mert szívből utálta-rühellte az Osztrák–Magyar Monarchiát [...] Nincs apánk, árvák vagyunk. Muzsikások! Verjétek meg a kobzot, a dombrát – érte szóljon a threnódia!.”

Határ Győző: Haza a magasföldszinten. (soknyelű veszett fejszék eszeveszett kajtatása odakáprázott palotahomlokzatok lassított ránkromlása lépcsőházi utógondolatok a rossz házszám alatt és még sok más tudninemillő és nemvaló idomtalanságok). (Részlet). Budapest, Szabad Föld, 2004. 174. o.

•••

JUHÁSZ FERENC
1982

Juhász Ferenc 1970 körül (Petőfi Irodalmi Múzeum)„Meghalt Miroszlav Krlezsa. Meghalt egy világnyi emberiség. Meghalt az emberiség egyik világa. Miroszlav Krlezsa. Ó, hogy halandó embervágyában nem fagyott gyászcsönddé, moccanatlan szigorú szégyenné a boldog mindenség! [...] Hogy sírva motyogjon, embergyászban dadogjon az embernélküli rend, a végtelenség véges reménye. Tizenkét-milliárd fényév lágyan derengő, lüktető őspontjai sírnak-e most, siratván a lét legfontosabb akaratának halálát, az emberét, a már-soha-föl-nem támasztható emberét: az embertudatú létezés gyönyörű tékozlás-csodáját, a mámoros beszélőt, az ének és a hit és tajtékos virágvigasz hatalmas emberzászlóját [...] És Ady Endre: nagy barna fejét temetői homlokodra hajtva énekel és itatja élő csontodat bolond, szent, dekadens, gyönyörű sárkánycsókjaival.”

Juhász Ferenc: Halott feketerigó (Részlet). Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1985. 41. o. FOTÓ Juhász Ferenc 1970 körül (Petőfi Irodalmi Múzeum)

•••

TOLNAI OTTÓ
2001

„Ahogy idővel (valójában fél évszázadról van szó
először még szinte tizenévesen találkoztam vele)
azt kellett tapasztalnom
hogy krleľa nagyesszéje
a zára aranya és ezüstje
(zlato i srebro zadra)
az egyik alapszövegemmé lett
a harmadik
mármint a mediterrán
(ahogy ő mondja jadranska)
komponenshez való ragaszkodására gondolok
(ehhez persze tudni kell hogy a szerb ikonok első
párizsi kiállítása katalógusának is ő írta bevezetőjét
azt a katalógust is szent könyveim között őrzöm
valamint a bogumil kövek tudósa is volt)
[...]
a különös az egészben az hogy krleľa mégsem egy
mediterrán író
még csak annyira sem mint például
kosztolányi és tömörkény
[...]”

Tolnai Ottó: Ahogy (avagy tündérek és halfarkasok) (Részlet). = Uő.: Balkáni babér, Pécs, Jelenkor, 2001. 109 o.

•••

PAPP MÁRIÓ
2003

„Számtalanszor találkozhattak volna, mégis csak egy második világháború után találkoztak igazán. Ám akkor nyomban elfogadták egymást. Krleľa hitt Titóban, Tito megbízott Krleľában. Talán mindenkinél jobban. Kapcsolatuk meghittnek volt mondható. Meleg barátinak is nevezhetnénk, ha ezt a jelzős szókapcsolatot nem járatta volna le a „béketáborbeli” protokoll. [...] Nézzük inkább kapcsolatuk pillanatnyi tárgyát, az állást a köztük elterülő jeképes küzdőtéren. A helyzet a képen jól kivehető, s a leütött bábok precíz glédája kétoldalt jó ellenőrzési lehetőséget is ad:

Ahogy a küzdők megítélésekor tetten érhető némi feszélyezettség, úgy az állás sem százszázalékos. Valami naiv amatőrszag lengi be. Az f7-en álló sötét huszár pimf megnyitási csapdáról árulkodik. A tiszthátrány és a vezérszárnyi gyalogroham pedig a lehetőségek romantikus (hogy ne mondjuk, partizánszerű) túlértékeléséről. Nyilván sötét következik, hisz, ha világos lenne lépésen, f7-re ütve a kétszeres csere után gyakorlatilag minden lehetőséget kiölne a játékból, s azonnal nyerne. Ezért 1, - g6 szinte kötelezőnek mondható. Ezt követően druľe Tito még megpróbálkozhat 2, - d5-tel némi zavart kelteni, de alapvetően akár fel is adhatná a küzdelmet.”

Papp Márió: A partizánvégjátéktól a tömbön kívüli cselig 102. Josip Broz Tito (Részlet). = Uő.: Így sakkoztak ők, Budapest, Palatinus, 2003. 280. o.

Tito és Krleľa sakkjátszmája 1961-ben a Galeb jacht fedélzetén a tömbön kívüli országok első csúcsértekezletét követő földközi-tengeri hajókiránduláson (Miroslav Krleľa Lexikográfiai Intézet)  

•••

IRODALOMTÖRTÉNÉSZEK KRLE®ÁRÓL

Az összehasonlító irodalomtörténet magyar kutatói évtizedek óta nyomon követik Miroslav Krleľa írói munkásságát. A harmincas-negyvenes évek lényegre törő híradásaitól a mikrofilológiai elemzéseken és társadalomtörténeti megközelítéseken keresztül napjaink irodalomelméleti módszereit is alkalmazó tanulmányokig terjedő összeállításban rövid idézetek szemléltetik a magyar nyelvű Krleľa-recepció sokszínűségét. Az idézetek az alábbi művekből valók:

KÁZMÉR ERNŐ
1932

„Az elbeszélő irodalom valóban friss és új lehetőségeit MIROSLAV KRLE®A, A MAI HORVÁT IRODALOM LEGÉRDEKESEBB ALAKJA hozza, aki kereső, önmagából és a világból kivágyó, önmarcangoló verseken túl, a világháborút végigharcolja, hogy megírhassa a horvát honvéd céltalan szenvedésének nagy novelláit, a legtöretlenebb dosztojevszkiji hatásból fakadó nagy elbeszélését a »Vraľji otok« (Ördögsziget) diákjáról, majd több nagysikerű drámában az ausztricizmustól megfertőzött horvát polgári társadalom eszmenélküliségét ostorozza.”

Kázmér Ernő: A horvát irodalom múltja, jelene és jövője. (Részlet). = Nyugat, XXV. évfolyam, 1932. július 1. 13–14. szám, 83. o.

HADROVICS LÁSZLÓ
1944

„... az első világháború táján [...] A HORVÁT IRODALOM LEGIZMOSABB TEHETSÉGE KRLE®A MIROSLAV határozottan magyar irodalmi hatások alatt kezdi írói működését. Mint a pécsi katonaiskola növendéke ismerkedett meg a magyar irodalommal. Lírájában inkább a német Rilkével s némileg Adyval mutat rokon vonásokat, prózája azonban határozottan emlékeztet Szabó Dezsőnek élettel teli, húsból-vérből való írásaira.”

Hadrovics László: Magyar és déli szláv szellemi kapcsolatok. (Részlet). Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1944. 36. o.

DOMOKOS JÁNOS
1974

„KRLE®A MŰVE, TÚLZÁS NÉLKÜL HASZNÁLHATJUK A SZÓT, BALZACI - egy versben, drámában, novellában, regényben, esszében, naplóba kiteljesedő – horvát Emberi Színjáték, amelynek színtere Horvátország és az Osztrák–Magyar Monarchia, ideje századunk első két-három évtizede s figurái e roppant kaloda áldozatai és haszonélvezői.”

Domokos János: Krleľa Magyarországon. (Részlet). = Jelenkor, XVII. évfolyam, 1974. 1. szám, 77. o.

BORI IMRE
1976

„... EREDENDŐEN LÍRIKUS ALKATNAK KELL TARTANUNK, érzelmi színezetű gondolatmegfogalmazásai rendre versben szólalnak meg később is, s a lírikus nem tagadja meg magát prózájában sem. Különösen, hogyha az ember és a természet, a létezés elementáris problémái foglalkoztatják.”

Bori Imre: Miroslav Krleľa. (Részlet). Novi Sad, Forum, 1976. 20. o.

SPIRÓ GYÖRGY
1981

„Krleľa politikai elképzelései nagyon hasonlítottak a magyar baloldal elképzeléseihez, indulatát Szabó Dezső-inek mondhatjuk, változékonyságát és öregkorára kialakult filozófiáját pedig Déry Tiboréval vethetjük össze. Tájékozottsága és esszéíró hajlama megfelel Németh Lászlóénak. Ezek az előlegezett hasonlatok talán érzékeltetik, hogy érzésem szerint Krleľa hasonló körben mozgott, amelyben a magyar irodalom a két világháború között, csak éppen EGY SZEMÉLYBEN EGYSZERRE TÖBB LEHETSÉGES VONALAT EGYESÍT.”

Spiró György: Miroslav Krleľa. (Részlet). Budapest, Gondolat, 1981. 11. o.

FRIED ISTVÁN
1989

„... ami Krleľát igazán és egész életén keresztül nem szűnő szenvedélyességgel foglalkoztatta, az A HORVÁTSÁG NEMZETI ÉS EURÓPAI LÉNYEGÉNEK KERESÉSE volt. Az, hogy hol veszett el a horvát lényeg, mennyi az, ami a horvát-magyar kiegyezés számlájára írható, a félresikerült asszimilációra és az őszintétlen disszimilációra: az, hogy a Habsburg Monarchia, amely Krleľa számára nem csupán nemzetek fölötti képződmény volt, hanem magatartás, világhoz való viszony, torz meghatározottság, miképpen él tovább az újjáalakult, szintén kevéssé nemzeti és szintén soknemzetiségű államokban.”

Fried István: Miroslav Krleľa Monarchia-karneválja. (Részlet). = Monarchia-karnevál az irodalomban. Az Osztrák-Magyar Monarchia emléke az irodalomban. Szerk.: Fried István, Szeged, JATE BTK, Csongrád Megyei TIT, 1989. 108. o.

VUJICSICS D. SZTOJÁN
1991

„Krleľa »magyar változatai« valóban átszövik a teljes életművet, s értelmezésük csak a krleľai mű rétegződésének, alakulásának dialektikájából lehetséges, vagyis »hungaricá«-ja csak az azonos, megegyező vagy egymást fedő fogalmak konvergenciája alapján értékelhető. [...] KRLE®A ÉLETMŰVÉNEK LEGNAGYOBB KIHÍVÁSA SZÁMUNKRA ÉPP »HUNGARICÁ«-JA. Ne feledjük azonban, hogy a krleľai életmű eme magyar rétege mellett ott egzisztál korunk nagy európai kaleidoszkópja, amelynek e hungarica csupán részét képezi.”

Vujicsics D. Sztoján: Miroslav Krleľa: Hungarica. (Részlet). = Európai Utas, II. évfolyam, 1991. 4. szám, 66–68. o.

JUHÁSZ ERZSÉBET
1996

„Feltevésünk szerint nem is annyira az Ady-hatás az, ami Krleľa Pannónia-felfogásában s a vele rokon értelmű láp, mocsár, sár és köd metaforikus jelentésében tetten érhető, hanem éppen úgy, AHOGY ADY VERLAINE-BEN LELT SZÖVETSÉGEST, BIZONYSÁGOT ÉS ÖNMEGERŐSÍTÉST, KRLE®A ÖNTUDATLANUL IS ADYBAN A HONI VISZONYOKNAK A MŰVÉSZI MEGFORMÁLÁSÁHOZ. Lehet, hogy a legigazibb hatás lényege éppen az ilyen jellegű impulzusok nyerésében mutatkozik meg, nehéz e kérdés végére járni, tény azonban, hogy az erőteljes író- és költőegyéniségek esetében, mint amilyen Ady és Krleľa is, azok mindig a befogadó alkotó öntörvényűségének a megerősítéséhez és gazdagításához járulnak hozzá.”

Juhász Erzsébet: A köd motívuma Ady Endre, Miroslav Krleľa, Robert Musil és Arthur Schnitzler műveiben. (Részlet). = Uő.: Tükörképek labirintusa. Tanul¬mányok a közép-európai irodalmak köréből, Újvidék, Forum, 1996. 88. o.

LŐKÖS ISTVÁN
1997

„A horvát történelem fejlődésének mérlegelése nyomán igen izgalmasan rajzolódnak fel gondolkodásában A HORVÁT-MAGYAR TÁRSADALMI DIAGNÓZIS KÖRVONALAI. Egészen pontosan érzékeli a horvát és a magyar uralkodó osztály érdekeinek az összefonódását s azt is, hogy mindennek vesztesei elsősorban azok a milliók, akik a zágrábi Szent Márk tér »kegyelmeseinek« és »méltóságosainak«, illetve Tisza István uralmának jóvoltából értelmetlenül vérüket ontani kényszerültek a hadszíntereken.”

Lőkös István: A Kaptoltól a Ludovikáig. Horvát nemzettudat és magyarságélmény Miroslav Krleľa életművében. (Részlet). Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997. 85. o.

pdf Lőkös István: Csak egy patak – Miroslav Krleza( sic! ) halálának harmincadik évfodulójára
2011. november 26. – Magyar Nemzet Magazin – 36.o.

LUKÁCS ISTVÁN
1997

„... a lírai én pillanatnyi szorult és kiszolgáltatott ontológiai állapotának és helyzetének bemutatását célzó ADY- ÉS KRLE®A-KÖLTEMÉNYEKBEN AZONOS SZINTAKTIKAI ÉS SZÓFAJI KÖVETKEZMÉNYEKKEL TALÁLKOZUNK. Úgy véljük, hogy Ady és Krleľa lírájának párhuzamai csakis ilyen pontokon kínálnak igazán izgalmas feladatokat a kutatóknak.”

Lukács István: A van és a nincsen genealógiájához. Adalékok Miroslav Krleľa istenes verseinek értelmezéséhez. (Részlet). = Töprengések Kundera „szépséges szép üveggolyójá”-ról. Kapcsolatok, hasonlóságok, jelenségek az irodalom Monarchiájában, szerk.: Fried István. Szeged, JATE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék, 1997. 105. o.

•••

MAGYARORSZÁGI KRLE®A-KULTUSZ

Fejtő Ferenc: Érzelmes utazás, [Budapest], Pantheon, [1937]. (OSZK - Törzsgyűjtemény) Bori Imre: Miroslav Krleľa, Újvidék, Forum, 1976. (OSZK - Törzsgyűjtemény) Spiró György: Miroslav Krleľa, Budapest, Gondolat, 1981. (OSZK - Törzsgyűjtemény) Sinkó Ervin: Krleľa. Esszék, tanulmányok, kommentárok, Újvidék, Forum, 1987. (OSZK - Törzsgyűjtemény)
Illés Béla: Szkipetárok, Regény, Budapest, Új Idők, 1946. [Illés Béla által Krleľának dedikált példány] (Miroslav Krleľa Lexikográfiai Intézet, Zágráb) Illés Béla: Új bor, Regény, Budapest, Új Idők, 1945. [Illés Béla által Krleľának dedikált példány] (Miroslav Krleľa Lexikográfiai Intézet, Zágráb) Németh László: Kiadatlan tanulmányok, Budapest, Magvető, 1968. [Németh László által Krleľának dedikált példány] (Miroslav Krleľa Lexikográfiai Intézet, Zágráb) Németh László: Iszony, Budapest, Szépirodalmi, 1962. [Németh László által Krleľának dedikált példány] (Miroslav Krleľa Lexikográfiai Intézet, Zágráb)
N. Újvári Magda: Pécs, Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1964. [Angyal Endre által Krleľának dedikált példány] (Miroslav Krleľa Lexikográfiai Intézet, Zágráb) Miroslav Krleľa. (A zágrábi Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia Irodalom- és Színháztudományi Intézetével közösen rendezett kiállítás). PIM, 1973. X. 20-XII. 1. Rendező: Miklós Róbert, Taxner-Tóth Ernő, Vujicsics D. Sztoján. Meghívó (belső oldal). (Vujicsics Marietta magántulajdona) Miroslav Krleľa. (A zágrábi Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia Irodalom- és Színháztudományi Intézetével közösen rendezett kiállítás). PIM, 1973. X. 20-XII. 1. Rendező: Miklós Róbert, Taxner-Tóth Ernő, Vujicsics D. Sztoján. Szóróanyag. (Vujicsics Marietta magántulajdona)
Vujicsics D. Sztoján és Miroslav Krleľa a budapesti Royal Szálló halljában, 1964. Fotó. (Vujicsics Marietta magántulajdona) Vujicsics D. Sztoján: Miroszláv Krlezsa ünneplése: Film, Színház, Muzsika, VII. évfolyam, 33. szám, 1963. aug. 16. (OSZK - Törzsgyűjtemény)

MIROSLAV KRLE®A ÉS ACZÉL GYÖRGY

Csuka Zoltán Miroslav Krleľához írt leveleiből

„[...] nemrég beszéltem Aczél György barátunkkal, aki említette, hogy új „hobbyja” van; autogramokat, illetve irodalomtörténeti értékű leveleket gyűjt. Megígértem neki, hogy ezt a kívánságát Önnek is megemlítem; talán mingyárt azt is megírhatja neki, hogy a decemberi irodalmi estre eljön-e? Talán mondanom sem kell, hogy megjelenésével mennyire előmozdítja a két nép közötti szellemi közeledést s nem utolsó sorban az én munkámat.”

Érdliget, 1971. augusztus 9.

„[...] szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy értesülésem szerint a zágrábi Irodalmi Múzeumban a jövő évben Petőfi-kiállítás lesz, viszont a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban, az Ön születési évfordulóján Krleľa-kiállítás. Természetesen vetődik fel evvel kapcsolatban a gondolat: ha a Zászlókat Mester hamarosan befejezné, akkor ennek a kiállításnak és ünnepségnek idejére a Zászlók teljes kötetei magyarul is megjelenhetnének, hiszen - amint ezt nem egy irodalomtörténész is megállapította - ez a regény nemcsak horvát, hanem, tárgyánál fogva magyar regény is.

Érdliget, 1972. március 26.

„[...] lassanként már benne vagyunk a nevezetes esztendőben, amikor két, párhuzamos kiállítás is igyekszik megszilárdítani a két szomszédos nemzet irodalmának a múltban olyannyira elhanyagolt kapcsolatait; Zágrábban a Petőfi születési évfordulójához fűződő, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban pedig a Krleľa-életművet bemutató kiállítás. A kettő közötti összefüggés annyira evidens és szoros, hogy ma már teljesen természetes is. Nem szólam, ha leszögezem: Miroslav Krleľának a magyar nép ad elégtételt azokért az ifjúkori lelki sebekért, amelyeket nem a magyar nép okozott.”

Érdliget, 1973. március 3.

(Horvát Nemzeti és Egyetemi Könyvtár, Miroslav Krleľa kéziratos hagyatéka. Zágráb. Kézirattár: R 7970. Bb) 1490., 1495., 1499. számú levél.)

Krleľa levele Aczél Györgynek (Zagreb, 1973. XII. 13.)

Kedves Aczél elvtárs,

megköszönve meleg baráti sorait, engedje meg, hogy mindenek előtt kifejezem őszinte megbecsülésemet, melyet már első találkozásunk óta érzek az Ön személye eránt, azóta pedig több mint kilenc esztendő telt el.
Mindaz iránt, amit írok és amit írtam (hiszem, hogy megbíztató tanúbizonysága a mi viharos korunknak) Ön igen nagy megértést tanúsított és azt hiszem, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy nem sok ilyen rokonszenvvel találkoztam mint Ön.
Remélem, hogy még lesz alakalom találkozásunkra, szívélyesen üdvözli

M. Krleľa

Miroslav Krleľa kéziratos hagyatéka. Horvát Nemzeti és Egyetemi
Könyvtár, Zágráb. Kézirattár: R 7970. Ba) 4.

 

MIROSLAV KRLE®A HALÁLA

„Valahányszor csak Krleľára gondolok, és közeli halála kikerülhetetlen alkalom, hogy rá gondoljak, mindig egy óriási zongoraként jelenik meg előttem. Életművében a gondolati és művészi oktávok közötti távolság akkora, hogy - az emberi alkotás lehetőségeit tartva szem előtt - nagyobb már nem is lehetne. Opusza nem tartozik a század egyetlen irodalmi áramlatához sem, éppen ellenkezőleg, műveiben van jelen annak valamennyi irodalmi mozgalma. [...] Bizonyára akadnak olyanok, akiket ez a szokatlan sokszínűség talán zavarba ejt, mert sehogyan sem sikerül megfogniuk Krleľát, hogy azt mondhassák: »ez vagy te«, mert mindig más és más arcát mutatja. Másfelől azonban, ez Krleľa alkotásmódjának legfőbb erénye is. Nem véletlenül volt ő a Jugoszláv Lexikográfiai Intézet igazgatója és a Jugoszláv Enciklopédia szerkesztője. Ám írói életműve még ennél is nagyobb enciklopédia: AZ ÉVSZÁZAD IRODALMI ZONGORÁJA. Bármely oktávjába csapunk bele, az világosan különbözik a többitől, de fel is idézi, ki is egészíti azokat, és közösen egy harmóniába olvadnak és megismételhetetlenül hangzanak az életmű egészében.”

Miloąević, Petar [Milosevits Péter]: O glasoviru stoleća. Krleľine metamorfoze [Az évszázad zongorája. Krleľa metamorfózisai] = Narodne novine, 37. évfolyam (1982), 2. szám, 7. o.

Tolnai Ottó: Költő disznózsírból (Rubintos gyűrű). Részlet.

„... emlékszem, amikor Krleľa temetésére utaztam, megkérdezték, ki fizette az utamat, s rádöbbentem, én voltam az egyetlen ember a temetésen, aki saját pénzén utazott, s ez még nagy írónknak, Tiąmának is szöget ütött a fejébe - én privát arrangement-ben utazom, ez a legintimebb világom, végső soron senkinek semmi köze hozzá) régi teremet élem továbbra is, jóllehet ízléstelen lenne itt e térségek régi neveit erőltetni, de hát engem sosem is az foglalkoztatott, én úgy mozogtam, s mozgok továbbra is, mint Klee Walter Benjamin által értelmezett angyala, a magyar irodalomból kifelé, e térségek felé fordulva, e térségekkel élve, e térségeket szeretve, imádva, mondhatom nyugodtan így is, mindinkább a magyar irodalomba hátrálva, ugyanis csak úgy tudom biztosítani magamnak azt a bizonyos, Montaigne által említett mozgásszabadságot, noha mindig is magyar írónak tudtam magam, nyugodtan vállalhattam a kisebbségi íróságot, illetve a Danilo Kią-féle jugoszlávságot, illetve a Krleľa-féle harmadik komponens íróságát is, hiszen Janus Pannonius is ezeken a térségeken mozgott, ám az, hogy e térségek írói is gyakran úgy kezeltek bennünket, mint kisebbségieket, hogy sokakat közülünk is zavart ez a státus, arról nem tehetek, engem nem zavart, hogy nem szerepelhettem a magyarországi antológiákban (még '84-ben is kivették verseimet a magyar költészet New York-i bemutatkozását prezentáló antológiából), nem, mert Weöres semmis kis versemre írt variációja ott volt könyvében, amelyben munkatársának nevezett, ott nagy tomusaiban is, csak fel kellett pillantanom a polcra, az jelentette számomra a köldökzsinórt a magyar irodalommal, leemeltem a Weöres-tomust, beleolvastam, s minden ügyes-bajos dolgom el volt intézve a magyar irodalommal, Dobozi vagy Aczél nem létezett számomra...”

Tolnai Ottó: Költő disznózsírból (Rubintos gyűrű) = Uő: Költő disznózsírból. Egy rádióinterjú regénye. Kérdező: Parti Nagy Lajos, Kalligram, Pozsony, 2004. 109. o.

„Műveinek negyvenöt kötete rövidesen együtt lesz. Ami kézirat, feljegyzés, vázlat maradt - húsz évig becsomagolva vár majd a zágrábi Nemzeti Könyvtár raktáraiban, mielőtt közreadható, olvasható. »Hogy ne írhassák azt, hogy azt mondtam, amit nem mondtam, hogy azt gondoltam, amit nem gondoltam, legjobb lesz, ha ezeket a kéziratokat becsomagoljuk.« Két kézirattal tett kivételt Krleľa: A Zászlók című regény hatodik kötetének kéziratát hagyta hátra kiadásra, s a Josip Vidmar szlovén kritikussal és esztétával sok éven át folytatott párbeszédeit emelte ki [...]”

Vujicsics D. Sztoján: Búcsú Krleľától - az elmúlás változataival.= Nagyvilág, 1982 4. 609.

Csuka Zoltán és Vujicsics D. Sztoján

Csuka Zoltán és Vujicsics D. Sztoján


  Az Országos Széchényi Könyvtár hivatalos oldala