Vissza a főoldalra A Szent László Gimnázium diákjainak emlékkiállítása Vissza a nyitóoldalra Emlékezések Lázár Ervinre Lázár Ervin mesék Lázár Ervin művei a MEK-ben, a DIA-ban impresszum adatok Gyermekrajz pályázat!

 

 

 

 

 

   
 
vissza az emlékezések a Tündérről oldalra

Minél kevesebb meseíró van a világban, annál szomorúbb a világ. Akkor mentek igazán jól a dolgok, amikor minden falura, minden közösségre jutott egy mesemondó: az emberek boldogabbak voltak, a bajok könnyebben megoldódtak. Aztán ahogy fogyatkoztak a mesemondók, úgy lett egyre nagyobb a baj.
Most, hogy elment közülünk a legnagyobb meseíró, most vagyunk csak igazán pácban. Ki fogja nekünk megmutatni ezután, hogy a legsötétebb sötétben, a pomogácsok fenyegető közelségében is lehet élni? Ki tanít meg bennünket bukfencezni, bárányfelhőt bodorítani, s ki fog kirángatni a vízzel telt szarvasnyom-szomorúságból? Ki fogja mondani nekünk, hogy „dömdödöm, dömdödöm, dömdö-dömdö-dömdödöm”?
Legjobb lesz, ha ez ügyben a mesékhez fordulunk segítségért. Lázár Ervin meséi engem ugyanis arra tanítottak, hogy mindig van remény. Még akkor is, ha a kerek erdő négyszögletűre sikeredik. Mert nem az a fontos, hogy az erdő deformálódik, s a kerek négyszögletű lesz, hanem az, hogy mégiscsak létezik egy hely, ahol nem számít, ha az ember kicsit elüt a megszokottól: például kék (miként Ló Szerafin), fenyőfa létére lépkedni tud (akár Nagy Zoárd), fékezhetetlen agyvelejű, szeleburdi, öreg vagy csak annyit tud mondani: „dömdödöm”. Az egész ifjúkoromat áthatotta ez a Lázár Ervin meséiből merített remény, hogy egyszer én is megtalálom majd ezt az erdőt (legyen akármilyen formája is), és végigbukfencezem az elejétől a végéig. Hittem benne - hiszen a mesemondók minden szava igaz -, hogy Mikkamakka értem is eljön és magával visz oda, ahol nem kell szégyenkeznem azért, mert egy kicsit másmilyen vagyok. Elvisz oda, ahol kicsit mindenki másmilyen, de ez nem számít, mert erősebb kötelékek is léteznek, mint az, hogy ujjal mutogatunk a másikra, hátat fordítunk neki, megbélyegezzük, leszóljuk, netán becsméreljük. Ha Lázár Ervin azt állítja, hogy ez a világ létezik, akkor ez bizonyára így is van - gondoltam.
És jól gondoltam. Hiszen épp abban a világban élünk, ahol kicsit mindenki másmilyen. Most már csak azt kellene mindannyiunknak megtanulni, hogyan ildomos viselkedni ebben a világban: hogyan lehet elfogadni, megérteni, felemelni, segíteni - és szeretni. Ez Lázár Ervin ránk hagyományozott öröksége, tudása, kincse. Tőlünk függ, hogy mit teszünk vele.
Hiszen a mesemondók végül is épp azért utaznak át ezen a világon, hogy a szomorúság kevesebb legyen. Akkor is, ha ők már nincsenek velünk.

 
Országos Széchényi Könyvtár - Magyar Elektronikus Könyvtár Osztály