| ALKOTÓK -
DEVECSERI GÁBOR |
|
|
DEVECSERI Gábor (Budapest, 1917. február 27. - Budapest, 1971. július 31.): költő, író, műfordító.
Tizenöt éves korában Somlyó Zoltán előszavával jelent meg első, Karinthy Gáborral közös kötete. 1934-ben érettségizett Budapesten. Egy évig magántisztviselőként dolgozott, majd beiratkozott az egyetem görög-latin szakára. A Stemma-kör tagja és a Sziget munkatársa volt, a Nyugat is közölte verseit. 1939-ben Kallimakhoszról írt disszertációjával doktori címet, 1942-ben tanári diplomát szerzett. 1942-től a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa. 1946-tól a budapesti egyetem görög tanszékén tanársegéd volt, 1945-47-ben művészettörténetet tanított a Színművészeti Akadémián. 1948-54-ben a katonai akadémián őrnagyi rangban irodalmat oktatott. 1949-51-ben a Magyar Írók Szövetségének főtitkára. 1953-tól a hadsereg Szabad Hazánkért című folyóiratát szerkesztette. 1956-tól írásaiból élt. Baumgarten-díjas (1939), József Attila-díjas (1952), Kossuth-díjas (1953).
A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Nagy hatással volt rá tanára, Kerényi Károly, valamint Szerb Antal és Babits Mihály. Írói példaképének Kosztolányi Dezsőt tekintette. Kezdettől vonzotta az antikvitás, amelynek kitűnő ismerője és ismertetője lett. Neki köszönhető a teljes modern Homéroszon kívül egyebek közt Ovidius Átváltozások, Firdauszi Királyok könyve című művének fordítása, mintegy három tucat antik dráma (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Menandrosz, Plautus) és több száz lírai mű (köztük a teljes Catullus) magyar változata. Ő szerkesztette a teljes, kétnyelvű Horatius-kiadást. Kossuth-díjjal jutalmazott Homérosz-fordítása után a kalandos életű, saját képességeire támaszkodó, s istenek kegyelte Odüsszeusz alakjában találta meg szellemi példaképét; számos művének (színműnek, esszének, tanulmánynak) ezt az átértelmezett mítoszt állította középpontjába. Két görögországi utazása, amelyet útinaplóban is megörökített, tovább mélyítette az antik vonzalmait. Költői fő műve a Bikasirató (1970).
OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Kappanyos András szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000) |
|